Eljött ez a nap is. Az utolsó. Szörnyű ám leírni, belegondolni. Nem beszélve arról, hogy egy csomó dolgunk van még az elkövetkezendő 23 és fél órában. Nem vagyunk még bepakolva, Jojónak még nincs esőkabátja, mára három ebéd/vacsorameghívásunk van, szlovének fekszenek szanaszét a lakásban, le kell mondani az Internetet, kábel TV-t...
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az utóbbi napok meglehetősen hullámozva teltek. Néha nagyon rámjön, hogy nem akarok menni, de aztán újra megtalál a lelkesedés. Borzasztóan fárasztó a pakolás – talán azért, mert szembesít a döntésünkkel. Pénteken volt a búcsúbulink a ZP-ben. Azt hiszem, nagyon jól sikerült. Rengeteg szeretetet kaptunk a barátainktól, aggódást, könnyeket... hihetetlen volt. NAGYON KÖSZÖNJÜK!!! Megígérjük, hogy vigyázni fogunk Jojóra és magunkra nagyon.
Tegnap este is buliztunk egy kicsit. Külön, mindenki a saját „csapatával”. Jojó Zoéval (az unokatesójával) a mamánál, Laci barátaival a Dunán, én Gadrival Wigwamban óriás nosztalgia partit tartottunk 4 üveg szénsavmentes ásványvíz társaságában. Jó volt nagyon.
Most nekiállunk készülődni... lélekben segítsetek!
Szép vasárnapot és gyermeknapot mindenkinek!
