FIGYELEM! 2012. június 28-tól változás történt a vízumigénylés menetében! Részletek.
Hát gyerekek ez nem volt egyszerű menet. 3 óra alvás után szépen összekészültünk, gyereket oviba, és sík idegen elindultunk a nagykövetségre. Út közben hívott Pávalány, hogy éppen akkor olvasta az előző bejegyzést és örülne, hogyha magunk elé engednénk, hiszen ő is pont ezen a napon hosszabbítja vízumát és már tudta előre, hogy a mi kis ügyletünk lesz vagy háromnegyed óra. Tudott valamit.
A nyitás előtt 10-15 perccel érkeztünk a helyszínre, és szerencsénkre a konzul éppen gyalog sétált felfelé az utcában. Én nem vagyok egy sznob ember, de már az előző alkalommal is azt gondoltam, segítene a helyzeten, ha látná, hogy milyen autóval érkeztünk... csupán azért, hogy lássa, komolyan vehet bennünket, tényleg nem koldulni mennénk Indiába.
Bementünk, a könyvtárban vártunk vagy 20 percet. A konzul irodája rögtön onnan nyílik és az ajtó mindig tárva nyitva áll. Szerencsénk volt végighallgatni, a folyékony szappan ellátás hosszas megvitatását. Közben abban reménykedtem, hogy Pávalány meg ne érkezzen addig, amíg be nem hívnak minket, mert azt beszéltük meg, hogy majd „nem ismerjük egymást”... jobb a békesség. Persze hogy előbb érkezett, rá sem mertem nézni. Lacival azért illedelmesen köszöntötték egymást: Jó napot kívánok!
20 perc és pár liter folyékony szappan után végre behívtak bennünket. A konzul még percekig gépelt valamit, majd odafordult hozzánk és megkérdezte, hogy na, mit hoztunk? Szépen előadtuk először a kettőnk dolgát: mindketten 12 hónapos üzleti vízumot kérünk szépen. Kicsit húzta a száját, de mondta, hogy hát neki aztán tök mindegy, segít nekünk, megadja. Persze már akkor is pedzegette, hogy Indiában lehet bajunk ebből, hiszen elsőre nem adnak senkinek 6 hónapnál hosszabb üzleti vízumot. Elmondta, hogy nemrég egy elismert multinacionális cég alkalmazottját fordították vissza 7 napon belül a határon... de ő megadja nekünk az egy évet. Újabb hindi nyelvű telefonbeszélgetés következett, ami közben írtam is Pávalánynak egy SMS-t, hogy na látod, nem mi húzzuk az időt, a bácsi telefonálgat :-)
Miután lerakta a telefont tértünk át a lányunk vízumára. Előadtam, hogy mit találtunk ki... Tanulmányi vízum, miegymás. Nos, itt szakadt el a cérna a konzulnál. A továbbiakban nem volt hajlandó 12 hónapról tárgyalni, újra csak 6 hónapot kapunk mi is. Itt egy kicsit elborult mindkettőnk agya. Folyamatosan azt mondogatta, hogy „the visa is for the purpose”. Ez alatt ők azt értik, hogy ha üzleti vízumod van, akkor több alkalommal, de csak pár napra mehetsz Indiába. Könyörgöm, hogyan lehet így üzletet fejleszteni, hogy kimegyek 3-szor 2 napot tárgyalni és megy minden magától. Ez még Európában sem működik így, nemhogy Indiában. Én már kezdtem sírva fakadni, Laci meg fölállt és úgy osztotta az embert, hogy azért van némi külföldön szerzett üzleti tapasztalatunk és ezzel a döntéssel elvágja a lehetőségeinket; nem baj akkor majd növeljük Sri Lanka GDP-jét. A kiborulásnak annyi hozadéka volt azért, hogy Johanna végre megkapta az X vízumot (a múltkor még azt mondta, hogy az csak az employment visahoz jár), YEAH! Igazából innentől kezdve le van sz**va minden, mert ezek a vízumok elvileg hosszabbíthatók kintről, de ha ez nem jönne össze, akkor is legalább a turista vízumhoz kötött 2 hónapos „kényszerpihenőt” megúsztuk.
Tehát a végeredmény: 2 db 6 hónapos üzleti vízum és 1 X vízum... multiple entry... örülünk. Így napokkal később valóban úgy gondoljuk, jobb ez így, minthogy Indiában a rendőrség járjon a nyakunkra folyamatosan ellenőrizgetni esetleg.
Szóval konzulbácsi ráírja a B 6M M-et a papírunkra és mehetünk is fizetni. 89.100 Ft szevasz. Szép ára van. És basszus az egy éves ugyanilyen konstrukció csak másfélszer ennyibe kerül, nem duplája... na mindegy, veszett már több is Mohácsnál.
A kapunál megvártuk Pávalányt, hogy utána jól kibeszéljük a benti élményeinket. Közben észrevettük, hogy a közelmúltban a kocsinak valaki berúgta a ködlámpáját, köszönjük szépen! Magyarország, én így szeretlek!
