Utazás előtt a legtöbb ember információt gyűjt az úti céllal kapcsolatban. Fokozottan érvényes ez, ha az a bizonyos úti cél nagyban eltér a hazától, mint például India. Rengeteg olvasónk pontosan az utazásra való felkészülés szakaszában talál rá az IndiaPassra is és sokan felteszik kérdéseiket, melyek között 80%-ban szerepel az étkezés témakör. Mit, hol és hogyan biztonságos fogyasztani?
Sajnos a legtöbb elérhető információforrás óva inti az utazókat szinte minden ehető, iható dologtól. Ne egyél utcán, ne egyél gyümölcsöt, csak ha megpucolható, ne egyél vizes evőeszközzel, ne igyál gyümölcsleveket. Talán a sorban az egyetlen ilyen elrettentő tanács, amit még mi is megfogadunk, az a jégkocka kerülése az italokban, mert nem tudhatjuk, hogy valóban szűrt vízből készítik-e azokat.
Razziázik a KÖJÁL
Ezzel a témával kapcsolatban szeretnék egy aktuális történetet megosztani veletek. Július közepén egy 21 éves indiai srác Trivandrumból Bangalore-ba tartott. Mielőtt felült volna a buszra, még a városban feltankolt egy étteremben. Rögtön három savarmát vett vesztére, hiszen Bangalore-ba érkezése után rosszul lett és négy nap múlva életét vesztette.
Az eset után óriási ellenőrzések folytak a városban és környékén. Még nálunk a tengerparton is végignézték az éttermeket. Később államszerte folytatódott a razzia. A vizsgált vendéglátók kb. fele kapott valamilyen felszólítást higiéniai hiányosságok miatt, illetve párat be is zártak azonnal. Az előző két képen szereplők közül, ha az elsőt választottad, rosszul tetted, mert ott például volt baj.
Az én tanulságaim
Sokan erre biztosan azt mondanák, hogy na tessék, itt a bizonyíték, a félelmek valósak. Én meg azt mondom, hogy ételmérgezés mindenhol előfordul néha a világban és kifejezetten örülök annak, hogy azonnal felléptek a hatóságok nem is kis erőkkel.
A másik dolog, amit szentül hiszek (és az ellenőrzések is alátámasztották), hogy nem az utcai árustól kell félni, aki a környék lakóit eteti, és ha egyszer hibázik, lehúzhatja a rolót és éhen halhat. Sokkal inkább kell aggódnunk a drága, előkelő éttermektől, főleg, amelyek egyenesen a turistákat célozzák meg.
Hogy miért? Teljesen logikus. A kis utcai árus bácsika minden nap frissen keveri be a sült banán bundájához, vagy a vadaihoz a tésztát. Pont annyit, amennyit kell, hiszen tudja, hogy mennyit fog eladni aznap, ezt csinálja 78 éve. Ott süti meg a chili pakorát vagy az omlettet a szemed előtt. A mogyoróárus fiú, amikor megkezdi napját, kitolja kis kocsiját a kereszteződésbe a tiszta eszközökkel együtt, de még egy fél órát tovább tisztogatja azokat ahelyett, hogy sütné végre a mogyorót szegény mogyorófüggő családtagjaim számára :-).
Ezzel szemben a turistacsalogatók és a csinos éttermek mit tesznek (tisztelet a kivételnek)? A drága éttermekbe kevesebb helyi jár, nem pörög az üzlet. Nagyobb eséllyel rohad rájuk az alapanyag. A tengerparti étterem pedig nem rossz szándékból ugyan, de kihagyja a fűszerek felét, hogy szegény európai vendég ne okádjon tüzet a chilitől, és ne égjen a gyomra a rengeteg egyéb fűszertől. Ennél rosszabbat nem is tehetnének, hiszen azok a fűszerek rengeteget segítenek a problémák elkerülésében. Egy jó kis európai fogás egy fehéreknek "szóló" étteremben és nagyobb eséllyel töltöd a mellékhelységben az éjszakát, mint ha az indiaiakkal együtt kézzel ettél volna egy thalit.
Tanácsok
Álljon itt néhány tanács, melyeket tapasztalataink táplálnak az indiai étkezéssel és étteremválasztással kapcsolatban:
- Ha egy mód van, rá hanyagoljuk a turista éttermeket. Drágábbak is és az említett okok miatt nagyobb az esély a problémákra.
- Bizonyos mértékű hasmenés még normálisnak is tekinthető, hiszen más a bélflóránk, mint az ott élőknek így nem tudunk rögtön megküzdeni az "idegen" összetevőkkel. Amikor 10 hónap után Indiából hazalátogattunk Magyarországra, ugyanúgy volt probléma az otthoni étel miatt.
- Ha mégis elérne a baj, ne hasfogót szedjünk, mert az csak bent tartja azt, aminek ki kell jönni. Főleg, ha nem fosunk-hányunk sugárban és mondjuk egyszerre napi 26-szor.
- Enyhe hasmenés esetén, illetve akár preventív jelleggel fogyasszunk curdöt (helyi joghurt), és azt tartalmazó ételeket, italokat, mint például a raita vagy a lassi. Ha nem bíztok az éttermekben, akkor közértben vegyetek. Ez majd segít a megfelelő bélflóra kialakításában, illetve a meglévő támogatásában.
- Az utazókat elérő hasmenésre szellemes frázisokat használnak, mint például Montezuma's revenge Mexikóban, Pharaoh's revenge Egyiptomban és Delhi belly Indiában.
- Figyeljünk a folyadékfogyasztásra, igyunk sokat. Arra mindig ügyeljünk, hogy a víz, amit fogyasztunk, biztonságos legyen. Éttermekben általában kancsóban szolgálnak fel forralt vizet, ami helyenként rózsaszín a belefőzött gyógyhatású fadarabkától. Mi megisszuk és nincs bajunk tőle.
- Csapvizet ne igyunk! Lépten-nyomon árulnak palackos szűrt vizet, azt igyuk. A palackos víz szűrt víz, de nem ásványvíz. Már többeket hallottam panaszkodni az íze miatt. Nekem nincs bajom vele, de ha neked van, kapható nagyobb üzletben ásványvíz, vagy ott a kóla és a többi borzalom végszükség esetére.
- Utazóknak azt ajánlanám, ne is mossanak csapvízzel fogat. Egy szimpla fogmosástól még lehet, hogy nem lenne baj, de ezzel nem érdemes kockáztatni a 2-3 hét nyaralást. Ebben az esetben is igaz, hogy idővel megszokja a szervezet a csapvizet (ilyen kis mennyiségben). Mi csapvízzel mossuk a fogunkat.
- Viszont szerintem attól félni, hogy vizes a tányér vagy az evőeszköz, nem megalapozott. Inkább örüljünk annak, hogy látszik, hogy mosogatnak :-). Legyen nálunk mindig zsebkendő (vagy, szalvéta, WC papír) amivel a nemkívánatos nedvességet letörölhetjük, ha annyira zavar.
- Próbáljuk ki a kézzel evést, ahogyan az indiaiak is csinálják. Jó hatással van az emésztésre. Viszont ha ezt tesszük, ne használjunk illatos kézfertőtlenítőket, mert nagyon rossz ízük van :-). Mindenhol van lehetőség kézmosásra étkezés előtt és után. Szappan nem mindenhol van hozzá, törölközési lehetőség meg végképp nem jellemző (bár a közös törölközőt és még otthon sem használom). Ha nagyon nem akarunk kézzel túrni az ételben, vigyünk magunkkal evőeszközt, mert nem biztos, hogy lesz az étteremnek.
- Ha már lehetőségünk van rá, ne hagyjuk ki a trópusi gyümölcsöket. OK, mossuk meg, töröljük szárazra, ha úgy tetszik, de azért ne zárkózzunk el tőlük. A gyümölcsleveket és például a fenséges cukornádlevet se hagyjuk ki. Egyetlen tanács: ezeket is olyan helyen szerezzük be, ahol sok a helyi vendég.
- A húsfogyasztásra ugyanez vonatkozik. Ahol látod, hogy ott sütik forró olajban a csirkemellet és lehetőség van rá, hogy a serpenyőből rögtön a tányérodra kerüljön, azt nem kell helyből visszautasítani.
Lacival az első indiai utunk miértje az indiai gasztronómia felfedezésének vágya volt, úgyhogy eszünkbe nem jutott a szerintünk túlzó, elrettentő szabályokat betartani. Problémánk abban az egy hónapban csupán egyszer akadt, de nem azért mert rossz lett volna az étel, hanem mert talán nem kellett volna 6 chili pakorát elfogyasztania Lacinak, amire azt mondta a szervezete, hogy ezt a mennyiségű kapszaicint öregem én ugyan nem fogom keblemre ölelni, úgyhogy volt harc belül :-). De elmúlt.
Szerintem, ne hagyjátok ki azokat az élményeket, ízeket, amiket megtapasztalhattok itt Indiában, vagy bárhol máshol a világon. Hiába vannak ma már dögivel egzotikus éttermek szerte a városban, az soha nem lesz ugyanaz. Mivel én sem vagyok mindenható, ezért ne higgyétek el vakon azt sem, amit én írtam az imént, csak egy kicsit lehet lazítani. Majd döntsön mindenki maga belátása és megérzése szerint.
Kívánok nektek és ízlelőbimbóitoknak rengeteg élményt mind a külföldi, mind a magyar konyha remekeit fogyasztva!
Sziasztok! (Éhes lettem... :-))
------------------------------------------------------------------------------------------
Még mindig várjuk a szavazatokat a Goldenblog versenyen az IndiaPassra helyi.érték kategóriában.
Továbbá, mindegy játékünk is elindult a Facebookon, amelyben egy biryani szettet nyerhetsz, melyet már haza is küldtünk, csak a nyertesre vár!