Utazás előtt a legtöbb ember információt gyűjt az úti céllal kapcsolatban. Fokozottan érvényes ez, ha az a bizonyos úti cél nagyban eltér a hazától, mint például India. Rengeteg olvasónk pontosan az utazásra való felkészülés szakaszában talál rá az IndiaPassra is és sokan felteszik kérdéseiket, melyek között 80%-ban szerepel az étkezés témakör. Mit, hol és hogyan biztonságos fogyasztani?

Sajnos a legtöbb elérhető információforrás óva inti az utazókat szinte minden ehető, iható dologtól. Ne egyél utcán, ne egyél gyümölcsöt, csak ha megpucolható, ne egyél vizes evőeszközzel, ne igyál gyümölcsleveket. Talán a sorban az egyetlen ilyen elrettentő tanács, amit még mi is megfogadunk, az a jégkocka kerülése az italokban, mert nem tudhatjuk, hogy valóban szűrt vízből készítik-e azokat.

Razziázik a KÖJÁL

Ezzel a témával kapcsolatban szeretnék egy aktuális történetet megosztani veletek. Július közepén egy 21 éves indiai srác Trivandrumból Bangalore-ba tartott. Mielőtt felült volna a buszra, még a városban feltankolt egy étteremben. Rögtön három savarmát vett vesztére, hiszen Bangalore-ba érkezése után rosszul lett és négy nap múlva életét vesztette.

Az eset után óriási ellenőrzések folytak a városban és környékén. Még nálunk a tengerparton is végignézték az éttermeket. Később államszerte folytatódott a razzia. A vizsgált vendéglátók kb. fele kapott valamilyen felszólítást higiéniai hiányosságok miatt, illetve párat be is zártak azonnal. Az előző két képen szereplők közül, ha az elsőt választottad, rosszul tetted, mert ott például volt baj.

Az én tanulságaim

Sokan erre biztosan azt mondanák, hogy na tessék, itt a bizonyíték, a félelmek valósak. Én meg azt mondom, hogy ételmérgezés mindenhol előfordul néha a világban és kifejezetten örülök annak, hogy azonnal felléptek a hatóságok nem is kis erőkkel.

A másik dolog, amit szentül hiszek (és az ellenőrzések is alátámasztották), hogy nem az utcai árustól kell félni, aki a környék lakóit eteti, és ha egyszer hibázik, lehúzhatja a rolót és éhen halhat. Sokkal inkább kell aggódnunk a drága, előkelő éttermektől, főleg, amelyek egyenesen a turistákat célozzák meg.

Hogy miért? Teljesen logikus. A kis utcai árus bácsika minden nap frissen keveri be a sült banán bundájához, vagy a vadaihoz a tésztát. Pont annyit, amennyit kell, hiszen tudja, hogy mennyit fog eladni aznap, ezt csinálja 78 éve. Ott süti meg a chili pakorát vagy az omlettet a szemed előtt. A mogyoróárus fiú, amikor megkezdi napját, kitolja kis kocsiját a kereszteződésbe a tiszta eszközökkel együtt, de még egy fél órát tovább tisztogatja azokat ahelyett, hogy sütné végre a mogyorót szegény mogyorófüggő családtagjaim számára :-).

Ezzel szemben a turistacsalogatók és a csinos éttermek mit tesznek (tisztelet a kivételnek)? A drága éttermekbe kevesebb helyi jár, nem pörög az üzlet. Nagyobb eséllyel rohad rájuk az alapanyag. A tengerparti étterem pedig nem rossz szándékból ugyan, de kihagyja a fűszerek felét, hogy szegény európai vendég ne okádjon tüzet a chilitől, és ne égjen a gyomra a rengeteg egyéb fűszertől. Ennél rosszabbat nem is tehetnének, hiszen azok a fűszerek rengeteget segítenek a problémák elkerülésében. Egy jó kis európai fogás egy fehéreknek "szóló" étteremben és nagyobb eséllyel töltöd a mellékhelységben az éjszakát, mint ha az indiaiakkal együtt kézzel ettél volna egy thalit.

Tanácsok

Álljon itt néhány tanács, melyeket tapasztalataink táplálnak az indiai étkezéssel és étteremválasztással kapcsolatban:

• Ha egy mód van, rá hanyagoljuk a turista éttermeket. Drágábbak is és az említett okok miatt nagyobb az esély a problémákra.

Konyha a templomfesztiválon... isteni.

• Bizonyos mértékű hasmenés még normálisnak is tekinthető, hiszen más a bélflóránk, mint az ott élőknek így nem tudunk rögtön megküzdeni az "idegen" összetevőkkel. Amikor 10 hónap után Indiából hazalátogattunk Magyarországra, ugyanúgy volt probléma az otthoni étel miatt.
• Ha mégis elérne a baj, ne hasfogót szedjünk, mert az csak bent tartja azt, aminek ki kell jönni. Főleg, ha nem fosunk-hányunk sugárban és mondjuk egyszerre napi 26-szor.
• Enyhe hasmenés esetén, illetve akár preventív jelleggel fogyasszunk curdöt (helyi joghurt), és azt tartalmazó ételeket, italokat, mint például a raita vagy a lassi. Ha nem bíztok az éttermekben, akkor közértben vegyetek. Ez majd segít a megfelelő bélflóra kialakításában, illetve a meglévő támogatásában.

Sharjah shake.

• Az utazókat elérő hasmenésre szellemes frázisokat használnak, mint például Montezuma's revenge Mexikóban, Pharaoh's revenge Egyiptomban és Delhi belly Indiában.
• Figyeljünk a folyadékfogyasztásra, igyunk sokat. Arra mindig ügyeljünk, hogy a víz, amit fogyasztunk, biztonságos legyen. Éttermekben általában kancsóban szolgálnak fel forralt vizet, ami helyenként rózsaszín a belefőzött gyógyhatású fadarabkától. Mi megisszuk és nincs bajunk tőle.
• Csapvizet ne igyunk! Lépten-nyomon árulnak palackos szűrt vizet, azt igyuk. A palackos víz szűrt víz, de nem ásványvíz. Már többeket hallottam panaszkodni az íze miatt. Nekem nincs bajom vele, de ha neked van, kapható nagyobb üzletben ásványvíz, vagy ott a kóla és a többi borzalom végszükség esetére.
• Utazóknak azt ajánlanám, ne is mossanak csapvízzel fogat. Egy szimpla fogmosástól még lehet, hogy nem lenne baj, de ezzel nem érdemes kockáztatni a 2-3 hét nyaralást. Ebben az esetben is igaz, hogy idővel megszokja a szervezet a csapvizet (ilyen kis mennyiségben). Mi csapvízzel mossuk a fogunkat.
• Viszont szerintem attól félni, hogy vizes a tányér vagy az evőeszköz, nem megalapozott. Inkább örüljünk annak, hogy látszik, hogy mosogatnak :-). Legyen nálunk mindig zsebkendő (vagy, szalvéta, WC papír) amivel a nemkívánatos nedvességet letörölhetjük, ha annyira zavar.

A banánlevél is védelmez a rajta levő enzimek miatt.

• Próbáljuk ki a kézzel evést, ahogyan az indiaiak is csinálják. Jó hatással van az emésztésre. Viszont ha ezt tesszük, ne használjunk illatos kézfertőtlenítőket, mert nagyon rossz ízük van :-). Mindenhol van lehetőség kézmosásra étkezés előtt és után. Szappan nem mindenhol van hozzá, törölközési lehetőség meg végképp nem jellemző (bár a közös törölközőt és még otthon sem használom). Ha nagyon nem akarunk kézzel túrni az ételben, vigyünk magunkkal evőeszközt, mert nem biztos, hogy lesz az étteremnek.
• Ha már lehetőségünk van rá, ne hagyjuk ki a trópusi gyümölcsöket. OK, mossuk meg, töröljük szárazra, ha úgy tetszik, de azért ne zárkózzunk el tőlük. A gyümölcsleveket és például a fenséges cukornádlevet se hagyjuk ki. Egyetlen tanács: ezeket is olyan helyen szerezzük be, ahol sok a helyi vendég.

Kihagynád?

• A húsfogyasztásra ugyanez vonatkozik. Ahol látod, hogy ott sütik forró olajban a csirkemellet és lehetőség van rá, hogy a serpenyőből rögtön a tányérodra kerüljön, azt nem kell helyből visszautasítani.

Lacival az első indiai utunk miértje az indiai gasztronómia felfedezésének vágya volt, úgyhogy eszünkbe nem jutott a szerintünk túlzó, elrettentő szabályokat betartani. Problémánk abban az egy hónapban csupán egyszer akadt, de nem azért mert rossz lett volna az étel, hanem mert talán nem kellett volna 6 chili pakorát elfogyasztania Lacinak, amire azt mondta a szervezete, hogy ezt a mennyiségű kapszaicint öregem én ugyan nem fogom keblemre ölelni, úgyhogy volt harc belül :-). De elmúlt.

Szerintem, ne hagyjátok ki azokat az élményeket, ízeket, amiket megtapasztalhattok itt Indiában, vagy bárhol máshol a világon. Hiába vannak ma már dögivel egzotikus éttermek szerte a városban, az soha nem lesz ugyanaz. Mivel én sem vagyok mindenható, ezért ne higgyétek el vakon azt sem, amit én írtam az imént, csak egy kicsit lehet lazítani. Majd döntsön mindenki maga belátása és megérzése szerint.

Kívánok nektek és ízlelőbimbóitoknak rengeteg élményt mind a külföldi, mind a magyar konyha remekeit fogyasztva!

Sziasztok! (Éhes lettem... :-))

------------------------------------------------------------------------------------------

Még mindig várjuk a szavazatokat a Goldenblog versenyen az IndiaPassra helyi.érték kategóriában.

Továbbá, mindegy játékünk is elindult a Facebookon, amelyben egy biryani szettet nyerhetsz, melyet már haza is küldtünk, csak a nyertesre vár!

 

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

A tanév első bizonyítványosztásán felbuzdulva szokás szerint híreket mondunk gyermekünk boldogulásáról az indiai oviban.

Idén júniusban kislányom megkezdte a nagycsoportot az indiai óvodában. Pont jól jött ki a lépés, hiszen pár nappal az "évnyitó" előtt érkeztünk vissza kis magyarországi kiruccanásunkról, így nem maradtunk le semmiről.

A tavalyi helyszín megváltozott. Hál' Istennek ugyanabban az utcában csupán 1-2 km-rel feljebb sikerült új helyet találnia a vezetőségnek. Az előzőnél talán egy kicsit nagyobb családi házban kapott helyet az ovi. Jojóék osztályterme a legjobb szerintem, mert jó világos, köszönhetően a padlótól a plafonig tartó félköríves üvegfalnak... mondjuk, biztonságtechnikailag kevésbé állja meg a helyét a dolog, főleg, ha a lányom a környéken tartózkodik (mostanában lökdösik egymást állandóan).

Évnyitó szülői

Először egy szülőin találkozhattunk újra a már ismert csapattal és a néhány új tanárnővel, akikre egyre nagyobb szükség van a bővülő létszám miatt. Nem hiába, jó ovit választottunk :-). Kaptunk egy listát, amelyen kéréseiket osztották meg a szülőkkel, amolyan házirend féle. Tavaly erről a listáról lemaradtunk, mivel nem júniusban kezdtünk, ezért megosztom ezt is veletek.

Érdekes, hogy az öltözködésnél külön megemlítik, hogy az alsónemű viselése mind fiúknak, mind lányoknak kötelező. Az oviba küldött ételekkel kapcsolatban is bekeményítettek: tízóraira csak gyümölcsöt, vagy olajos magvakat lehet küldeni, ebédre pedig hús nélküli ételt. Utóbbit azért kérik, mert a húsos étel elfogyasztása után nehezebb velük (gondolom, elalszanak). Lehet benne valami.

A szabályokon kívül javaslatokat kaptunk arra, hogyan segíthetjük gyermekeinket mind a tananyag életükbe való beépítésében (pl.: idő fogalma, óra használata, bankjegyek értéke, használata), mind érzelmi, szellemi fejlődésükben (például, hogy hagyjuk megvívni saját harcaikat/vitáikat másokkal).

Tankönyvek

Bemutatták a szülőin a tankönyveket, melyeket az év során használni fognak a nagycsoportos gyerekek, melyeket csak 1-2 hét múlva kaptunk meg, mert Delhiből rendelték azokat. Nagyon élveztem a könyvek bekötését, még ha nem is lehet akármilyen papírt használni, hogy ne lógjon ki senki a sorból. Persze a felcímkézésnél nem bírtam magammal és az ovi logóját felhasználva készítettem el számítógéppel az amúgy nagyon egyszerű vignettákat. Azért a hindi és a malayalam könyvek címének klaviatúrán történő elővarázslása nem volt egyszerű. A hindi még hagyján, de a malayalamban vannak olyan magánhangzóval kombinált dupla mássalhangzók, amit 3 billentyű lenyomása után kapunk csak meg.

Angol

Talán a leghangsúlyosabb az angol nyelv, azon belül is a beszélt angol tanítása, melyet heti 4 órában tesznek. 2 könyvet is elfogyasztanak idén mindehhez, melyekben főleg a szókincsbővítés kap nagy szerepet. Idén foglalkoztak már a többes számmal, a nagy kezdőbetűk és különböző prepozíciók használatával. Külön van heti 4 írásórájuk is, melynek során nagycsoportban már folyóírást tanulnak. Bár indiai akcentussal beszéli Jojó az angolt, mégis sokkal tisztábban teszi, mint az indiai gyerekek. Köszönhető ez egyrészt szerintem annak, hogy az anyanyelve egy artikuláltabb, tisztább nyelv (a malayalamnál), illetve hogy sokat hallja az angol barátainkat is angolul beszélni.

Matematika

Matekból egy majd 100 oldalas szépen illusztrált könyvük van, melyben igen gyors ütemben haladnak előre heti 4 órában. Tanulnak összeadni és kivonni egyjegyű számokat, sorba rendezni számokat növekvő és csökkenő sorrendbe, relációs jeleket alkalmaznak, illetve a számokat betűvel leírni is megtanulták 40-ig.

Általános műveltség (GK) és környezetismeret (EVS)

A két tárgy ugyan külön szerepel az órarendben (heti 2-2 alkalommal), de a számonkérés egyben történt. Eddig a közlekedésről, a rovarokról, az állatok élőhelyéről, a háziállatokról tanultak, illetve megtanulták a hét napjait, a hónapokat, a Föld óceánjait és kontinenseit, valamint a dél-indiai államokat és fővárosaikat. Az utóbbiaknál hiányoltam a vizuális rásegítést (legalábbis a füzetében nem volt nyoma), ezért itthon rajzoltam vaktérképet, amit Jojó színezhetett ki és azon tanultuk a neveket. Hát igen, sajnos már itt is megmutatkozik a magolós tanulás csírája, amit az egyetemeken fejlesztenek tökélyre sajnos.

Ellenben reggelente az ima, a himnusz és a morális fejtágítás után az egész óvoda egyszerű kísérleteket szemlélhet végig. Megtapasztalták a víz halmazállapot-változásait, látták, ahogy a villanykörte világítani kezd, ha elemre kötjük. Pár napja nagy szél fújt és áramszünet volt itthon. Egy keskeny befőttesüvegbe szerettem volna viaszt csöpögtetni, de nagyon belógattam az égő gyertyát az üvegbe, mire az elaludt. Jojó csak úgy félvállról odavetette nekem, hogy nem jó ez így, mert a tűznek kell "gáz"... az, hogy milyen gáz kell neki, az majd még kialakul, de tudja és érti :-).

Malayalam

A helyi nyelvet heti 2 órában tanulják a gyerekek. Elkezdték a mássalhangzók írásának tanulását és mivel a nyelv olyan jellegű (inkább szótagok ezek, nem is csak hangzók), ezért 2-3 mássalhangzóból álló szavakat is tanulnak. A betűíró füzet mellett van egy másik feladatgyűjtemény, aminek használata az én képességeimet már meghaladja. Viszont a mássalhangzókat tanulom én is vele.

Jojó viszont egyre többször szólal meg malayalamul a helyiek nem kis meglepetésére, sőt azt is észrevettem, hogy ha nem értik a helyiek az angolját, akkor tudja úgy változtatni a szót (pl. azzal a tipikus u vagy ö hanggal a szavak végén, ami az alábbi videóban is tetten érhető), hogy nagyobb eséllyel megértsék őt.

Hindi

Idén túlléptek hindiből a betűfelismerésen és elkezdtek írni tanulni. Eddig magánhangzókat írtak, illetve néhány szót felismernek a tanult magánhangzókkal.

Rajz és technika

Heti három alkalommal kézműveskednek a csoportban. Egy kis könyvecskéjük is van, amelyben aranyos zinező, festő és ragasztó feladatok vannak. Megint készült Ramadanra lámpás, illetve lencsét ragasztva papírra szép virágot alkottak.

Tesi

A jóga és a torna mellé bekerült az aerobik is az órarendbe. Arra kíváncsi volnék, hogy a sok csemete hogyan ugrándozik együtt, biztos vicces látvány :-).

Fun day

Péntekenként továbbra is buli van :-) Ekkor kerül sor a tánc és énekórákra, a show & tellre (a gyerekek prezentációja), melyet már 10 mondatban kell előadni. A mostani szülőin megtudtuk, hogy ennek nem csak a mások előtt való beszéd megszokása a célja, hanem például az is, hogy a kiválasztott kedvenc játékát a gyermek képes legyen megosztani arra a kis időre másokkal. Ezen a napon sokat játszanak és a társasjátékozás is bekerült a "tantervbe".

Vizsgaidőszak

Facebookon olvashattátok, hogy a múlt héten vizsgaidőszak volt az oviban. Én is angol rendszerű főiskolára jártam, ahol az volt a szokás, hogy a vizsgaidőszak nem 1 hónap, hanem szépen 1 hét alatt kellett levizsgázni mindenből. Úgy néz ki, ez itt is érvényes, hiszen hétfőn matek, kedden angol, csütörtökön környezet és általános műveltség, pénteken pedig malayalam és hindi vizsgát tettel a tanulók.

A vizsgáztatásnak az apropója pedig az, hogy Indiában már a jobb általános iskolákba való bejutásért nagy harc folyik, ami például 3 órás felvételi tesztben nyilvánul meg, mely a fenti tantárgyakban méri a jelentkezők tudását. Azért itt oviban ez nem is véresen komoly, csupán próbálják a gyerekeket szoktatni a tesztírás intézményéhez.

Jojó nagyon szépen helytállt élete első felmérőjén. Tárgyanként két A4-es oldalon írásban feltett kérdésekre írásban kellett válaszolni, vagy éppen összekötni, karikázni. Matekból, angolból, hindiből és malayalamból hibátlan lett Jojó tesztje. Egyedül a GK & EVS tudáspróbán vesztett 2 pontot. Az egyiket például úgy, hogy a decembert "disambr"-nek írta. Én értem, hogy miért... simán kiolvasható belőle angolul a december, nem? :-)

Az alábbiakban az érdeklődők számára nagyban is elérhető teszteket láthatjátok.

Biziosztás

A vizsgák után nagy érdeklődéssel vártuk a szombati "eredményhirdetést". Ahogy odaértünk meg is kaptuk a bizit és a kijavított tesztlapokat. Büszkék vagyunk, na :-).

A tanulmányi eredményeknek nagyon örülünk... a magatartással tisztában vagyunk, de legalább enni megtanult tisztességesen. Pontosabban már nem szórakoztatja a többieket szájából kilőtt rizsszemekkel stb.

A csoportos szülőin megtudtuk, hogy a nagycsoportosok most 17-en vannak és egyszerre 2 tanár foglalkozik velük (folyamatosan folyik a tanulók felvétele a csoportokba). Kiderült, hogy nem csak Jojóval vannak magatartásproblémák, hanem mindenki kicsit elkanászodott... tudtam én, hogy nem lehet csak ő egyedül a rendbontó :-)

(A múltkor Jojó közölte velem, hogy "a Hindi tanárnőnek szőrös a szája fölött, olyan, mindha bajusza lenne". Mondtam gyermekemnek, hogy "mert bajusza van", mire ő, "de miért van egy néninek bajusza?". Na erre a kérdésre mit válaszolsz? :-))

Ösztönöztek bennünket, hogy mutassuk meg gyermekeinknek az idő szerepét életünkben: hánykor kelünk, fekszünk, mennyi ideig étkezünk stb. Ez jó, de volt egy olyan kérés is, amit még a saját életemben sem tudok szabályozni... ez pedig az emésztéssel kapcsolatos. Azt kérték, hogy a gyerekek reggel, otthon végezzék a nagydolgukat. Nem gond, ha néha előfordul az oviban, de ne legyen belőle rendszer. Na azt meg hogyan????

A csoportos szülői után a gyerekek szokás szerint dalokkal kedveskedtek nekünk, majd találkozhattunk az idei osztályfőnökkel. Azt gondoltam, hogy kapunk majd Jojó néha fura viselkedéséért, de egy szó sem esett erről.

Goldenblog blogverseny

Ennyit a tanulásról mára. Van viszont egy örömhírem. Elfogadták az IndiaPass nevezését a HVG éves blogversenyére a Goldenblogra helyi.érték kategóriában. A megmérettetés 2 síkon folyik. Az egyik egy szakmai zsűri által, a másik pedig közönségszavazás során jut végeredményhez.

A közönségszavazásban tudnátok nekünk segíteni, amennyiben érdemesnek/értékesnek találjátok az IndiaPasst. A szavazás 2012. augusztus 20-tól szeptember 6-ig tart és Facebookos profillal lehet benne részt venni (ha nem akarjátok, hogy mások lássák az alkalmazás nevetekben kirakott posztjait, akkor azt be lehet külön állítani). Szavazni az alábbi linken keresztül lehet, keressétek az IndiaPasst a Helyi.érték kategóriában. Előre is köszönjük!

Sziasztok!

 

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Ebben a melegben (már ami itt, Dél-Indiában tombol) mi sem esik jobban, mint egy jó hideg gyümölcssaláta. Hogy elkészíthessük irány a zöldséges stand, ahol folytatjuk az indiai vásárlós sorozatot.

A zöldségesek gyönyörűek. Legtöbbször az út szélén találkozhatunk a kisebb-nagyobb méretű és kínálatú, irigylésre méltó, színkavalkád zöldségesekkel. Minden nap szépen piramisokat építenek a szebbnél szebb zöldségekből és gyümölcsökből. Az áru mindig friss, nem próbálják rásózni az emberre a csoffadt, rohadt, penészes terméket. 

Gyümölcskínálat

Mit találhat az ember fia/lánya egy indiai zöldségesnél? A kínálat általában ananász, mangó, papaya, alma, gránátalma, narancs, szőlő, egres (2-3 centi átmérőjű!!!), lime, guava, dinnye, rambután és persze a banán.

A különböző típusú banánok még a fürtön lógnak: kis sárga, nagy sárga, nagy zöld és a nagy piros banán. Én legalábbis ennyit tudok megkülönböztetni. Van olyan, ami aznapi fogyasztásra való, van, ami másnapra. Ezt persze csak az eladó tudja meghatározni.

A banán, mint növény felhasználása nem ér véget a gyümölcsének elfogyasztásánál. Megeszik a banán óriási lila virágát, a szárat, melyen a banánok lógnak, illetve lógtak. És ha ez még mindig nem elég, tradicionálisan a banán leveléről fogyasztják az ételt Dél-Indiában, amelynek sok előnye is van a műanyag vagy fém tányérokkal szemben (erről majd egy másik posztban bővebben).

A trópusi gyümölcsök íze, illata, mérete, színe érthető okból összehasonlíthatatlan az otthon beszerezhetőkkel. Az ananász, a mangó szinte zavaróan édes. Szoktunk gyümölcssalátát készíteni banánból, mangóból és ananászból. A saláta levének elkészítése nem túl bonyolult... vizet kell önteni a felvágott gyümölcsre... jó sokat, hogy ne ragadjon össze a szánk a cukortartalomtól... ennyi.

Zöldségkínálat

A zöldségfelhozatal is tartogat meglepetéseket számunkra, de sok általunk ismert termék is megtalálható, esetleg kicsit más formában, méretben. Ami nem újdonság: paradicsom, kaliforniai paprika, hegyes erős (TV paprika nincs), kígyóuborka (szerű), spenót, padlizsán, sárgarépa (fehérrépa nincs), zeller (de csak apró gumóval maga a szár), káposzta, vörös-lila hagyma (azaz átmenet a kettő között), cékla, karfiol, retek (hosszúkás piros és fehér), fokhagyma, csili, különböző zöldbabok, gyömbér, koriander levél és a többi, ami számunkra nem teljesen beazonosítható.

Ahol a gondok kezdődnek, azok a tökfélék például, amelyekből általában többféle zöldségből álló curryt készítenek. Némelyik nagyon vicces ábrázattal rendelkezik.

Aztán ott a drumstick (dobverő), amelynek magyar elnevezést én nem véltem felfedezni. Ez egy hosszú, kívülről ehetetlen termés, melynek főzés után a puha belsejét a fogunkkal húzhatjuk ki. A drumsticket, mely akár az méter hosszúságot is eléri régen kevertem az okrával (hölgyujj), ami egy arasznyi kis hétszögletű paprikára hasonlító szerzemény, melyből remek maszalát készíthetünk és nem utolsó sorban kreatív vágyaink kiélésekor is felhasználhatjuk a képen látható módon :-).

Gyökérzöldségekből is van számtalan, amelyet számomra tök egyformák, de mégsem. Legismertebb közülük a tápioka, melyet ha kockára vágva sós vízben megfőzünk, szinte alig lehet megkülönböztetni a főtt krumplitól... csak egy kicsit szárazabb. Egyre csillapíthatatlanabb vágyat érzek a gasztroblogolásra...

A zöldségesnek általában egy külön szekcióját képezik (persze ahol a méret engedi) a különböző leveles zöldek, mint például a már említett spenót, vagy a dél-indiai konyhából kihagyhatatlan korianderzöld és curry levél, amely nem keverendő össze a curry fűszerkeverékkel... konkrétan semmi közük egymáshoz. Fejes saláta, brokkoli, cukkíni, gomba csak elvétve és drágán kapható.

Ha indiai recepttel elakadnál a Wikipédia idevonatkozó oldalán kaphatsz segítséget a hozzávalók elnevezésével kapcsolatban (angol-indiai).

Árak

Természetesen a zöldségeken nincs feltűntetve MRP (maximum kiskereskedelmi ár), ezért jó ha az embernek van egy kis tapasztalata az árakat illetően. Nem biztos, hogy át akarnak verni, de mégis szórnak az árak kissé. Jojónak általában ovi előtt szoktunk banánt venni tízóraira. Régebben a 2-3 kis banánért kért az egyik bácsi 10 rúpiát, most egy új helyre járunk, ahol 4-ért kapjuk ugyanezt. Ráadásul szinte csak lassítani kell a motorral az üzlet előtt és az pasas már vágja is a banánkákat, kérdezi, hol a doboz. Banán elrak, 4 rúpia átad, viszlát.

Következő bevásárlást a piacon fogjuk megejteni, de előtte majd az ovis vizsgaidőszakról jelentünk.

Sziasztok!

U.i.: "Mindegy" játékunk még mindig tart, azaz várjuk a Facebookon az 1111-dik lájkolót, hogy aztán kisorsolhassunk egy azóta már hazarepített Biriyani szettet. Részletek itt.

 

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés