Indiai óvodai tapasztalatainkról szóló sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, mely az első szülői értekezletről, az első bizonyítványról szól, illetve arról, hogy hogyan lett Pere Johannából Dzsoáná Pír :-) Ha lemaradtál az előzményekről itt megtalálod azokat:

• Johannát már várják az indiai oviban,
• Az én fehér kislányom az indiai oviban 1. 
• Az én fehér kislányom az indiai oviban 2. - Megtaláltuk a tökéleteset 
• Az én fehér kislányom az indiai oviban 3. – Óvodai élet

Előadás a szülőin

Az első szülői értekezlet

India éghajlatának megfelelően a tanév nem szeptemberben kezdődik, ahogy nálunk, hanem június elsején, mely egybeesik az állítólagos monszun kezdetével (magyarázat itt), mivel ekkor sokkal elviselhetőbb az időjárás, mint az azt megelőző két hónapban, mely a legforróbb időszak.

Így augusztus végén került sor az első szülői értekezletre. A szülők az óvoda alsó szintjén található csoportszobában gyűltek össze. Körben ültünk mindannyian a földön... már aki tud. Szegény férjem nem az a kimondottan hajlékony típus, még a törökülés sem megy neki igazán, úgyhogy ő hátul állt készenlétben fényképezőgéppel.

Először az igazgatónő tartott egy csoportos beszámolót a harmadév tapasztalatairól. Olyan furcsa, hogy mennyire más problémák merülnek fel, mint Magyarországon. Például, a gyerekeket előszeretettel öltöztetik tradicionális-, vagy királylány ruhákba a color dress dayen. Ki kell hangsúlyozni külön, hogy ez balesetveszélyes, úgyhogy próbáljanak a szülők tartózkodni az ilyesmitől.

A másik dolog, ami furcsa számomra, az angol nyelv használata családon belül. Kérte Anitha (az igazgatónő) a szülőket, hogy gyakoroljanak a gyerekekkel otthon, illetve, hogy javítsák az angol kiejtést. Én ebből azt szűrtem le, hogy nem nagyon használják otthon az angol nyelvet. Nem értem. Itt, ahol hivatalos nyelv az angol, miért nem könnyítik meg a gyerekek dolgát azzal, hogy már egész kicsi kortól beszélnek hozzájuk?

Volt szó ezen kívül a gyerekekkel küldött ételekről (tehát nem csak én küzdök ezzel a témával :-)). Van aki túl sokat, van aki túl keveset küld. A nagyobb baj pedig az, hogy nem törekednek az egészséges táplálkozási szokások kialakítására. Rengeteg édességet esznek a gyerekek és az óvodába is kekszeket, édességet visznek. Egyszer-egyszer oké, de hogy mindig. Pedig aztán nem szűkölködnek isteni friss gyümölcsökből... hmmmm azok a mangók, meg az ananász...

Az általános értékelés után kiosztották a bizonyítványokat.

Ezután a gyerekek előadták azokat az énekeket, amiket tanultak. Rém édes volt. Miközben énekelnek, mutogatják is azt, amiről szól a dal. Így talán könnyebb Jojónak is megérteni, illetve memorizálni. A dalok között volt angol, malayalam és hindi is.

Előadás a szülőin

Az első bizonyítvány

A gyerekek negyedévi munkáját három csoportban értékelték. Elméleti tudás és magatartás szerint, illetve szöveges értékelést is kaptak. Ezen kívül információt kaptunk azokról a témákról, mely köré épült a negyedéves anyag és az azt kiegészítő tanulmányi kirándulásokról.

Jojó élete első BIZONYÍTVÁNYA

Háromféle osztályzatot lehetett kapni az egyes kritériumokra:

F (fair = közepes)
G (good = jó)
E (excellent = kiváló)
 

Jojó jegyei pedig a következőképpen alakultak

Egészen elképesztő számunkra, hogy például a malayalam betűk felismerésére kitűnő osztályzatot kapott a kisasszony. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a mostani negyedévben sikerül-e neki jobban teljesíteni magatartás és mások tisztelete ügyben.

A előadás után lehetőségünk volt a tanítókkal négyszemközt beszélgetni, ahol kiderült, hogy a kezdeti nehézségek után egészen jól viselkedik a csaj és rendkívül segítőkész. Megkaptuk a tankönyveket, amelyekbe egy csomó betűt kellett írni a 2 hetes szünet alatt

Várjuk a fejmosást :-)

Jojó pedig játszik addig

Hogyan lett Jojóból Dzsoáná Pír

Most ott tartunk, hogy öt hónapot járt óvodába Jojó. Ezen kívül rengeteg angol barátunk van, illetve mindenkivel angolul kommunikálunk. Ezalatt az öt hónap alatt megtanult annyira angolul a nulláról, hogy problémamentesen kommunikál bárkivel. Annyi szerencséje persze van az adottságait illetően, hogy mer beszélni, semmi gátlás nincs benne. Ha 3 szót tud, akkor 3 szóval mondja el, amit akar. A tanáraitól kezdve, a barátokig mindenki el van ájulva, hogy mennyire gyorsan fejlődik. Hát igen az 5 éves kis szivacs agy rendkívüli dolgokra képes.

Kiejtését illetően követi a borzalmas indiai akcentust, illetve ráragadt az indiai oldalirányú fejrázás, amit rajtuk kívül senki sem ért, hogy az most igen, nem vagy talán jelentéssel bír-e.

És a legédesebb... Ha angolul mutatkozik be, akkor azt mondja, hogy ő Dzsoáná Pír :-)))))) Mivel az oviban nem tudtak megbirkózni családnevünk helyes kiejtésével, ezért a kisasszony ezen a művésznéven fut.

Remélem tetszett a novemberi ovis cikksorozat. Azt tervezem, hogy ezentúl havonta egy-egy témát kiragadva fogok cikkeket írni. Ha van javaslatotok a témákra, amelyek érdekelnek benneteket, írjatok!

Szép napot nektek!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés