Drága olvasók!
Nos, összeszedtem magam, hogy végre tudjak valami kis magyarázattal szolgálni az utóbbi két hónapos csöndre. Akik olvassák a Facebook oldalunkat, azok már értesülhettek a szomorú tényről, miszerint Jojó es én hazajöttünk, Laci meg maradt. Ezt a döntést több okkal is lehet magyarázni. Ennyi idő után talán képes vagyok egy szalonképesebb verziót előadni, mielőtt folytatnánk a blogolást. Mert folytatjuk :-)
Mi történt?
Szóval annyi történt, hogy Lacinak már elég régen felajánlottak egy állást, ami kicsit több mint 1000 km-re található az eddigi bázisunktól, félig Maharastrában, félig Goán. Sajnos azt nem lehetett megoldani, hogy mi is menjünk és Jojó ovi/sulija miatt nem is olyan egyszerű ugrálni az államok között. Más a nyelv, mások az emberek és nem tudom, hogy lehetséges-e arra találni rendes iskolát.
Laci munkája :-)
Emiatt és egyéb nézeteltérések miatt nem láttam más kiutat, mint hogy hazajöjjünk. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi magyarországi, sőt európai helyzet miatt nem egy jó döntés ez. Más szempontokból viszont szükségünk volt erre a lépésre.
Nem tartom alkalmasnak magam arra, hogy Indiában nőként egyedül éljek egy 6 éves szintén lány gyermekkel hónapokat. Lehet, hogy nem lenne semmi gond, de már maga az kihívást jelentene, hogy minden nap 60 km-t vezessek az indiai forgalomban az ovi miatt. Néha vicces, de hosszú távon nem külföldi nőnek való feladat. Laci áprilisban vagy májusban jön majd haza és akkor meglátjuk, hogy hogyan tovább
 Mi meg ezt műveljük itthon... Jojó hóembert épít. |
Szeretném üzenni azoknak, akik nyíltan, vagy éppen sunyin bírálnak ezért, hogy lehet utánam csinálni és megmutatni, hogy milyen egyszerű egy ennyire más kultúrában, mint India boldogulni. Azt elhiszem, hogy otthonról, a kényelmes fotelból, a gép elől marha könnyű osztani az észt. De megélni már nem olyan szimpla feladat.
Azt hiszem, hogy a blogon soha nem panaszkodtam a nehézségek miatt, nem volt célom. Sőt inkább nagyban segített szebben látni a körülöttem lévő világot. Viszont voltak olyan emberek, akikkel megosztottam a problémáimat és sajnos van olyan köztük, aki most szuperül ellenem fordult. Neki üzenem, hogy lehet áskálódni, de mindhiába... Laci és én fogunk dönteni a jövőnk felől függetlenül rossz szándékú megjegyzésektől.
Viszont megtudtam azt is, hogy a szüleim és a rokonaim mennyire törődnek velem. Segítenek, támogatnak... nagyon köszönöm nekik! Az ő segítségükkel túl fogjuk élni ezt a nehéz időszakot, aztán valami majd csak lesz.
IndiaPass folytatás
Látom a statisztikákon, hogy nap mint nap várjátok a folytatást. Jól esik ám ez is. Jól esik, hogy értéket teremtettem, ami örömet okoz embereknek. Köszönöm a rengeteg olvasói levelet, ígérem, válaszolok most már rájuk, mert már lesz időm.
Rengeteg témám van talonban, melyekhez fényképek is vannak, úgyhogy felőlem folytathatjuk. Vasárnap jön is a folytatás egy rendhagyó riporttal.
Lacit is próbálom rávenni, hogy írjon majd nektek. Akár a munkájáról, akár arról, hogy milyen az élet Goán és Maharastrában. Továbbá vannak videók is, amiket pedig a YouTube csatornánkra fogok feltölteni. Vannak köztük például igen vicces darabok az első indiai utazásunkról. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen lehet a római köményes szénsavas üdítő, ne felejts el feliratkozni az IndiaPassra a YouTube-on is!
Régen azt ígértem, hogy nem fogok reklámozni a blogon. Ezt most egy cseppet megszegem, hiszen nincs munkám, és nem is valószínű, hogy olyan hirtelen találok majd valamit. Ez most egy ilyen rossz helyzet.
Ezért aztán felajánlom segítségemet az Indiába utazóknak. Némi ügyintézési költségért intézek vonatjegyet, repülőjegyet, ha szüksége van valakinek segítségre ilyen témákban. Az indiai vízum sikeres megszerzésében is szívesen állok rendelkezésetekre. Továbbá tudom, hogy vannak olyan utazók, akik izgulósak ezért igény szerint vállalok "személyes felkészítést" az utazásra.
Akár még arra is sor kerülhet, hogy összehozzunk egy csoportot és együtt utazunk Indiába. Szóljatok, ha érdekesnek találjátok az ötletet. Ha volna néhány jelentkező, akkor szervezkedhetünk.
Most búcsúzom, és vasárnaptól újult erővel megyünk tovább!
Sziasztok!
