India egészségügyéről szóló sorozatunk második része következik, mely a falusi kórházakról szól. Az első bevezető részt az állami kórházakról itt találjátok.
| Vizit a vizhinjami kórházban. |
A kis kórházban tett látogatás apropója Laci ismeretlen eredetű lázas megbetegedése volt. Nem kizárt, hogy a backwatereken történő wakeboardozás volt rossz hatással rá, mert a többiek is betegeskedtek akkoriban. Én valahogy nem szívesen helyezném a testemet édesvízbe... nem csak Indiában, akár Magyarországon is lehet abban a vízben bármi és bárki.
 A beteg és receptje. |
Vizhinjam Community Health Centre
 Vizhinjam CHC |
Hogy ne kelljen lázasan a városig menni, felkerestük a vizhinjami falusi kórházat, a Vizhinjam Community Health Centre-t. A The Hindu című napilap 2010. áprilisi cikke szerint a kórház felújított műtőjében 7 év után először vezettek le szülést az intézményben. Évek óta azon dolgoznak, hogy a lakosság megtisztelje bizalmával a kórházat, hiszen 24 órás rendelkezésre állást nyújtanak a felújított intézményben kiegészülve egy mentőautóval (melyről szintén írok a jövőben). A cikk szerint a kórház nehézségekbe ütközött a megfelelő orvosok alkalmazásánál.
 Még komoly betegadatbázissal is rendelkezik a régió, melyből megtudhatjuk, hogy a kórház 34846 fős területet fed le. Forrás: www.sctimst.ac.in |
 Mobileszközöket is kaptak a riportálási rendszer modernizációjának részeként. Forrás: www.sctimst.ac.in |
Egy másik 2011. novemberi The Hindu cikk szerint, a kórházban több mint egy éve nem volt orvos, aki vállalta volna az este 8-tól reggel 8-ig tartó műszakot. Ha súlyos beteg érkezik a nevezett időszakban, az bizony igen rosszul is elsülhet. Maga a cikk is ezért íródott, mert a reggel 7-kor érkezett beteg nem élte túl a 8 órát. A nővérek nem részesítették megfelelő ellátásban, de orvos híján akár mentőt is hívhattak volna - írja a The Hindu. Én azt nem igazán értem, hogy az említett mentőautó valóban ott áll a kertben... de akkor minek???
 Labor. Kívülről jól néz ki, de az ajtó mögött teljesen üres helységet találunk |
 Irattár. |
 A műtő szintén üres szobát rejt. Az egyik beteget megkérdeztem, hogy miért van ez, és azt a választ kaptam, hogy az emberek nagyobb problémával inkább a városba mennek segítségért. |
 Kis kezelésekhez használatos eszközök "raktára". |
 Azért egy autokláv sterilizálójuk csak van :-) |
Látogatásunk a Vizhinjam CHC-ben
Egyik délután, amikor Laci láza már nem tűnt otthon kezelhetőnek, felkerestük hát az otthonunkhoz legközelebb található állami egészségügyi intézményt. Megkaptuk a kézzel malayalamul írott üres receptet és a váróba irányítottak.
 Szépen malayalamul írva :-) |
A váró egy kórházi ágyból állt... amelyen feküdt egy vékony kis bácsika. Még jó, hogy olyan picike volt, legalább Laci le tudott ülni mellé. Azt mondták, hogy majd jön a doki.
 Ágytárs... akkor csak remélhettük, hogy nem valami fertőző betegségben szenved. |
Addig legalább körbejárhattam a helységet és elkészíthettem a fotókat. Azért európai ember lévén kis időbe telt, mire mertem használni a fényképezőgépet. Indiában nincs intim szféra... nem zavarja őket, ha egy idegen vadul fényképezi őket egy ilyen kényes helyzetben.
 A doki néni megérkezett. |
Az doktornő száriban érkezett, de legalább a fonendoszkópról felismerhető :-) Megvizsgálta Lacit, majd felírt gyógyszereket és rendelt neki injekciót, melyet a nővér adott be.
 Amíg vártunk a szurira Jojó aggódni kezdett. |
 Aztán túlestünk rajta. |
 A bácsit csak utána próbálta meg elküldeni a nővér :-) Reméljük, csak részeg volt és nem egy újabb áldozata a nemtörődömségnek. |
Gyógyszerfelírás
Ezután egy másik nővérre vártunk, aki összepakolta a felírt gyógyszereket. Ismét ingyen, ismét a szükséges mennyiséget. Szerencsére még időben eszembe jutott, hogy megemlítsem, hogy Laci penicillin érzékeny, mert a felírt antibiotikum nem volt megfelelő számára.
 A kitöltött receptünk. Alatta pedig a "könyvelés"... számítógépnek nem sok nyoma... |
 Válogassunk... Erről a pultról mindenféle nehézség nélkül elvehettem volna bármit. Ott látható a kedvencük, a Cet(i)rizine, amit Zyrtec-ként ismerhetünk itthon és mindenre adják... mi meg nem vesszük be. |
Ekkor a gyógyszercsere miatt fel kellett menni az emeletre, ahol egy tanteremhez hasonló szobában ült a doktornő és ott rendelt. Az ajtó előtt álltak "sorba". Elém persze egy egész család befurakodott... én már nem szólok ilyesmiért, mert teljesen feleslegesen idegesítem magam rajt, de Laci nem bírta szó nélkül. Nyilván, mert nem érezte túl jól magát.
Bejutottam a nénihez. Elmondtam, hogy a penicillin nem barátunk. Erre ő megkérdezte, hogy mit írjon helyette!!! :-) Most akkor én vagyok az orvos, vagy ő? :-) Az új recepttel már egy külső patikába kellett mennünk, mert azt a kórház nem tart.
A furcsa körülményektől eltekintve Laci meggyógyult :-) Ez volt az utolsó nyugati orvoslást alkalmazó kórházi látogatásunk - kivéve azokat az eseteket, amikor varrni, kapcsozni, CT-zni kellett. Innentől kezdve csak ájurvédikus kórházakat látogattunk. De ez már egy másik, ám annál érdekesebb történet...
Sziasztok!
