1 nap híján 1 évvel a kiköltözésünk után újra elindultunk Indiába. Az út kissé hosszúra nyúlik, de meglepően elviselhető a katari reptér "vendégszeretete" miatt. De kezdjük a legelején. Dohában való 21 órás tartózkodásunk 17 órájában kezdem írni eme sorokat, mert már nincs a reptérnek olyan szeglete, amit nem ismernék kívülről :-).
 Jó sok hasonló fotó készült |
Én nem tudom, hogy miért van ez, de már megint az utolsó pillanatban sikerült összepakolnunk. A Pünkösd sem járult hozzá pozitívan a készülődés gördülékenységéhez. Így az utazás napján szereztük be az exportálandó szalámit, szalonnát, pálinkát stb. És emiatt a bőröndöket csak aznap tudtuk készre pakolni.
A Qatar Airways turista osztályán 23 kg a megengedett feladható poggyász személyenként. Számomra kedden derült ki, hogy ezt a 23 kilót nem kell egy darabban prezentálni, lehet az több bőrönd, vagy sima kartondoboz is. Szintén az utolsó nap híre az is, hogy meghatározott sportszereket előzetes bejelentés után külön csomagolva 10 kg-ig ingyen vihetünk magunkkal. Ennek nagyon megörültünk, mert így hozzájutottunk 4-5 extra kilóhoz, ami Laci pecacuccának súlya.
A többi csomaggal jól kicentiztük a megengedett 69 kilót. Bár a húsdarálót és a kedvenc kuktámat nem tudtuk elhozni. Kimerültségünkben halálra röhögtük magunkat azon, hogy a húsdarálót a pecabot mellé csomagoljuk, mert mi azzal szeretünk horgászni :-). Vígasztal a tudat, hogy június 10-én jönnek ki az unokatesómék és azt ígérték, hogy hajlandóak elhozni nekünk, ami nem fért be. Nekik elég lesz egy szál fürdőruha :-)
Ha repülővel utazol, a jegyvásárlás előtt érdemes áttekinteni az igénybeveendő légitársaság törzsutas klubtagságának előnyeit. Van ahol (pl.: Aerosvit) már az első útnál jár némi előnnyel ha egy ilyen programhoz csatlakozol. Természetesen a klubtagok vagyunk a Qatarnál is és mivel ez egy jó hosszú út, éppen itt Dohában egy szinttel feljebb léptünk, ami azt eredményezi, hogy jövő decemberig 10 kg-mal több csomagot vihetünk magunkkal... kukta, húsdaráló többé nem marad otthon :-).
 A Qatar Airvays különböző szintű kártyái. |
A kézipoggyásszal kapcsolatosan is van néhány trükk, amit nem feltétlenül kötnek az orrunkra jegyvásárlásnál. Személyenként 1 darab kézipoggyász megengedett, melynek a súlya 7 kg lehet (ezt a 7 kilót nemrég vezették be náluk. Más légitársaságnál más ez a limit: pl.: Lufthansa és Turkish Airlines: 8 kg). Ez a 7 kiló csak azért röhej, mert az egyik kabinméretű bőröndünk maga csak 3,2 kg. Ilyenkor felmerülhet esetleg a szatyrozás lehetősége. Furán néz ki, de több cuccot tudsz vinni ezáltal.
Na és ami még mehet ezen kívül: női táska, aktatáska/laptop táska, fényképezőgép/kamera. Ezeket le sem mérik, maximum kérik bemutatásra. Így az én retikülömben 5 db könyv lapult, Laci fényképezőgépe meg vagy 6 kiló. Ha van pulóverünk, kabátunk, azt magunkon tartsuk, amíg mérhetik a kézipoggyászt, aztán később bele lehet gyömöszölni.
Már sok légitársaságnál elérhető az úgynevezett on-line check in, azaz otthon a számítógép elől túlesünk a becsekkoláson és helyfoglaláson. A beszállókártyánkat magunk nyomtathatjuk ki. Ennek az az óriási előnye van, hogy nem kell 3 órával az indulás előtt kimenni a reptérre, hanem elég 1-1,5 órával előbb. A biztonság kedvéért inkább 1,5. Ekkor már csak a csomagot adjuk le és mehetünk az utunkra.
A hosszú csatlakozás miatt én csak az első járatra tudtam becsekkolni. Itt történt az a kis malőr, hogy a meghirdetett 36 óra helyett 24 órával előbb nyitják meg az on-line check-int. Gyorsan utánanézettem, és ahogy Facebookon jeleztem, kiderült, hogy nem volt repjegyszámunk. Ez önmagában nem tudom, mit jelet, de nagy nehezen (Pünkösdhétfőn) a reptéri Qatarosokkal tudtam beszélni és a néni azt mondta, hogy ez csak annyit jelent, hogy lehet, hogy nem utazhatunk. Remek. De ő nem tud segíteni, reggel hívjam a Qatar irodát... köszi. A hazaúton történt gikszernél rosszul adminisztrálhattak.
Nagyon végül is nem izgultunk, ha baj is lett volna, legalább még egy pont nekem kártérítés ügyben. Szépen kiértünk másfél órával előbb (még jó, hogy apukám szólt, hogy ne a gyorsforgalmin menjünk, mert forgalomlassító sztrájk van az 1-es terminál bezárása miatt). Útközben a rádióban bemondták, hogy egy gép fékszárnyával gond volt Ferihegyen. Nagy számok törvénye, így nekünk már nem lehet bajunk :-)
A sportszer, illetve a második járat miatt aztán mégiscsak a check-in pulthoz kellett járulnunk. Csomagok rendben. A néni nem értette, hogy elsőre valamiért "nem ment át" az információ... csak nem a repjegyszámos történet? Nem tudjuk meg soha, csak azt tudjuk, hogy újra kellett könyvelnie a dolgainkat.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a két csomagot, amire kértünk "törékeny" cimkét nem a szalagon küldték le a csomagdarálóba, hanem külön hívtak egy úriembert, aki szépen elsétált vele. Még a már hazaútról ismert "rapid transfer" felirattal is ellátták ezeket, amit nem feltétlenül értettem a 21 órás csatlakozás miatt... ők tudják. Mi meg reméljük, hogy megérkezik :-).
 Fragile... és tényleg vigyáznak rá |
Ezután lemérték a kézipoggyászainkat. Kettő simán 8 kiló volt... nem törődött vele. Megnyugodtunk.
Kimentünk ezután elbúcsúzni a szülőktől... és meginni az úti sörünket. Jojó közben rátapadt a rendőrökre... tudjátok... az egyenruhafétise...
 Az egyenruhafétis nem látszik múlni |
Nos innen már megint felgyorsultak az események. Security check. Amíg a megszámlálhatatlan kézipoggyászunkat (3 bőrönd, 1 kamera, 1 fényképezőgép, 2 válltáska, 1 hátizsák, 1 női táska és Jojó nem elhanyagolható méretű dínója) átvilágították már jöttek értünk a burgundi ruhás hölgyek, hogy kéne menni. Persze amikor a kapuhoz értünk, "még" csak akkor kezdődött a beszállás.
Szépen megvolt most a 3 interneten lefoglalt helyünk egymás mellett és ez a rengeteg kézipoggyász is jól elfért a fölső tárolóban és Jojó lába alatt. A sztyuviktól rögtön kapott is gyerekcsomagot Spongya Bobos füzettel, újsággal, ceruzával, hegyezővel, kulcstartóval, matricával.
 A bácsi csak nem indiai? :-) Itt még fel sem szálltunk. Irígylem őket, hogy bármilyen körülmények között tudnak aludni. |
 Budapest fölött a nap. |
 Azért elég ijesztő, hogy majd 7000 km-t fogunk az elkövetkezendő órákban utazni. |
Újabban lehetőségünk van SMS-t küldeni a gépről a saját telefonunkról, mert felszállás után van térerő. Kaptunk is SMS-t repülés közben erről a lehetőségről. Milyen furcsa, régen még a discmanért is verekedni kellett, hogy lehessen használni, nemhogy mobilt bekapcsolni. Hogy menniybe kerül az nem derült ki, de vannak elképzeléseim...
 Ugyan nem látszik jól, de az övbecsatolós piktogram mellett már van kapcsoljuk ki a telefonunkat jelzés is, amikor éppen nem megengedett az SMS-ezés. |
Az út kellemesen telt. Ettünk, ittunk, filmeztünk. Úgy gondoltuk, jobb, ha nem alszunk el, mert akkor, ha fáradtabban érkezünk Dohába, nagyobb eséllyel tudunk majd aludni. 21 órát valahogy csak el kell ütnünk majd. Alább néhány kép az útról:
 Az interaktív rendszerben előre megleshetjük, hogy mit kapunk majd enni. Elvileg azt is megnézhetjük, hogy más járatokon mi lesz az étel, de ez nem működött. |
 Vacsi 2. |
 Az italkínálat is megtalálható. |
 Ital 2. |
 Csirke |
 Marha |
 Johnnie Walker..., csak hogy relaxáltabbak legyünk :-) |
 Aztán pihi. |
 Why this kolaveri di... Aktuális kedvencünk a repülőn is fellelhető. |
 Jojó rákattant a játékokra. |
 Filmnézés közben kaphatunk információkat, pl.: térkép... |
 ...ne használjunk kontaktlencsét (ezt nem is tudtam eddig)... |
 ...mozgassuk a lábunkat néha... |
 ...hidratáljunk. |
 Dohában nem sajnálják a közvilágítást. |
 Megérkeztünk Dohába. |
A következő bejegyzésben megismerhetitek a dohai repteret.
Sziasztok!
