Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Doha - Trivandrum... Hazaérkeztünk

2012.06.20. 07:58 - Pere Viki

Címkék: utazás india repülő

21 óra dohai várakozás után végre látszani kezdett a fény az alagút végén. Megindultunk a 22-es kapu irányába.

IndiaPass: Haza Indiába Indulás tovább...

 

Előtte azért gyorsan begyűjtöttük az utolsó sült krumplinkat, hogy Jojó, ha magához tér legyen mit falatoznia. Felpakoltuk két kis kocsira a töménytelen mennyiségű poggyászt és a gyermeket és nekiindultunk az utolsó métereknek Dohában.

IndiaPass: Haza Indiába Aki halálra játsza magát napközben...

 

Jojó időközben felébredt a kocsin és fekve falatozott.

A kapuhoz közeledvén egyre közelebb kerülünk Indiához. Egyszerre két egymással szemben lévő kapunál volt beszállás, mindkét gép Indiába tart. Máris előkerül a sorban állási probléma. Valahogy olyan szövevényesen bírták kialakítani a drágáim a két sort, hogy alig lehetett megtalálni a miénk végét. Természetesen miután beálltunk a sorba és Laci otthagyott egy pillanatra a két kocsival, rögtön beelőztek, hiszen testemmel nem érintettem az előttem álló testét... ergo én nem is állok sorban. Megnyugtató volt a tudat, hogy úgysem érnek előbb Trivandrumba, mint mi. 

A kapunál a qataros fiatalember mindenkitől elkunyizta a felesleges kézipoggyászokat mondván, hogy tele van a gép és nincs sok hely. Való igaz, hogy az ázsiai járatokon valamivel sűrűbben vannak a széksorok, mert az emberek is kisebbek. Odaadtunk hát mi is kettő bőröndöt és egyben gyarapítottuk a poggyászainkon megjelenő furcsa cimkék számát: GATE BAG.

IndiaPass: Haza Indiába Gate bag

 

A géphez vezető buszozás ezúttal 1-2 percre redukálódott. Jobb is, hiszen Jojót így is agyon-vissza taszigálták az emberek. Aztán felszálltunk a gépre, ahol kislányomnak rögtön meg kellett látogatnia a mellékhelységet... mikor, ha nem most. Én kint megvártam és addig az utazóközönség felével léphettem testi kontaktusba... meg kell ezt szokni újra.

Jelentem az egyetlen pozitív élmény a Doha-Trivandrum vonalon az volt számomra, hogy a múltban tett megjegyzésemmel ellentétben azonnal kaptunk belépőkártyát (Arrival card) és nem a végelgyengülés előtt eggyel.

IndiaPass: Haza Indiába Redundáns adatbázis képzés

 

Felszállás után nem sokkal hozták a vacsorát, de annyit ettünk a reptéren, hogy alig bírtam pár falatot betömni az amúgy nagyon finom ételből. Ráadásul Jojóét is nekünk kellett megenni, mert ez itt már nagyon indiai volt a koszt (meg szerintem a sült krumpli után nem volt éhes ő sem). Kértünk itt is egy kis bort és úgy terveztem, hogy kaja után végigalszom a fennmaradó 3,5-4 órát.

IndiaPass: Haza Indiába A krumplisalátánk kísértetiesen hasonlított a tegnapira, azzal a különbséggel, hogy a kapor helyett koriander volt rajta.

 

Na persze... Az előttünk ülő család gyermeke viszont úgy gondolta, hogy megtorpedózza terveimet és végigüvöltötte az utat. Ráadásul nem azért, mert valami konkrét baja volt, hanem simán hisztizett. A végére már én is sírni tudtam volna annyira idegesített és fáradt is voltam. Jojóval nekünk ilyen problémánk sosem volt, úgyhogy nagyon nehezen tolerálom az ilyesmit.

A légiutas-kísérőkön is látszott, hogy nehezen viselik az indiai csapatot. Én nem is nagyon engednék ilyen járatra más nemzetiségű alkalmazottat, mint az utasok. Főleg, mert elég hülyén néz ki, amikor látod a csajokon, hogy majdnem elsírják magukat és puffognak.

Szegény Laci nem a gyerek miatt utazott kényelmetlenül, hanem mert először is a vacsoránál kapott rasgullájába (cukorszirupban úszó golyó) tört bele a műanyag villa. Ezáltal szállt a cukorszirup mindenfelé. Majd a pici üveg bort, amit kértem Laci félig nyitott asztalára tettem, és egy idő után az előtte ülő utas úgy gondolta, hogy hátradönti az ülését... a vajszínű pólójára ömlött a vörösbor.

Hármunk közül Jojó bírta ezt az utat a legjobban. Bollywoodi slágereket hallgatva édesdeden aludta végig az egészet. Úgy tűnik, a fülével sem küszködik már annyit, mint régebben.

IndiaPass: Haza Indiába A hangulatomhoz passzoló filmet választottam...

 

Egy megváltás volt, amikor már közeledtünk a leszálláshoz. Már tudjuk, hogy előtte még valahol pont fölöttünk fordul két balost a gép és már lent is voltunk. Elég zajos volt a földetérés, Laci azt mondta, hogy nagyon nagy volt a sebességünk, úgyhogy majd szétesett a gép mire megálltunk. Már meg sem próbáltunk előbb felállni, mielőtt a többiek kituszmákolták magukat a gépből. A buszozás kiesett az agyamból... nem emlékszem már csak arra, amikor a terminálon vagyunk és sorban állunk a bevándorlásiaknál. (Közben rájöttem, hogy azért nem emlékszem buszozásra, mert csövön jöttünk ki :-). A "fogadóbizottságban" volt egy úr, akivel már többször találkoztam a reptéren és mindig megörül nekem.)

Ahhoz képest, hogy tavaly Delhiben mennyit kérdezősködtek, most valahogy úgy engedtek be az országba, mintha simán turista vízummal jöttünk volna. Egy büdös szót nem szólt hozzánk a bácsi a pultban.

A csomagbegyűjtés is sajátságosan történik Indiában. A kocsikkal úgy körbeállják a futószalagot, hogy ha még esetleg annyi helyed van is, hogy levedd a csomagodat, arra már biztos nem lesz lehetőséged, hogy csak úgy simán kisétálj a tömegből. Kicsit olyan, mint amikor a vasúti sorompónál az autók mindkét irányban az út teljes szélességében felsorakoznak, mikor leeresztik azt. Aztán, amikor elhaladt a vonat és lehetne továbbhaladni, vakarjuk a fejünket, hogy akkor most az megy tovább, aki erősebb.

Végre megjött minden csomag, amiket fel is pakoltunk 2 kocsira, és mivel kicsi a rakás Jojó is ráfeküdt megint. A duty freenél még elgondolkodtunk, hogy vegyünk-e valami nyugati szeszt, mert nem nagyon lehet kapni a városban, de hagytuk inkább. Majd ha jönnek megint látogatók :-). Ezt az ostoba döntést azóta már többször megbántuk :-).

IndiaPass: Haza Indiába Gyönyörűen néztünk ki...

 

A vámosok elvették a belépőpapír letépett kis darabját, amelyen nyilatkoztunk, hogy nem hozunk be Indiába húst, magokat... áááá dehogy hoztunk :-) Szerencsére egyrészt nem kérdeznek, nem izgatja őket annyira a dolog, másrészt inkább jót mosolygott mindenki a bőröndökön kiterülő Jojón.

Mivel Laci telefonjából eltűntek a számai, ezért Santosht nem tudtuk kihívni magunk elé, úgyhogy prepaid taxival jöttünk haza a reptérről. Útközben a főúton a taxis elnézést kért, hogy neki meg kell állnia fotózni, mert ilyet még nem látott... a főúton gyerekek görkoriztak rendesen bukósisakban, motoros kísérettel... reggel 5-kor???? Isten hozott újra a szürreális Indiában :-)

IndiaPass: Haza Indiába Csak egy ilyen béna képet tudtam készíteni a görkorisokról.

 

Nagyon otthonos érzés volt végigjönni az ismert úton hazáig. Nem gondoltam volna, hogy 2 hónap Magyarország (alias luxus és kényelem) után ilyen egyszerű lesz visszajönni.

Lakáskulcsunk nem volt, de tudtuk, hogy Zita és Árpi melyik szomszédnak adták azt. Ahogy megérkeztünk a ház elé és elkezdtünk kipakolni, már kapcsolódott is fel a lámpa a szomszédban és jöttek a kulccsal... hát igen, itt nem okoz gondot a hajnal 5, fél 6-os kelés. Mondták, hogy már 2 napja vártak minket. Na ja, én csak azt mondtam nekik, hogy 29-én indulunk, azt nem mondtam talán, hogy 31-én érkezünk meg.

Zita és Árpi gyönyörű rendben hagyták itt a lakást, amiért nagyon hálásak vagyunk. Csak a landlord vagy a helyi ELMŰ húzta keresztbe a számításainkat, ugyanis a hűtő végül idő hiányában nem lett kiürítve, így inkább bekapcsolva hagytuk. A landlord meg valószínűleg áramtalanított, vagy valami iszonyat nagy áramszünet volt, mert hát (csak erős idegzetűeknek...) a mélyhűtőből apró kis kukacok másztak ki, persze azóta már visszafagytak... hú az a szag, ami volt a hűtőben és környékén. Napokon keresztül sikáltuk mindenféle szerekkel.

Ezzel a szép kukacos sztorival búcsúzom ma tőletek. Legközelebb már végre újra valami indiai sztorival jelentkezünk.

Legyetek jók!

 

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

A bejegyzés trackback címe:

https://indiapass.blog.hu/api/trackback/id/tr314599672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2012.06.23. 17:26:36

Szia!

Legutóbb én is 24 órát töltöttem Dohában. Delhiból mentem Budapestre és persze Dohában lekéstük a csatlakozást (kb. 10 perccel), ezért 1 nappal később indulhattam Budapestre. Minden különösebb erőltetés nélkül felajánlottak egy háromcsillagos szállodai szobát teljes ellátással, ingyenes vizummal és transzferral oda-vissza (még a reptéren is kaptam volna reggelit, de mivel azt mondták a hotelban is lesz, így a repérit nem erőltettem). Úgyhogy nem bosszankodtam, hanem megnéztem a várost (ami amúgy egy nem különösebben érdekes építési terület szerintem :-)). Ti nem tudtatok volna bemenni a városban aludni/körülnézni?

Sajo'

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.06.24. 16:47:12

@Sajo - www.chanceindia.org:
Szia!

Hogyne, 120 dollárért fejenként megkaphattuk volna ugyanazt, amit te akkor. Régen 8 óránál hosszabb várakozásnál ingyen adták, de manapság ez már nem érvényes.

Amikor áprilisban hazamentünk, mi is lekéstük a csatlakozást (pontosabban a gép még ott volt, de rosszul adminisztráltak valamit), de minket Frankfurton keresztül hazaküldtek aznap. Ha a Qatar egy európai légitársaság lenne, fejenként 600 euró kártérítést kéne fizetniük, mivel a tervezetthez képes vagy 7 órával később jutottunk haza. Egyelőre még vívok velük, hogy valamit találjanak már ki, hogy így megszívattak. Jobban zavar ez, mint a 21 óra... azt tényleg szinte élveztük.

Üdv,
Viki

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2012.06.24. 17:16:03

Szia Viki!

Hát, 120 dollárt biztos nem ért volna meg, igencsak szívtam volna a fogam, ha Doháért annyi pénzt otthagyok.

Amúgy nem voltam a Qatar szolgáltatásaitól elájulva. Meg az is érdekes, hogy a Delhiből jövő járat mindig késik. Ugyanis másnap is lekéste a budapesti csatlakozást, csak mivel egy egész turistacsoport ült rajta, így akkor megvárták (és ezért két plusz órát ültünk a repülőn).

Úgyhogy legközelebb megyek inkább a törökökkel vagy az oroszokkal. :-)

Sajo'

mrsmalik 2012.07.15. 12:12:17

Sziasztok. Két napja tudok Rólatok, azóta bújom a blogot és csak kuncogok, meg csapkodom a homlokom, hogy igen-igen "this is india". Bocs, ha nagyon amatőr vagyok, de ez életem első olyan blogja, amire regisztráltam. "Szintén zenész", magyar lyány férjhez menni, élni india... 4 éve költöztem ki, azóta is Bombayban vagyunk a párommal. Jelenleg Magyarországon vagyok, de pénteken megyek vissza.
Kedves Viki, úgy gondolom látod az email címem, szeretném elküldeni neked a kinti számom, ha nem gond és ha gondolod fel tudjuk venni a "diplomáciai kapcsolatot". A facebookon is megtalálsz egyébként, már hozzászóltam 2-3 képetekhez.
Addig is olvasgatlak benneteket tovább. Minden jót. M.

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.07.25. 20:33:23

@Sajo - www.chanceindia.org: Egyetértek. Hacsak nem kocsival megyünk haza jövőre, akkor vonatozás Mumbaiba vagy Delhibe és onnan repcsi.

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.07.25. 20:39:50

@mrsmalik: Szia! Igen, párhuzamos és egyenes ügyben írtál pl, igaz? Facebookon elküldöm az elérhetőségeimet neked. De jó, akkor már Bombayben is ismerek valakit :-)

kikki82 2013.03.10. 22:55:13

@mrsmalik: Szia! Egy hét múlva utazom vissza Indiába, hasonló cipőben, magyar lyány megtalálni a szerelmet és élni India... :) Legalábbis egy darabig biztosan Bangalore-ban.
Örülnék ha ismerhetnék és hallhatnék nem skype-on keresztül is magyar hangot :)
Ha Te is így gondolod, felvehetnénk a kapcsolatot!
Kriszti