Az elmúlt időben egymást követik a különböző fesztiválok a környéken. Tegnap került megrendezésre az úgynevezett Attukal Pongala fesztivál, mely arról nevezetes, hogy a világ legnagyobb kizárólag nőket érintő megmozdulása. 2009-be a Guinness rekordok könyvébe is bekerült az akkori 2,5 millió résztvevővel.
 |
Mi is ez az Attukal Pongala? Attukal Kerala állam fővárosának egy városrésze. Itt található az Attukal Bhagavathy templom, melynek istennőjét ünneplik minden évben egy 10 napos fesztivál keretein belül. Szokásomhoz híven most sem szeretnék nagyon részletekbe menően a vallási témával foglalkozni, arra megvannak a megfelelő fórumok.
 Az istennő némi gyümölccsel |
A fesztivál ezen napján az ország minden tájáról jönnek a zarándok hölgyek, hogy évről évre eleget tegyenek ennek a szép hagyománynak - a templom istennője számára payasamot (fűszeres tejberizs... majd megtanuljuk :-)) főznek az út szélén, mégpedig úgy, hogy három téglára helyeznek egy cserépedényt, ami alá begyújtanak és ebben főzik meg az említett finom desszertet.
 |
Mivel mindezt a templom 5 kilométeres körzetében kell megtenniük, ezért egymást érik az ideiglenes tűzhelyek. Nem csak az utak mindkét oldalán készülnek a felajánlások, hanem udvarokban, tereken, apró sikátorokban, mindenhol.
 Még a benzinkúton is főztek |
A becslések szerint idén 3,5 millió hölgy kavargatta az edényben a payasamot. Ez indiai mércével nem hangzik túl soknak, viszont a város lakossága csupán 1 millió, úgyhogy itt elég szép számnak mondható. Érdekes továbbá azt is megjegyezni, hogy nem azért vannak ennyien, mert Guinness rekordot akarnak dönteni, meg ilyenek, hanem ez is a vallási rituáléik része.
Már legalább 2 hete árulják az út szélén a főzéshez használatos cserépedénykéket, persze akkor még nem értettük miért.
 Melyiket válasszam? |
Kis hezitálás után úgy döntöttünk, hogy bemerészkedünk a városba, még ha iszonyatos tömeg is várható, mert kár lenne kihagyni egy ilyen élményt. A várost megközelítő egyik utat a céltól jó messzire egy kötél segítségével lezárták. Először megálltunk ott, hogy majd gyalog folytatjuk az utat, de pár perc séta után mégis visszatértünk a motorhoz, hogy valami titkos útvonalon közelebb férkőzhessünk.
 |
Nem is gondoltuk, hogy milyen könnyű dolgunk lesz, hiszen csak az út két végét zárták le, az oldalról becsatlakozó kisutcákat nem :-), így simán elmotoroztunk a központig. Látott bennünket egy csomó rendőr, de egy szót nem szóltak, így jó közel mindenhez leraktuk újra a gépet, és elindultunk körülnézni.
Rengeteget sétáltunk. Egészen pontosan 6 km-t, nagyjából 6 órán keresztül voltunk talpon. Jójó egy hős volt, hiszen ő is a saját lábán tette meg ezt az utat (jé, ez most esett le, hogy egyszer sem kérte, hogy vigyük, vagy ilyesmi). Persze újra szénné égtem és a többieket is megkapta a nap rendesen.
Amerre mentünk mindenhol főztek. Már úgy vártuk, hogy lehessen enni is belőle, de amíg a pap oda nem megy a tűzhelyhez és el nem végzi a megfelelő feladatokat, addig nem ehetünk, hiszen az étel először az istennőé, majd később a többieké.
 A képen látható szépségkirálynőkre jellemző szalagban a pap. |
Kárpótlásul viszont úton-útfélen osztanak ételt. Megint a múltkori templomi ebéden is bemutatott thalit. Csak nők állhattak a sorba az ételért, akinek volt egy nagyobb bödönnel, majd a kapott ételt a család megette. Én is beálltam egy szolídabb sorocskába, mert egyébként többszázméteres sorok voltak a jellemzőek. Kaptam szép szekcionált hungarocell tányért és egy csomó ételt bele. Hmmm de fincsi volt...
 Étkezünk |
 A pisilő kisfiú... de ez él!!! |
Nem csak ételt, de italt is osztottak rengetegen. Itt is akinek volt üveggel ment az üdítőkért. Ezért persze senki egy rossz szót nem szólt. Ittunk limonádét, dinnyelevet, kis darabokra vágott dinnyével, fűszeres joghurtos italt. Utóbbiban az volt a szép, amellett, hogy finom volt, hogy az a tipikus 1 pohárból iszik mindenki rendszerben osztották. Nem gondoltam, hogy egyszer képes leszek ilyen rendszerben inni :-). Még élünk...
 Üdítőosztás |
 Üdítőosztás |
 Jojókám a bácsi motorjának támaszkodva dinnyelevet fogyaszt |
Az evés-ivás után úgy döntöttünk felkeressük magát a híres Attukal Bhagavathy templomot. Útközben vagy 3-4 TV csatorna vett fel bennünket, az egyiknek még nyilatkozott is Laci. Továbbá már többen szóltak, hogy benne vagyunk az újságban... minimum kettőben. Ha meglesznek a cikkek megmutatom őket :-)
 Híresek lettünk. |
 Híresek lettünk... már megint :-) |
A templomot nem volt olyan egyszerű megtalálni, mert szinte minden sarkon van egy és az összes ünnepel. Mindenhol üvölt a zene és mindegyik hatalmas oltárokat állított az utcán az istennő képével és hatalmas gyümölcsfelajánlásokkal.
 Csodaszép |
 Belezős |
 Pénzből van a nyaklánca |
 Madárka |
 Elkél még 4 segítő kéz |
A tűzoltóság nagy számban képviseltette magát. Találtunk egy tűzoltó Royal Enfieldet is, ami Laci kedvenc motorja. Ráült, nrm szóltak.
 A tűzoltójárgány |
Azaddal persze megint összefütöttunk. Nincs az a buli amit kihagyna.
 Az ezerfogú riksás srác már megint fesztiválozik |
Egyszer csak kiértünk egy tisztásra, na ott volt a templom. Mint a Sziget fesztivál... óriási színpad középen és rengeteg ember szanaszét. Főznek a nők mindenhol. Itt sikerült látni végre, ahogy a pap, mint megváltó érkezik a kis tűzhelyekhez és az egész napos várakozásból elengedi a hölgyeket, akik pakoltak is és uzsgyi haza.
 A háttérben egy aprócska színpad |
 Mindenki ünneplő száriban, törölközővel a fején |
Kénytelenek leszünk ezek szerint otthon főzni payasamot, gondoltuk, mert nem "osztogatják", erre egy házból egy hölgy kezembe nyomott két levélben gőzölt édességet, amit szintén készítettek néhányan. Hirtelen akkora barátok lettünk, hogy még az útra is csomagolt nekünk mindenből. Elképesztő. Jojót pedig végre hallottam malayalamul társalogni. Esküszöm a feje megváltozik ilyenkor, hiszen teljesen mások a gesztusok.
 Na végre ehetünk is belőle |
 Egy apró csomag szeretettel |
Az úton a motor felé vettünk még gyorsan egy cserépedényt, melyet bogrács gyanánt szeretnénk használni. Szépen néztünk ki hazafelé a motoron. Hárman fehérek, cserépedénnyel, pávatollal, a gyerek a tankra dőlve alszik.
Rengeteg kép készült az eseményről, amit feltöltöttem az IndaFotós oldalunkra.
Így telt a mi kis speciális Nőnapunk. Ezennel szeretnénk minden hölgy olvasónknak nagyon boldog Nőnapot kívánni!
Gyertek máskor is!
