Reggel már Laci és Jojó elmentek oviba, mikor látom, hogy a landlord itt settenkedik a kertben. Nehezen viselem, amikor a privát szférámba beletolakodnak, ezért hívtam is Lacit felháborodva, hogy mit képzel magáról emberünk, ráadásul nem is köszön be. Gyanús volt, hogy elkezdtek újra söprögetni a kertben, illetve egy óriási olajlámpás is volt náluk. Nem duzzogtam tovább, hanem mentem megkérdeztem, hogy mi a helyzet...

Kiderült, hogy már megint elhamarkodottan ítéltem és csupán a templomfesztivál miatt jöttek, mert ha az eddigiek nem lettek volna elegek, most még házhoz is jönnek pudzsát tartani a templomból. Ezúttal nem csupán papok jönnek, hanem egy Ganésát megtestesítő elefánt is házhoz jön. Gondoltam segítek nekik és tanulok, tanulok, tanulok...

Először is mindent kisepertünk, illetve még az eső miatt itt-ott foltos falat is lemosták. A kaput kinyitották és a bejárat elé egy kis asztalkát helyeztek, amire szisztematikusan kerültek fel az istennek felajánlott dolgok. Úgy tudom, hogy minden istennek megvannak a maga preferenciái és a hívek aszerint adakoznak.

A mi kis asztalkánkra a következő adományok kerültek: Először is az asztalon terítőt helyeztek el, majd arra banánlevelet. Ezután az ételek kerültek gondos elrendezésre egy fém tálcán. Puffasztott rizs, rizspehely, jaggery (finomítatlan nádcukor), kandiscukor, kókusz és persze az elmaradhatatlan banán. Szerettem volna én is valamit beleadni, de csak csúnya körténk volt itthon, azt meg mégsem lehet az istennek felajánlani. Azért 2 szem lime-al csak sikerült hozzájárulnom a dologhoz.

Nagy gonddal készül a kompozíció

Ezután helyezték el az egyéb klerikális kellékeket az asztalon. Volt ott virágfüzér, virágszirmok, rózsavíz, jázminolaj, jázminos füstölő, tilaknak (a homlokra és egyéb testrészekre helyezett jel) való piros es fehér színű por. Ezen kívül volt még valamilyen levél és egy félbevágott termés, amit nyelvi nehézségeink okán nem tudtam meg, hogy mi :-), továbbá egy kis zacskóban lévő anyag, amit meggyújtanak és füstöl, így alkalmazható szúnyog ellen is, illetve kámfor, amit szintén égetnek.

Tilak, kámfor, füstölni való

A titokzatos termés

Jázminolaj

Az egész kompozíciót megkoronázandó került az asztalra a méretes réz olajlámpás (azt hiszem ez pont az lehetett, amit tőlünk kapott a landlord sógora a házavatójára), illetve egy apró szintén rézből készült kancsó, melybe vizet öntöttek és virágszirmot helyeztek bele. Végül füstölőt gyújtottunk. Az indiai ezt nem úgy csinálja, hogy meggyújt egyet, nem bízzák a véletlenre, mindjárt az egész dobozzal meggyújtják.

Olajlámpás és füstölő

Virág a kis rézedényben

Miután mindezekkel elkészültünk a ház előtt vártuk a különleges látogatókat, ahogyan a szomszédjaink is tették. Az idő múlásával egyre közelebbről és közelebbről hallottuk a zenét, amellyel érkeztek. Először fúvós zenekar érkezett. Mivel a mi házunk egy picit lelógott az útvonalról, ezért ők nem jöttek el elénk, ahogyan az őket követő dobosok sem. Viszont rendesek voltak, amikor észrevették, hogy itt is várják őket eljöttek erre.

Zenekar

Minden ház előtt így várják a hívek a menetet

Mindenkinek megvan a maga kis asztalkája szépen telerakva a szükséges kellékekkel... azért az a kés az asztal alatt kissé fenyegetően hat :-)

Nem volt könnyű dolog egyedül megörökíteni az eseményt, mert egyrészt csak ámultam, bámultam, hogy létezik ilyesmi, másrészt egyszerre videóztam és fotóztam. Továbbá nem volt képem közelebb merészkedni, úgyhogy inkább csak hátulról készültek a felvételek... sajnos.

Egyszer csak megjelent a kanyarban az elefánt, rajta két pasassal (biztosan van autentikusabb elnevezésük is...). Jöttek férfiak különös fáklyákkal, jött a pap, illetve a számlatömbös ember pénzbeli adományt szedni.

Természetesen a petárdázás most sem maradhatott el. A képen látható fiatalember a kezében lévő tárggyal hozta rám a frászt.

Jött a pap és szépen sorjában megtette kötelességét a felajánlott tárgyakkal. Ezt az alábbi videón majd láthatjátok.

A rituálé

Ami érdekes ezekben a templomi adományokban, hogy tényleg látja az ember, hogy a szertartásra vagy elhasználják teljes egészében, vagy a maradékot visszaadják az adományozónak. Tehát nincs az az érzésünk, hogy maguknak elviszik, elrakják. Így például a banánfürtből letörtek egy darabkát, amit az elefántnak adtak és a többit visszakaptuk.

A pénzadomány sem egy magas összeg ám, tehát nem azért fordultak vissza a kanyarból hozzánk, hogy jól megszedjék magukat. Ezt onnan tudom, hogy a landlord bizonylatát sutyiban megnéztem. 20 rúpiáról állították ki, és én is adtam harmincat - és még azt hittem kevés lesz. Tehát összesen 220 forintnyi adományt adtunk, aminek nagyon örülnek és biztos vagyok benne, hogy jó helyre került.

Mikor elment a brigád elefántostól, a landlordék felhelyezték magukra a tilakot és nagy részét itt hagyták a megmaradt adománynak. Továbbá a lelkemre kötötték, hogy az olajlámpának estig égnie kell, majd este eljönnek érte.

Ezt a kis "csomagot a paptól kapták és ebből teszik fel a jelet a testükre.

Ment belőle a homlokra és a nyakra is.

Mielőtt elmentek a landlord egy kis levélbe öntött pár csepp olajat és megindult a kapu felé. Én azt hittem a szertartás része lesz, de csak a nyikorgó ajtót olajozta meg :-).

Két legyet egy csapásra, a kapu sem nyikorog már :-)

További képeket az alábbi albumban találtok.


 

Még egy dolog. Volna egy kérdésem hozzátok. Hónapokkal ezelőtt egy kedves olvasónk felvetette a közönségtalálkozó ötletét. Mi benne vagyunk, ha van rá igény. 17 nap múlva ugyanis otthon leszünk... de durva, el sem hiszem. Az otthon töltött 2 hónap alatt sort is keríthetünk egy ilyen eseményre. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy vagy itt, de talán inkább Facebookon jelezzétek, ha érdekel benneteket ez a lehetőség. Köszi.

Szép napot nektek!
 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés