Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Az én fehér kislányom az indiai oviban 1.

2011.11.04. 07:50 - Pere Viki

Címkék: oktatás india óvoda johanna

Szeretnék most nektek az indiai óvodai élményeinkről mesélni.

 

 Suli után hazafelé - Hampi 2010 

 

Ahogy arról még Magyarországról írtam valamikor májusban itt már otthonról kiválasztottunk egy szimpatikusnak ígérkező óvodát. Ideérkezésünk után kb. egy héttel kerestük fel őket először, de már előtte is láttuk a városban elég erőteljesen kiplakátozva az ovit. Sajnos, már ekkor tudtuk, hogy szinte esélytelen, hogy oda járjon Jojó, mert ugyan csak 14 km-re van tőlünk, ami Budapesten nem lenne annyira vészes, de itt a hektikus közlekedésnek köszönhetően egy örökkévalóságnak tűnt az a 14 km.

 

Elkezdtünk közelebbi, jó nevű iskolákat felkeresni. Mindkét hely, amit megnéztünk all-in-one szerűen az ovitól a középiskoláig tanítja a gyerekeket. Az első a Christ Nagar nevű iskola volt, amit egy szombati napon látogattunk meg. Nem volt tanítás, pedig itt szombat munkanap. Viszont simán be lehetett menni az iskolába. Próbáltunk valami személyzetet találni, de egy árva lélek sem volt a hosszú folyosókon. Legalább megnézhettük a tantermeket, a WC-t. Egész normálisnak tűnt. Bár az olyan fura, hogy sötétek a tantermek, persze nyilván az 1000 fokot próbálják a sötétítéssel kompenzálni.

 

Christ Nagar

 

Az iskolában tett barangolásunk után az alagsorban megtaláltuk magát az óvodát. A folyosóról volt alkalmunk bekukucskálni az osztálytermekbe, melyek cseppet sem hasonlítanak a Magyarországon megszokottakhoz. A terem tele apró székekkel, melyek a falon lévő rendes zöld iskolai tábla felé néznek. Rémisztő volt látni, ahogy a tanévkezdéstől számított nagyjából második héten ezen a táblán éppen a B betűt tanítják a kicsiknek. Hangsúlyozom továbbra is, hogy óvodáról beszélünk. A termek ajtaján látható volt az osztálynévsor. Az osztálylétszám 50+. A folyosón vagy nyolc tanterem található... az 400 gyerek, akárhogy is számolom. Mindehhez a folyosó mérete kb. 5 méterszer 30 méter lehetett.

 

Christ Nagar: Girls’ Cell... ne kérdezzétek, mi sem értjük és nem is szeretnénk tudni róla :-)

 

Kiérve az udvarra, mely játszótérként szolgált és méreteiben nem sokkal különbözött a folyosótól akaratlanul is elképzeltem, ahogy az a 400 gyerek egyszerre tolong... Már bocsánat, de a hideg rázott (40 fokban). Abba már bele sem szeretnék gondolni, hogy milyen esélyei lettek volna Johannának 50 gyerek közül egy kis plusz segítséget, odafigyelést kapni. Ebből az intézményből gyorsan menekülőre fogtuk, mert éreztem, hogy nem nekünk való rendszer ez. Az úton hazafelé próbáltunk nézelődni, hátha látunk valami szimpatikus(abb) intézményt.

 

Pár nap múlva valamelyik szomszéd ajánlott nekünk egy újabb iskola-óvodát, amely még közel is van hozzánk, sőt iskolabusszal is rendelkeznek, amely a mi irányunkba is szállítja a gyerekeket. SFS az iskola neve... bővebben: St. Francis De Sales School... már jól kezdődik. Nincs nekem bajom a vallással, viszont a Kaffkába jártam gimibe amit félidőben visszakapott az egyház és minket, „világi” osztályokat is megtartottak. Nem kicsit lehetett azonban érezni a megkülönböztetést... konkrétan utáltak minket, mint a szart. Na jó, nem a papok vagy az apácák. Ők aranyosak voltak. Hanem a vezetés tagjai, akik abbéli sérelmeiket, hogy az iskolát annak idején elvették az egyháztól, valahogy rajtunk próbálták levezetni.

 

csak semmi lazaság forrás: SFS School

 

Tudtam, hogy az SFS iskolát is apácák vezetik, amitől alapból volt egy görcs a gyomromban. Mi van, ha imádkozni kell, mi van, ha büntetnek? Mi nem vagyunk vallásosak, úgyhogy Johanna előtt ismeretlenek ezek a dolgok, illetve nem gyakorolja nyilván... főleg nem angolul, ne adj Isten malajalamul. Majd ha ő meggyőződésből akar imádkozni bármilyen istenhez, akkor tegye, de ne azért, mert azt mondták, hogy kell.

 

Ilyen és hasonló érzésekkel érkeztünk meg az SFS iskolába. Alapvetően kedvesebb környezet fogadott bennünket. A gyerekek uniformisban jöttek mentek, hiszen az angolok ezt is itt hagyták Indiának. Nem is lenne ezzel gond, de könyörgöm, miért kell 40 fokban a szerencsétleneknek blúzt, kantáros szoknyát, zoknit és fekete zárt cipőt viselni, amikor Jojó legszívesebben egy szál fürdőbugyiban szaladgál??? Oké, oké, ők hozzászoktak a meleghez, de ennyire? Most, hogy 25 fokok vannak és már magam is szinte fázom, még mindig eszembe nem jut cipőt hordani.

 

SFS School: egy titkos fotó az épületről

 

Pár perc várakozás után bejutottunk az igazgatónőhöz, aki persze rögtön rászólt Jojóra, hogy köszönjön... nem érted paraszt, nem beszéli a nyelvet!!! Teszem hozzá én is alig értettem az ő angolját. Kiderült, hogy nem probléma, hogy nem vagyunk vallásososak. Én éreztem magam sötétnek, hiszen mégiscsak Indiában volnánk, ahogy ezernyi vallás létezik és alapvetően békésen él egymás mellett. Hívtak is egy angolos tanárnőt, aki iskola után külön foglalkozna Jojóval, hogy gyakorolja az angol nyelvet.

 

Mivel egyszerűen más lehetőség nem kínálkozott, rövid beszélgetés után kaptunk (pontosabban vettünk 100 rúpiáért) egy jelentkezési lapot, megbeszéltük az anyagi részleteket. Az első három hónap, regisztrációval, uniformissal együtt 7000 rúpiába került, a többi hónap 1000 rúpiába. Úgy köszöntünk el, hogy másnap akkor jövünk és befizetjük a tandíjat, átvesszük az egyenruhát, hozzuk a gyereket.

 

Elhagyván az iskolát látom, hogy masíroznak a gyerekek az udvaron. Kezet mosni indultak ilyen katonásan. Már a kapu becsukásakor kitört rajtam a sírás... én ezt marhára nem akarom. Itt is 50 gyerek egy osztályban, menetelnek bundabugyiban, apácák irányítására. Abba sem bírtam hagyni a sírást. Halálosan el voltam keseredve. Mivel az ország ezen része nem valami felkapott, a közeli város is picike, nincsenek hangzatos külföldi iskolák. Tanácstalanul állapítottuk meg, hogy az SFS sem a mi helyünk. De akkor hogyan tovább???

 

Folytatása következik. Vidámabb lesz, mint ez a poszt :-) Mindennapi friss képekért és sztorikért gyertek a Facebook oldalunkra is. Végül még néhány kép egyenruhás gyerekekről a környékről

 

Bölcsi a házunkkal szemben

 

Jojó legjobb barátnője, Nanu az ex-szomszéd

 

Iskolabusz... super overload

 

Az utcánkban várják az iskolabuszt

 

Kanyakumariból – India legdélebbi pontjáról

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

· 6 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://indiapass.blog.hu/api/trackback/id/tr903352214

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Indiai oktatás újratöltve avagy vizsgaidöszak az oviban 2012.08.21. 08:01:04

A tanév első bizonyítványosztásán felbuzdulva szokás szerint híreket mondunk gyermekünk boldogulásáról az indiai oviban. Vidámság Idén júniusban kislányom megkezdte a nagycsoportot az indiai óvodában. Pont jól jött ki a lépés...

Trackback: Vége az ovis tanévnek 2012.08.20. 14:19:02

Éppen a Trivandrumot és Chennait összekötő Ananthapuri Expresszen ülünk, pontosabban fekszünk. Mindenki alszik, nekem nem megy, úgyhogy a sok szervezkedés miatt kissé hanyagolt blog most kap egy kis törődést.   Március 3-án szombaton tartották Jojó o...

Trackback: Indiai óvodai élet – Farsang, karácsonyi műsor és szülői 2012.08.20. 14:14:54

Az év végére eléggé besűrűsödtek az óvodai teendők és programok. Voltak "tanulmányi" versenyek, farsang, karácsonyi műsor és szülői értekezlet bizonyítványosztással. Tanulmányi versenyek Kb két hete hozta Jojó az értesítést a versenyekről, mely a k...

Trackback: Az én fehér kislányom az indiai oviban 4. - Az első bizonyítvány és Dzsoáná Pír 2012.08.20. 14:13:39

Indiai óvodai tapasztalatainkról szóló sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, mely az első szülői értekezletről, az első bizonyítványról szól, illetve arról, hogy hogyan lett Pere Johannából Dzsoáná Pír :-) Ha lemaradtál az előzményekről itt megtalálod ...

Trackback: Az én fehér kislányom az indiai oviban 3. – Óvodai élet 2012.08.20. 14:12:07

Indiai óvodai élménybeszámolónk harmadik részéhez értünk. Ígéretemhez híven a napirendről, a tantárgyakról olvashattok ma.   A mangó csoport   Napirend   Az óvoda 9:30-tól 15:00-ig tart. A pontosság sose volt az erősségünk, még akkor...

Trackback: Az én fehér kislányom az indiai oviban 2. - Megtaláltuk a tökéleteset 2012.08.20. 14:10:33

Indiai óvodai élménybeszámolónk folytatása következik.   Ott hagytam abba az előző részt, hogy tanácstalanul és elkeseredve álltam ott, hogy most akkor mégis hova fog járni a gyerekem oviba. Én azt az ovit AKAROM, amelyiket előre kinéztem Jojónak. Az...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stevie-w 2011.11.04. 10:18:52

Szia Viki,

gyorsan írd a folytatást, mert most éppen sajnáljuk Jojót.

A 14 km mitől annyira gáz? Mi a gond a közlekedéssel? Nincs út, vagy durva a forgalom? Megnéztétek azért azt az ovit is?

Az otthoni nevelés nem merült fel? Mi éppen most találkoztunk a Tóth Mikiékkel (Propert, Ford, Arad), és ők a két nagyobb gyereküket kivették (!) az oviból-isiből, és most az anyukájukkal tanulnak otthon.

Ahogy elnézem Léda oviját és Leo suliját, a mi gyerekeink is jobban járnánk, ha otthon tanulhatnának (aztán délután bandázás, játszótér a többiekkel)...

Várjuk a folytatást! :-)

Stevie

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2011.11.04. 10:39:47

Szia Stevie!

Nem kell ám sajnálni :-) Na jó, elárulom, hogy oda jár, amit alapból kinéztem.

A 14 km... láttad már az alábbi videót?
www.facebook.com/video/video.php?v=2048390501207

Na ezért durva a 14 km. Én nem vagyok képes iskolába vinni a gyerekemet.

Magyarországon valószínűleg magántanulói státuszba fogjuk rakatni Jojót, de mivel nem vagyok pedagógus, nem gondolom, hogy megfelelően tudnám okítani. Az lenne belőle, hogy "Há mé nem érted hülyegyerek???". Ha maradunk hosszútávon, akkor muszáj lesz valami iskolát is nézni, amitől mondjuk 1000x jobban félek, mint az ovitól.

Amiért viszont jótékony hatású a helyi ovi, az Jojó angoltudásában mutatkozik meg, ami ugyebár az egyik legfontosabb dolog per pillanat. Hallanod kéne az indiai akcentusát :-) Ja és már eltanulta azt a tipikus indiai fejrázást is.

Puszi a családnak!

Viki