Az ember azt gondolná, hogy "csak ezt ne, csak kórházba ne kerüljek Indiában". Nos, el kell, oszlassam a félelmeket. Nem olyan nagyon félelmetes dolog ez (nyilván vannak kivételek, melyek erősítik a szabályt).

Másfél év alatt egy-két esetben sikerült megismerkednünk az indiai egészségügyi intézményekkel. Van tapasztalat a teljesen alap állami ellátástól, az ayurvédikus gyógyászaton át, a magánkórházakig. Talán nem helyesen használom a kórház szót, hiszen mindig csak járóbetegként látogattuk eme intézményeket (szerencsére), tehát a rendelő jobb megnevezés.

Trivandrumi állami kórház és rendelőintézet

Szeretném hangsúlyozni, hogy ismét csak keralai (és egy kis karnatakai) tapasztalattal rendelkezünk. Keralában pedig a hírek szerint nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra és az egészségügyre. Kis cikksorozatunkban tekintsük meg, hogy a legaljától a "luxusig" mit kínál nekünk India egészségügye számunkra.

Állami kórház

Trivandrumi állami kórház és rendelőintézet

Kinézetre nem sokkal rosszabb mondjuk a János kórháznál (pedig Budapesten nincs is monszun, ami tönkretegye a falakat). A várók általában fedetlenek, vagy ha fedett is, akkor is kültéri. 30 fokban persze ez nem zavar senkit, sőt.

Szabadtéri váró

Nézett ki így a János 25 éve.

Ha valami populárisabb szakterület orvosait akarjuk felkeresni, akkor bizony számolnunk kell a tömeggel, ami orvosi rendelőről lévén szó, kicsit visszataszító lehet számunkra. Ennek ellenére ezek az óriási sorok meglepően gyorsan haladnak.

Sor a szemészetre... bent még folytatódik.

Eddig az állami intézményekben mindig úgy kellett intézni a dolgainkat, hogy egy központi ablaknál kellett kérni egy kezelési lapot és egyidejűleg ki kellett fizetni a "vizitdíjat". Ez Keralában 1 rúpia (~4 Ft), Karnatakában 2 éve 10 rúpia volt (~40 Ft). Ez a kezelési lap egyben receptként is szolgál majd.

Betegfelvétel. Itt is szép sorok tudnak kialakulni... meg kell küzdeni az előrejutásért.

Betegfelvétel. Kitöltik a kezelési lapot, beszedik a vizitdíjat.

Trivandrumban angolul.

Karnatakai kezelési lap.

A kezelési lappal kezünkben meg kell keressük a megfelelő rendelőt és be kell állnunk a sorba. Itt akadhatnak nehézségeink, ha nem ismerjük a helyi nyelvet, mert angol feliratokat elvétve találunk csak.

Casualty... a többit meg nem kell érteni :-)

Bizonyos helyeken, így pl. a bőrgyógyászaton van külön női és férfisor. Egyesével szólítják a betegeket, akik először szóbeli kikérdezésben részesülnek. Amennyiben nem sikerül feltárni a probléma okát ilyen egyszerűen, úgy külön szobában történik az intimebb vizsgálódás. Ezután receptírás és könnyes búcsú következik, majd a beteg távozhat is egy másik ajtón. Az nekem egy kicsit erős volt lelkileg, hogy az említett bőrgyógyászati rendelőben is le kell venni a papucsot, mielőtt belép az ember.

Nők jobbról, férfiak balról. A képen úgy tűnik, hogy a fehér meg középről :-)

Gyógyszertár

A recepttel birtokunkban megtámadjuk a kórház patikáját, ahol ingyen és bérmentve kapjuk meg az alap gyógyszereket. Ehhez nem kell közgyógy igazolvány, sőt, még TB-t sem fizetünk... adják.

Kórházi gyógyszertár... ingyen gyógyszer.

Kórházi gyógyszertár... ingyen gyógyszer.

A speciálisabb gyógyszereket megpróbálhatjuk megvásárolni a szintén a kórház területén található fair price gyógyszertárban, ami nevéhez híven valamivel olcsóbb, mint a sima utcai patika. Azt hiszem már említettem, hogy annyi szem gyógyszert írnak fel és annyit kell megvennünk, amennyire szükség van, elkerülve ezzel a felesleges hulladék és anyagi ráfordítás képzését.

Fair price gyógyszertár a kórház területén.

Nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra :-) Simán ott van kint a pulton minden.

A gyógyszerek kezelése nem tűnik olyan szigorúnak, mint Európában. Egyrészt a vevőtől 1 centire a pulton vannak kint mindenféle gyógyszerek. Másrészt, ha az embernek valamire szüksége van, akkor azt vény nélkül is odaadják. Az első utunkon Lacinak még megvolt a gerincsérve, amin a hátizsákos utazgatás nem segített feltétlenül és egy adott pillanatban gyógyszerekre volt szüksége. 150 mg-os diklofenákot simán és az otthoni ár töredékéért vágták hozzánk.

Szintén a gyógyszertár pultja

Egyéb érdekességek

Parkolás lehetséges a kórház területén, ami motornak 2, autónak 5 rúpiába kerül. Büfé van... hogy is lennének meg tea és valami rágcsálnivaló nélkül a betegek.

Parkoló

Büfé

Kerekesszék is van... vagy ha nincs, csinálnak.

Elhanyagolt betegstatisztika a falon. Egyik sora a kiosztott óvszerek száma, egy másik pedig a védikus asztrológushoz irányított betegek száma... most esik le, hogy itt is együtt jár a bőr- és nemibeteg gondozó intézmény.

A fizetős szolgáltatások díjszabása a szemészeten. A tördelésre és dizájnra sok időt nem pazaroltak :-)

Az egészségüggyel kapcsolatosan legközelebb a falusi kórházból kaphattok egy kis ízelítőt.

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Hogyan segíthetünk gyermekünknek az iskolában való jobb eredmény elérésében? Vagy a bizniszt kéne kicsit megtámogatni? Lássuk az indiaiak (reméljük :-)) bevált módszerét.

A változatosság kedvéért ismét szünet van az oviban... újra rájött Indiára a fesztiválozhatnék. Az aktuális fesztiválunkat Navratrinak hívják. Már a név is sugallja, most sem rendezzük le a dolgokat 1 nap alatt, ugyanis navratri szanszkritul kilenc éjszakát jelent.

Navratri

A Navratri fesztivál időszaka is a holdnaptár szerint kerül meghatározásra. Ez nagyjából annyit jelent, hogy esélytelen, hogy előre tudjunk róla :-) OK, ha nagyon figyelnénk ezekre a dolgokra, biztosan lehetséges volna.

Évente öt alkalommal ünneplik a Navratrit, de a legfontosabb alkalom a mostani, mely szeptember-október hónapokra esik. Tulajdonképpen az első pár napban számunkra nem volt észrevehető jele az ünnepnek, csupán az utolsó két nap munkaszüneti nap hivatalosan (persze a boltok azért nyitva vannak... még csak nem is volt ma dry day).

A kilenc éjszaka során különböző rituálékon keresztül Durga istennőhöz imádkoznak az emberek... Hiába is próbálnám olyan összeszedetten elmesélni nektek a Navratri történetét, szertartásait, amennyire nemrég az Onamnál tettem, lehetetlen a küldetés számomra, hiszen ezt az ünnepet országszerte megtartják és minden államban más szokások övezik. Ezért inkább a saját tapasztalatainkat osztom meg veletek.

Navratri Keralában

Sokszor összezavarodom a rengeteg hindu isten és istennő miatt és ez Navratrikor is sikerült :-) Megpróbálom a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a történteket. Tehát az ünnep alapból Durga istennőről szól, de nálunk Durga mellett Lakshmi, és Saraswathi istennőknek is jut szerep a 9 nap során.

Durga

Apró templom Durga poojája, melyet egy mellékutcában találtunk.

Durga születésének apropója egy férfi istenek által legyőzhetetlennek teremtett démon volt. Végső megoldásként Shíva feleségét Parvatit kérte, hogy vegye fel a harcos istennő szerepét. Az istenek mind fényt bocsátottak ki testükből, amelyből kiemelkedett Parvati, Durga képében. Durgát a gonosz feletti győzedelmeskedéséért ünneplik, melyet a saját életükre is próbálnak kivetíteni.

Mondanom sem kell, hogy teljesen véletlenül elkeveredtünk tegnap a Chalai Bazaar egy eldugott kis utcájába. Az ünnepi hangulat vitt rá bennünket, hogy keressük fel kedvenc "vasedény" boltunkat és szerezzünk egy pooja szettet. A pooja (ejtsd: púdzsa) imát jelent, mely legtöbbször felajánlást magába foglal a célzott istenség számára.

Vásárlási láz a "vasedényben"

Azért megijedni nem kell, nem lettünk semmiféle szekta áldozatai, vagy ilyesmi csak ilyen alkalmakkor úgy érezzük, hogy szeretnénk mi is részt venni az ünneplésben... mintegy a tisztelet jeléül... és egyébként is olyan kedves szokások ezek. Mint például amikor az éttermes barátunk, Mani reggelenként a füstölő és a friss illatos jázminfüzér mellé egy teát is letesz az istenének oltárára.

A miénk ilyen kis picike

Szóval a Chalai Bazaar kis utcájában megálltunk valami motoros bolt előtt, és amíg Laci ott intézkedett, Jojóval a szomszédos udvarban egy nem kicsi ideiglenes oltárra lettünk figyelmesek. Persze rögtön behívtak a gyerekek bennünket. Jojó nem volt valami barátkozós kedvében, de azért csak engedett a kísértésnek.

Az eldugott kis utcában ezt találtuk

A gyerekek szépen elmagyarázták, hogy az oltáron Durga istennő szobrát láthatjuk, aki mind a 9 napon más és más alakjában jelenik meg az oltáron. Minden nap ezért más színű száriba öltöztetik. Az első napon piros ruhában van és akkor veszélyes is. Következtetéseim szerint ilyenkor Káli szerepét veszi fel. Ő az az istennő, aki kedvéért még a mai napig is előfordulnak gyermekáldozatok Észak-Indiában... elképesztő. Szerencsére ott jártunkkor rózsaszín ruhát hordott az istennő...

Kaptunk ajándékba csokit a gyerekektől, majd megmutattak egy kis részletet az esti ünnepre begyakorolt táncukból. Aranyos, ahogy már a 8-10 éves kisfiúkon most kiütközik az indiaiak tánctehetsége. Később az is kiderült, hogy nem keralai a család, hanem Maharastrából, konkrétan Bombayból jöttek úgy 10 évvel ezelőtt. Ennek köszönhető, hogy egy ilyen típusú ünneplést is láthattunk, mert Keralában az utolsó napokon már másé a főszerep.

Utána sétálgattunk még számunkra ismeretlen helyeken és ilyeneket találtunk.

Lakshmi

Nos, Keralában a fesztivál 3 első napja Durgáé, a második 3 nap pedig Lakshmié, aki az anyagi és spirituális jólét istennője. Erről a részről mi jól lemaradtunk, de most este azért bepótoltuk, gyújtva egy olajlámpást Lakshmi laminált képe előtt... hát ezen már igazán ne múljon :-)

Saraswathi

No de miért lesz ettől a fesztiváltól jobb a gyerek az iskolában? Régi olvasóink talán még emlékeznek egy tavalyi képre, amit a Facebookra töltöttünk fel, és Jojó tankönyvei, tanszerei és a mi Tanuljunk meg 30 nap alatt malayalamul c. könyvünk szerepelt egy színes szobor néni előtt.

Tavaly ugyan valóban nem tűnt fel, hogy ez egy 10 napos ünnep része, de azért a teendők eljutottak hozzánk, mert az oviból részletes tájékoztatást kaptunk: Végy egy Saraswathi istennőt ábrázoló szobrot (a kép is elég lett volna...) és a megadott napon, melyen nem szabad tanulni, helyezd elé a gyermek tanszereit. Másnap pedig az istennő (a szobor) előtt írjon, olvasson a gyermek.

Saraswathi segít :-)

Így tesz még sok ezer, vagy százezer (vagy százmillió :-)) gyermek és felnőtt ma. Reméljük, bejön... bár tavaly nem tanultunk meg 30 nap alatt malayalamul :-) A tankönyvek mellett még előkerülnek ezeken az oltárokon esetleg a felnőttek munkaeszközei is, amelyek segítségével megteremtik a mindennapi betevőre valót.

Istenlépcső

Még egy tipikusan dél-indiai Navratri szokásba botlottunk a nap legelején. Bementünk a városba a legújabb kedvenc éttermünkbe, hogy reggelire a remek purijukból ehessünk meg párat. Sajnos, mire odaértünk már nem volt reggeli és egészen ebédig ilyenkor be is zárnak.

Azért hogy ne távozzunk csalódottan a tulaj áthívott a házukhoz (2 méterre az étteremtől), hogy nézzük meg a poojájukat. Azért azt gondoltuk, hogy díszesebb lesz, mint a miénk, de ennyire???

A fél szobát elfoglalja.

Voltunk már náluk egyszer, ott készült a színes csirkés kép. Most az installáció miatt, amit Navratri golunak hívnak, kicsit átrendezték a szobát... A Navratri golu egy páratlan fokokból álló lépcső, melynek fokaira megszámlálhatatlan isten- és istennőszobrot, jelképet sorakoztatnak fel. A kedves vendéglős családjának 7 polcból állt a lépcsője, mely ember nagyságú méretet öltött.

A legfelső sorban igazán régi szobrok állnak.

A második sor.

A harmadik sor.

A legalsó sor.

A lépcsőn nem csak istenek találhatók, hanem hétköznapi emberek szobrai is. A képeken még az is látható, hogy egy istenből vagy figurából nem csak egy példányt használnak, hanem sokszor több egyformát.

Felajánlások.

Művirág.

A lépcső előtt felajánlásokat helyeznek el: gyümölcsöket, virágot, gabonát, illetve a gyerekek könyvei is ide kerülnek. Az egész karácsonyi és szilveszteri díszekkel és fényekkel van körberakva, hogy még szebbé tegyék az ünnepet.

Az ajándékok "kiporciózva" várják a látogatókat. A tálkát is örökbe megkaptuk :-)

A házhoz érkező lányoknak és asszonyoknak ajándékot adnak. Gyümölcsöt, kókuszt, virágot, kumkumot (amellyel a homlokra festik a piros jelet), bétel diót, payasamot (ez pedig az az édesség, amit ünnepekkor készítenek a helyiek). Na, mi meg üres kézzel érkeztünk... jövőre már tudni fogjuk, mi a teendő :-)

Sajnos, mint láthatjátok, nem vittünk magunkkal rendes fényképezőgépet, mert szakadt az eső, ezért csak telefonnal fotóztunk, ami nem túl szép. Mégis álljon itt még néhány kép a lépcsőről:

Ez egy malayalam om állítólag.

Napközben

Napközben még benéztünk pár templomba, hogy hogyan is ünnepelnek az ottani hívek. Néhány képet azért sikerült itt is készíteni.

Vajon melyik isten templomában járhatunk? :-)

Jojó máris talált magának egy barátot. A bácsi egy matematikus.

Aztán le is rajzolta őt.

Csillog-villog az oltár. A plafonon még egy diszkógömb is függ.

A Padmanabhaswamy templom (a világ leggazdagabb temploma, ahol azt az iszonyú sok kincset találták tavaly) lépcsőjén található kis olajlámpások az eső miatt kis szívecskéket rajzoltak a földre.

Egy Saraswathi templom, amelybe nem jutottunk be végül, de kívülről is megcsodálhattuk a dekorációt. Minden, ami színesnek látszik, az gyümölcsből van kirakva.

Esti pooja

Estére Rita - aki fél évet van itt és Kalarippayatut tanul, mely egy ősi keralai harcművészet -, elhívott minket az edzőtermükbe, ahol megnézhettük a nagy poojat. Az egész termet napokig takarították, kifestették, hogy az ünnepre szép legyen minden.

Készülődés

Délután mi is segítettünk felkészülni a szertartásra. Indiai bazsalikomleveleket tépkedtünk le a szárukról. Ez itt egy szent növény, de nekünk csak a peston járt az eszünk :-) Hétköznapi bazsalikomot nem lehet kapni, a kész pesto meg igen drága, úgyhogy egyszer learatok egy szent bazsalikom mezőt :-)

Pestooo

Maga a szertartás jó hosszúra sikeredett. A leveleket, amelyeket letépkedtünk az isteneknek ajánlotta fel a pap (aki Laci szerint Tiszay Árpi barátunk indiai avatárja volt :-)). Sajnos úgy, hogy nem érti az ember igazán, hogy mi történik, kevéssé élvezhető az a röpke 2-3 óra, főleg Jojó számára, úgyhogy közben például találtunk a teremben egy zöld levélsáskát. Lefotózni sajnos nem tudtam, de gyönyörű volt. Ha nem láttam volna, hogy mozog, akkor soha nem tűnt volna fel, hogy egy állatról van szó.

Erre a részre csak a beavatott kalarisok mehetnek be, de Jojóval kivételt tettek. Mindenki a falnál állva kísérte figyelemmel a poojat... kivéve persze...

A buli után elmentünk még vacsizni egyet, mert ezen a poojan nem volt nagy ételosztás. Egy remek vegetáriánus étteremben ettünk, ahol két varázslóval is találkozhattunk.

A ghee roast varázslók.

A motorszerviz oltára

Hazafelé megcsodálhattuk a motorról számos család udvarának oltárát. A motorszerelőnknél, Anilnál meg is álltunk, hogy megnézzük az ő oltárát.

Kissé giccses, de azért tetszik :-)

Az amúgy nem éppen tisztának ér rendezettnek tűnő (attól még lehet, hogy az..) kis szervizt is kisuvickolták és belül mindenféle színekben tündöklő kis oltárt állítottak fel ezek a kétkezi munkás férfiak. Volt ott lufitól kezdve a pálmalevélből hajtogatott kis díszig minden. Anil is odahelyezte szerszámait az istennő elé, illetve voltak ott könyvek, füzetek is.

Szerszámok és könyvek a szervizben

Valamit nagyon bütyköltek egy lapostévén, majd észrevettünk egy erősítőt is... biztos kis buli lesz. A 2 négyzetméternyi hangfalat csak kifelé láttuk meg a bokrok közül kiemelkedni... talán mégsem lesz olyan kicsi az a buli. De mi már nagyon fáradtak voltunk az egész napos szaladgálástól, úgyhogy inkább hazamentünk.

Buli lesz.

A kert is csillog.

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

N es L ügynök régóta hárította a természet hívó szavát, de eljött az idő, amikor menni kellett. Hosszú (egy délutános) felkészülés, a vonatkozó szakirodalom gondos (egyáltalán nem) tanulmányozása alapozta meg a kalandot. 

A felszerelés az álabbi lista szerint állt össze:

• Két függőágy
• Lepedők alváshoz, fólia eső ellen
• Horgászfelszerelés
• Lámpák
• Hangszóró, akkumulátoros erősítővel, mert zene nélkül mit ér az ügynök...
• Alumínium serpenyők
• Csali a halaknak (parotha tészta)
• Kerozin
• Vész esetére instant tészta. Csirkés.

X-akta

Beszerzés

Útközben a bevetési terület felé főhőseink megálltak némi vizet es szezámolajat vásárolni. A bázistól 50 km-re érték el a gépjárművel megközelíthető út végét. Gondosan elrejtették a motorokat egy falusi iskola háta mögé. A tanár azóta is imába foglalja a nevüket, mert egy pillanat alatt rebbentették szét a gyerekek kínkeservesen összekanalazott figyelmét. A tanulók elhaló váttizjornémagen mondatai voltak a civilizált élet utolsó foszlányai.

A rejtekhely, avagy az iskola udvara.

Minden apró részletre kiterjedő előkészületeiknek hála fogalmuk sem volt, merre kell menni. Néhány banánföld, csirkeól és drótkerítés megmászása után jobbnak látták egyszerűbb út keresését a dzsungel felé. A csirkeólak mellett elhaladva lelkükben váratlan vihar támadt. Az akcióterv szerint csak azt a táplálékot vehették magukhoz, amit a természet adott nekik. Hosszasan vizsgáltak a természet bőkezűsége es a csirkék közötti kapcsolatot, de végül maradtak az eredeti tervnél es további boldog életet kívántak a tollas pörkölthúsoknak.

Bevetési terület.

Az elefánt rezervátum bejárata mellett egy ösvény vezet a Neyyar folyó völgyéhez. A törvény szerint csak hivatalos túravezetővel lehet belepni a rezervátumba. Számtalan állat él ott, valamint fűszer- és gyógynövénytermesztő törzsekből sincs hiány. A Neyyar gátnál lévő krokodil rezervátumban henyélő hüllők szerelmének gyümölcseit is a Neyyar folyóba hajigálják vissza a gondozók jobb híján, kígyó mindenhol van, a vadon elő elefántok (rossz nyelvek szerint a tigrisek is) a folyóhoz járnak inni, így az unalom nem veszélyeztette a dzsungel vándorait.

Fel! Támadunk!

Az őrök figyelmét kijátszva a titkosszolgálati munkatársak es kollégák akadály nélkül haladtak céljuk felé. L ügynök hátizsákjában lapuló, kétszemélyes függőágyak rendre beakadtak a növényzetbe es csak egy bizonyos jelszóra utasították vissza az ágak marasztalását (hogyak****anyád).

Beakad

Terv szerint érték el a folyó azon kanyarulatát, ahol remek hely kínálkozott az éjszaka eltöltésére. Elkelt egy fazonigazítás a táborhelyen, végre alkalom nyílt a kókuszkaszaboló kések használatára.

Partraszállás

Alkalmazkodás

Még füstölgött a Siemens-Martin féle, hétszer hajtott penge éle, ügynökeink már lázasan kötözték függőágyaikat a fákra. A kék fólia esővédelme keleti kényelmet ígért zord időjárás esetén is.

Partonszállás

Ágyazás

Főhadiszállás

Mit nekik korgó gyomor, testük termikus stabilitását a Maslow piramis csúcsára helyezve óvatosan (kiabálva, szökdécselve, rohanva), minden feltűnést kerülve a hűs habokba merültek.

Annyira szép volt a táj, már csak Végvári Tamás hangja hiányzott...

... míg meg nem zavartuk szerény vizibalettünkel. Dzsungel ez kérem, vagy mi, vagy a tigris :-)

Ezt az állapotot órákig fenntartották, a küldetés fedőneve: "Te Nathan, szerinted van itt krokodil?" volt. A képrögzítési eljárásokban rejtőző tartalékok kihasználásával és a villanófény varázslatos erejével képeket készítettek a következő akcióban használatos álútleveleikhez.

Agent N

Agent L

Eljött az evés ideje. Pontosabban a vadászaté. Na jó. Horgászaté. N ügynök vállalta feladatot, hiszen a Man szigeten kapott kiképzést. L ügynök a fagyűjtésben, tűzrakásban es vízforralásban járt élen.

Fish and chips rendel!

Nyugaton a helyzet változatlan.

Alig kellett másfél órát várni es máris horogra akadt az első (nevetségesen elhanyagolható méretű, de legalább nem egysejtű) hal. Gondos előkészületeik dacára hiba csúszott a gépezetbe. Otthon maradtak a (ki sem készített) fűszerek. Fűszerek nélkül a kis hal még kisebb. Az ügynökök is emberek, meg hátha arany a hal a koszos pólója alatt, így hát könnyes búcsút vettek (menj már, menj mááár) a zsákmánytól. A kiképzési terv egy másik fejezetére átlapozva vígan lakmároztak az olajban megsütött, korábban csalinak használt parotha tésztából.

Márpedig ez kereken 20 centi!

Merkértünk egy nagykezű jetit, hogy engedje el a halat... a 20 centist.

Vészesen közelgett az éjszaka. Baljós árnyak és ijesztő hangok követték (dehogy is, még szúnyog sem volt) a lemenő nap fényét. A tábortűznél hosszasan beszélgettek (es felzabálták az instant tésztát) majd álomra hajtották fejüket.

Monsieur Suchard hegeszti a Wellington bélszint. Dupla zöld körettel.

Az alkotó pihen, gépet nem is hoztunk.

Szoba kilátással.

A felkelő nap fénye már sehol sem volt, amikor felkeltek. Szépen átaludták az éjszakát, nem történt semmi érdekes (azt hiszem... inkább remélem). A reggel a hátizsákok átkutatásával kezdődött. Igen, meglettek a széttaposott labanc kalapra emlékeztető kekszek is. A horgászbot tovább aludhatta álmát, kezdetét vette a "Te Nathan, tegnap sem volt krokodil, ma miért lenne?" akció.

A víz alatt is minden ellenőrzés alatt van.

Víz felett is...

A délután közeledtével elérkezett a fájó búcsú ideje. A dzsungel hírnöke is meg akarta ölelni őket, de ügynökök nem barátkoznak. Az egyik nejlonszatyruk alatt talált skorpiót inkább felkérték a távozásra.

Nixont küldték tárgyalni.

Ökológiai lábnyomukat gondosan zsákba téve megindultak hát a fények (es teli hűtőszekrények) felé. Az út a szokásos volt. N ügynöknek kifogyott a benzin a motorjából, majd a segítőkész indiai falubeliek addig rángatták szerencsétlen Chetakot, hogy letörték a fékkart. Egy alapjárati fúvóka pucolással később meg kiégett a tompított. Aztán a távolsági is. Szép és szoros barátságot kötve az esti, indiai forgalommal, élményekkel megrakodva vésték fel vérrel és verítékkel a jegyzetfüzetük következő lapjára: Legközelebb mélyebbre megyünk!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés