Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Egy kalandos hazaút 2.

2012.05.02. 08:06 - Pere Viki

Címkék: utazás india repülő készülődés

Ott fejeztem be legutóbb, hogy 9 perccel a Doha-Budapest járat indulása előtt lépdeltünk lefelé a repülőből Dohában. Már ott próbáltam érdeklődni a földi személyzettől, hogy most ilyenkor mi van. Persze nem mondtak semmi érdemlegeset... szálljunk fel a buszra, aztán majd megtudjuk.

IndiaPass: Hazaút Short transferből rapid transfer lett.

Felszálltunk. Látszott többeken, hogy hasonló cipőben járnak, mint mi. Azért az megnyugtató volt, hogy ott a beszállókártyánk a kezünkben.
 

Fogalmunk nem volt, hogy mekkora ez a nyomorult dohai reptér... hát marha nagy. Ráadásul az utasok színkódolva vannak aszerint, hogy Doha-e a végcél, vagy transzferálni kell-e őket. Eszerint a géptől a terminálra tartó busznak is több megállója van.

IndiaPass: Hazaút Ezen a kis borítékon, amibe a beszállókártyát és a poggyászmatricát teszik látszik a mi sárga-narancssárga színkódunk.

Mikor végre leszállhattunk, láttuk, hogy többen listákkal várják a továbbutazó utasokat, hogy azokat gyorsan a megfelelő kapuhoz irányítsák. Na nehogy azt higgyétek, hogy minket várt volna valaki. Nem. Beérkeztünk a terminálra, ahol kígyózó sor az újabb security check-hez. Ennek mégis mi értelme van? Most szálltam le egy gépről, ahová jóformán tüdőszűrés után engedtek felülni. Netán attól félnek, hogy a repülőből kirágott fém alkatrészekből vállról indítható rakétát eszkábáltam az út során?
 

Jó, elfogadjuk, minket is védenek ezzel, de miért kell könyörögni azért, hogy elsőbbséget élvezhessek a saját járatuk késése miatt? Nagy nehezen kihisztiztem, hogy előrevegyenek, majd Jojót és Lacit hátrahagyva Carl Lewis-t meghazudtoló világrekordot futottam. Persze nem 100 méter volt, baromi messze volt a kapunk.
 

Doha-Budapest... vagy mégsem
 

Megérkeztem, jó búvárhoz méltóan rendeztem légzésemet (nyilván a tüdőmet kiköptem), majd átadtam a beszállókártyáinkat. Örömmel konstatáltam, hogy még ki van írva Budapest és ott a személyzet meg minden.
 

Kérdezte a hölgy, hogy Delhiből jöttünk. Mondtam igen... ez mindent elmond az állapotomról... nem, nem Delhiből jöttünk, de nekem már ez fel sem tűnt. Közben megnyugtattak, hogy most már nem kell aggódni, megvártak minket. Tyű, ez meleg volt, de megvan. Addigra már Laciék is feltűntek a folyosó végén.
 

Majd a néni arcán baljós homlokráncokat véltem felfedezni és már ki is bukott belőle, hogy ajjaj, hát nem vagyunk benne a rendszerben. Azt az utasítást kaptuk, hogy menjünk a világ végén található transzfer pulthoz, és ott kapunk másik beszállókártyát.

IndiaPass: Hazaút A futásom a bal oldali pöttytől a jobb oldaliig, majd a középsőig tartott.

Kicsit kezdte elönteni az agyamat a szar, de még mindig nem tűnt esélytelennek ez a dolog, egészen addig, míg újabb rohanás után a transzferpult szintén kígyózó sorának végén egy hölgy kezébe nyomtam a papírjainkat, aki közölte, hogy lekéstük a gépet... már melyikre tetszik gondolni - kérdeztem - arra, amelyik még itt áll? Arra, álljunk be a sorba, aztán majd kiderül, hogy mi lesz. Király!
 

Na, ez a sor csupa ilyen szerencsétlennel, mint mi volt tele, úgyhogy nem nagyon akart haladni. Közben elkaptam egy másik urat, akit rögtön velem együtt egy másik Budapestre tartó család is ostromolt. Nekik egyértelműen a másnapi járatra volt esélyük csak, viszont rólunk már tudott a férfi és közölte, hogy irány Frankfurt. Itt szeretnék visszacsatolni a minek is fóliáztassuk a bőröndöt kérdésre...
 

Elvette az iratainkat, majd visszatért egy nyomtatvánnyal, amit ilyen esetben repülőjegyként kap a kedves vörös fejű utas. Gyorsan felhívtam apukámat, hogy ne nagyon siessenek elénk, mert nem jövünk a megbeszélt időpontban. Mivel a nyomtatványon nem voltak időpontok, csak járatszám, 1340, csak azt tudtam bemondani, amit apukám úgy értelmezett, hogy 13:40-kor érkezünk majd Budapestre, de ezt már nem tudtuk korrigálni... mint később megtudtuk ezzel néhány barátunkat jól megszívattunk. Szegény apukám meg hiába próbált mindenféle fórumon (SMS, e-mail, Facebook) elérni, már nem tudott, mert minket azonnal felültettek a Doha-Frankfurt járatra.

IndiaPass: Hazaút Az ad hoc repülőjegyünk, melyből csak az derül ki, hogy Frankfurt, de hogy mikor???

Doha-Frankfurt
 

Köszönhetően itt is az utolsó utáni beszállásnak, megint nem ültünk egymás mellett. De mindez eltörpül a mellett, hogy az első izgalmak után lepergett előttem a veszteség, nevezetesen, hogy a remek 1 átszállás helyett most 2-szer fogunk átszállni. Ezen azért rugózom annyit, mert Jojónak egyenlítési problémái vannak és szerencsétlennek fáj a füle leszállásnál. Ezen felül a csodás 10 és fél órás utazás helyett ekkor még azt sem tudtuk, hogy mikor jutunk haza. A lefóliázatlan bőröndök átfutnak Frankfurton. Mérges voltam, hogy 110.000 Ft-tal többet fizettünk a Qatar jegyért, ahelyett, hogy jöttünk volna megint Aerosvittel.
 

Enyhítette a fájdalmunkat az európai járatnak megfelelő étel. A President sajtkrémtől összepisiltük magunkat a gyönyörtől :-) Jojó epres palacsintát evett. Hú, nagyon finom volt. Az ebédhez rendeltünk egy kis bort is stresszoldónak (mármint Laci mag én). Jojó megint megnézett vagy 4 egészestés rajzfilmet.

IndiaPass: Hazaút A President Rondelé és a bor feledtette némiképp a fájdalmakat :-)

 

IndiaPass: Hazaút Jojó is jól érezte magát epres palacsintájának társaságában.

 

IndiaPass: Hazaút Még a zene is jó :-)

Persze újra nehéz pillanatokat éltem át, amikor a térképen láthattuk, ahogy elhaladunk Budapest fölött. Nem adna valaki egy ejtőernyőt? Már itt sem vagyunk. De nem adtak. Ja és majdnem elfelejtettem, ez a gép is 45 perces késéssel indult, és nem tudtuk, hogy az a bizonyos 1340-es gép mikor tervezi elhagyni Frankfurtot.

IndiaPass: Hazaút Adjanak egy ejtőernyőőőőőt!!!

 

IndiaPass: Hazaút Eközben Ferihegyen a szomorú barátok... A Tim nem is szomorú :-)

Ezen a 6 és fél órán is túljutottunk valahogy, leszálltunk Frankfurtban. Mondta a kapitány, hogy 8 fok van kint... ejj. Hamar megtudtuk merre tovább... Lufthansa Service Center. Ugye Frankfurt sem kicsi... de meglett a pult. Rögtön adták is az újabb beszállókártyát, és kiderült, hogy a gép 2 óra múlva 17:00-kor indul. Legalább ezt nem késtük le.

IndiaPass: Hazaút Lufthansa Service Center

 

IndiaPass: Hazaút A néni gyorsan intézett nekünk új beszállókártyákat

Útlevél ellenőrzés után, Jojó jelenlétének hála nem kellett végigvárni az újabb security check-hez tartó sort, ezzel vagy egy fél órát megspórolva. Kis családi kapun mehettünk be a külön helységbe, ahol nagyon édesek voltak, tényleg, le a kalappal.
 

Megkerestük a kapunkat. Érdekes volt magyar szót hallani úgy, hogy nem ismerem az illetőt :-). Na itt már nem voltunk valami frissek. Jojó el is ájult s széken, a nyála is csorgott. Bár egy ideje nem nagyon dohányoztunk, de itt azért ránk fért. Felváltva mentünk a dohányzó cellába. Vettem egy kávét is 3,5 euróért... helyben vagyunk. Majd váltott Laci, de közben megkezdődött a beszállás.

IndiaPass: Hazaút Jojó úgy gondolta, hogy akkor szerencsétlenkedjünk mi tovább egyedül, ő kiszáll :-)

Próbáltam Jojót valahogy összenyalábolni. Akinek van gyermeke, az tudja, hogy ha alszanak, sokkal nehezebbek lesznek, igaz? (Mivel ugye, nem kapaszkodik magától és csak nyeklik-nyaklik). Ezen kívül próbáltam húzni a két gurulós kézipoggyászt, a többit meg magamra aggattam. Azon röhögtem, hogy milyen szerencsétlenül nézhetek ki kívülről. Megjött Laci, átadtuk a speckó jegyünket és próbáltuk valahogy feltuszmákolni magunkat a buszra. Egy lépcsőre leültettem Jojót és melléültem, úgy tartottam. Egy bácsi kérdezte tőlem, hogy mikor ér oda a gép Budapestre :-) Én már annak örültem, hogy azt megtudtuk, hogy mikor indul. Szóval ő is úgy járt, mint mi.
 

Frankfurt-Budapest
 

Jojó a repülőre vezető lépcsőn már hál' Istennek felébredt, talán a 8 fok is segített ebben, mert már nem bírtam cibálni tovább. Azt a másfél órát meg már ébren töltöttük és izgultunk, hogy mindjárt otthon lehetünk.

IndiaPass: Hazaút Na ezért a kis - nem túlzok - 5 centis virsliért és a köretként felszolgált krumplisaláta és krumplipüré keverékért és a kis crostiniért már megérte.

 

IndiaPass: Hazaút Paradicsomlevet sem ittam 10 hónapig... sóval, borssal, ahogy kell.

Budapest felett próbáltuk beazonosítani a látottakat. Leszálltunk végre. Azt hittük itt a vége, már nem történhet semmi.

IndiaPass: Hazaút Ott a Margitsziget!!!

Na nem úgy van az... Utastársainkkal együtt vártuk a csomagjainkat. A két bőrönd meg is jött. Mondanom sem kell, hogy a szép új, piros bőröndünk már nem olyan szép, új és piros... mindegy, erre van. Aztán egyszer csak elfogytak a csomagok a szalagról. Persze, mert a hátizsák úgy döntött, hogy csap egy görbe estet Dohában. Ezen már csak röhögtünk... kínunkban... de legalább látták, hogy ott van. Papírmunka, futárszolgálat... majd holnap hozzák. Na, tünés innen.
 

És akkor kiléptünk az ajtón. Kerestük a szüleinket... de mi ez a sok ismerős arc? Kisebb fogadóbizottság várt ám minket a szüleinken túl. Drága barátaink megleptek bennünket :-) Azt hiszem mi is őket, hiszen volt, aki 3-szor ment ki aznap Ferihegyre... egyszer azt eredeti 12:15-re, egyszer 13:40-re (bocsi), és egyszer 18:30-ra. Mi meg olyan 7-re jöttünk ki az említett bonyodalmak miatt. A parkoló társaság volt a nap nyertese, az tuti. Még egyszer köszi mindannyiatoknak! Rettenetesen jól esett. Kaptunk egy csomó virágot, csokit, meg mini szalámit is hmmm :-) Szóval a vége nagyon szépen és boldogságosan sikerült.

IndiaPass: Hazaút Boldog pillanatok

A Qatarral már elkezdtem levelezni, hogy hogyan kívánnak kárpótolni bennünket. Persze nem sietik el a választ. Számíthattok egy posztról majd tőlem az utast ilyen esetben megillető ellátásokról és kártérítésről, de addig is, aki utazni készül nézzen utána ezen jogainak, mert persze ők nem szóltak nekünk, hogy például ilyenkor egy ingyen telefonbeszélgetés jár fejenként és így tovább.
 

De nem baj, túl vagyunk rajta, itthon vagyunk... de még vissza is kell menni :-)
 

Másnap az elkallódott csomag is megérkezett.

IndiaPass: Hazaút Látszólag sértetlen a késve érkezett kis hátizsákunk

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

A bejegyzés trackback címe:

https://indiapass.blog.hu/api/trackback/id/tr194483519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2012.05.05. 12:03:16

Jó pihenést itthonra, majd jó utat vissza! Már várom az újabb kinti posztokat.

Milyen utakat terveztek későbbre, amikor visszaértek Indiába? Kalandoztok majd egyet a Távol-Keleten, vagy Délkelet-Ázsiában is, vagy egyelőre maradtok Indián belül?

Kotyi 2012.05.06. 21:14:29

Sziasztok, csak jelezni szeretném,hogy a ˇ"Vége az ovis tanévnek" című bejegyzésnél nem működik a következő bejegyzés link. 404 oldal.

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.05.07. 15:31:02

@Mdavid89: Szia!

Elvileg készültem, hogy itthonról is tudjak "kinti" posztot írni, de kevesebbet jutok internethez, illetve vigyáznunk kell, hogy ne nagyon fussunk túl a megengedett adatforgalmon, úgyhogy ezek a terveim feledésbe merültek...

Mivel az ovi és a cég helyhez köt bennünket, ezért maximum kirándulgatni tudunk erre-arra. Már beszéltünk róla, hogy el szeretnénk menni megismerni először a környező államokat, illetve nagyon érdekelne Észak is, ahol én még sosem jártam.

Aztán az sem elhanyagolható tény, hogy a Maldív szigetek 600 km-re fekszenek tőlünk :-) Aztán ott van még Sri Lanka. És ha lesz rendes áron repjegy, akkor Thaiföld és Indonézia is jöhet.

Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2012.05.07. 22:30:53

@Pere Viki:

Értem. A lényeg, hogy bárhova is mentek majd, írjatok róla! :) Remélem van még poszt a tarsolyban, mert innen minden érdekes ám! Bármi ötletetek van, érdekes téma Indiáról, írjátok meg, ha lehet. :)

Jó itthonozást!

cseppcserepp 2012.05.17. 17:57:24

Sziasztok!
Most végeztem a bloggal, az elmúlt 2 napban betűről betűre, képről képre végigolvastam/néztem mindent! Csodálatos életetek van, gratulálok a bátorsághoz és a nyitottsághoz, amivel ezt az egészet kezelitek. Én sajnos még nem jártam Indiában, de tervben van (volt is, csak közbejött a fiunk születése), nagyon sok és hasznos információt találtam, ezekért külön köszönet! :)
Száz szónak is egy a vége, még sok sok csodás élményt kívánok Nektek, amit persze Önös érdek hajt az érdekfeszítő bejegyzések reményében! :D
Ismeretlenül is ölellek Titeket:
csepi

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2012.05.27. 17:54:07

@Pere Viki: Thaiföld olyan lesz India után, mintha Németországba ruccannál ki, csak sokkal több az orosz-ukrán maffiózó... Inkább akkor már Laosz, Kambodzsa (elsősorban Angkoron túl) vagy ha sikerül, akkor Myanmar. Esetleg Vietnam, bár állítólag már az is nagyon turistás lett. Ha mégis Thaiföld, akkor meneküljetek el minél messzebbre, Bangkok, Pattaya, Phuket TILOS. Indonézia is jó hely, ahol Balin kívül is van ám sok érdekessség, Malajziában is vannak szép helyek, de az is egészen steril.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2012.05.27. 17:56:37

Jó (volt) amúgy a blog, csak kicsit túlírt, ha szabad némi kritikai észrevételt hozzátennem. :) De ha átrágom magam a számomra lényegtelen személyes részeken, egészen informatív.

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.05.27. 21:39:18

@cseppcserepp: Szia! Már nem kell sokat várni, kedden megyünk vissza, és jön a folytatááááás :-) Köszönjük a jókívánságokat és remélem hamarosan sikerül eljutnod Indiába, hogy személyesen is megtapasztalhasd a leírtakat.

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.05.27. 21:54:46

@efes: Igazából jöhet bármelyik célpont, amiket felsoroltál. Bár olyan nagyokat az ovi miatt nem tudunk utazni. Thaiföldre pedig van egy meghívásunk már egy ideje és ennek akarnánk eleget tenni.

Sajnos egy maximalista ember vagyok, ezért nem megy máshogy az írás :-) Kedden megyünk vissza és folytatom. A személyes részek mindig meglesznek benne, de készülök továbbra is olyasmivel, ami pl. az utazni vágyókat érdekli majd jobban.