Elindultak. Laci és angol barátja Nathan éppen most hajtottak el a ház elől, hogy megcélozzák a közeli dzsungelt, ahol a következő két napot fogják tölteni. Ha engem kérdeztek szimplán elmebetegek! :-)

Már egy pár hónapja mindenféle agyament ötlettel bombáznak bennünket, mint például hogy speedboattal átmennek a Maldív szigetekre, vagy Sri Lankára... csak 600-800 km egy apró hajócskán, ami ráadásul fedetlen, mindezt a nyílt tengeren előadva. Így örülhetünk, hogy ezúttal csak egy kis hátizsákos kirándulást terveztek.

2-3 napja már komoly szervezkedés folyik, listákat írtak, hogy mire lesz szükségük a nagy dzsungelben :-) Kedvenc listaelemem - mint feleségnek, és anyának - az ellenszérum volt, amely végül törlésre került. Úgyse tudnák, hogy mi marta, csípte, rúgta meg őket.

Mindkettőnek van ilyen nagykése. Csak nehogy egymást sértsék meg vele a végén.

Vittek pecabotot, amit még a balatoni nagymamámtól hoztunk. Laci életében nem pecázott, Nathan gyerekkorában sokat. Remélem, ha véletlenül fognak valamit, azért keresnek egy bennszülöttet, akitől megkérdezik, hogy nem a fubu indiai tesóját sikerült-e horogra akasztani mondjuk.

Ami számomra még aggasztóbb, hogy ott fognak aludni a dzsungelben. Vittek 2 függőágyat, ami fekhelyül szolgál majd a két megfáradt Bear Grylls számára. Én azért összeszarnám magam, ha az alábbi ott élő állatok valamelyike befeküdne mellém éjjel, nem beszélve a bogarakról, szúnyogokról. Ja és ha otthon a házban olykor 15 centis pókok vannak, akkor mekkorák lehetnek a dzsungelben???

Mocsári macska. Forrás: Wikipedia	Indiai bölény. Forrás: Wikipedia
Nilgiri vadkecske. Forrás: Wikipedia	Nilgiri langur. Forrás: Wikipedia

Ajakos medve. Forrás: Wikipedia

Bizonyos interneten fellelhető cikkek szerint könnyen láthatunk kobrát és viperát is a környéken... remek. Gondolom ezek az oldalak elkerülték a fiúk figyelmét.

Na mindegy, nem idegesítem magam, biztos jó buli lesz. Alapból túlélőtúrát terveztek Laciék, úgy hogy azt eszik majd, amit találnak, fognak. Ebben azért csaltak egy kicsit, mert van náluk paradicsomos bab konzerv (csak azért, mert kell maga a doboz valamire... na persze), illetve Nathan táskájából előugrott reggel még egy kis instant tésztás leves a biztonság kedvéért.

Instant leves és fémnek álcázott műanyag evőeszköz.

A felszerelést sem aprózták el. Van náluk két kókuszvágó nagykés, hangszóró zenehallgatáshoz, walkie talkie, kerozin, egy nagy takarófólia, ha esne az eső (reggel esett kicsit), meg még ki tudja mi minden, amivel teletömtek 2 óriási hátizsákot.

Jojó elmondta Lacinak, hogy a Bear Gryllstől tanulta, hogy a fólián összegyűlt esővizet meg szabad inni.

A kész csomagok

Az általános figyelmeztetésekkel ellentétben (amelyeket a nemzeti parkok szórólapjain olvashatunk pl.) a fiúk ruházata nem éppen ilyen típusú túrázásra való. Az említett kiadvány például túrabakancsot és piócabiztos zoknit ajánl (ez utóbbi alatt gondolom magas szárú zoknira gondolnak).

Mindkettő titokzoknit vett fel...

Slusszpoénként Nathan még indulás előtt az I will Survive című dalt énekelgette.

Jojó könnyes búcsút vett apukájától

És már útra is keltek a fiúk.

Jelentkezünk a részletekkel... Figyeljétek a Facebook oldalunkat, mert Laci oda tud feltölteni majd képeket... vagy majd az ajakos medve tölt fel nekünk valamit :-)

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Tegnap rendezték a HVG éves versenyének, a Goldenblognak díjátadó ünnepségét, ahol a zsűri által felállított TOP10-es lista végleges sorrendjére derült fény. Mivel mind a közönségszavazás, mind a zsűri első tíz helyezettje között szerepelt az IndiaPass, ezért mi is kaptunk meghívót az eseményre.

Mivel repjegyet nem küldtek a meghívó mellé :-), ezért egy kedves barátunkat kértük meg, hogy képviseljen bennünket az A38-on rendezett nagy bulinak ígérkező díjátadón. Zoliék voltak már itt nálunk, és jönnek is nemsokára, úgyhogy úgy éreztük, ők megfelelően tudnak "képviselni" bennünket.

Maga a díjátadó otthoni idő szerint 20:00 órakor kezdődött (itt 23:30), ezért mi is fent maradtunk jó sokáig, várva Zoli, vagy a szervezők jelentésére. Ismerve a mezőnyt úgy gondoltam, hogy nyerni biztosan nem fogunk, de azért csak izgultam a végeredményt illetően.

Negyed 1-kor jött az SMS Zolitól, mely felfedte a nyertes kilétét (alább a lista), de többet nem árult el, úgyhogy vártam még ébren egy keveset a szervezők által ígért posztra a Goldenblog honlapján, amelyet hajnal 1-kor tettek közzé. De előbb lássuk kiknek a "kezében volt sorsunk".

A zsűri

On the Spot: Cseke Eszter és S. Takács András műsorait a Spektrumon láthatjátok. A világ elképesztő helyeire csempésznek el bennünket nézőket.

Személyes világtörténet: Belényi Dánielnek sem hiszem, hogy sok újdonságot lehetne mutatni a világból. Utazásaiból merített történeteiből nemrég könyvet adott ki Útikalauz modern nomádoknak címmel. Blogja tavaly szakmai győztesként távozott a Goldenblogról.

Egy nap a városban: A tavalyi közönségdíjas blog egyik szerzője Szűcs Ádám. Szerinte "a jó blog reakciót vált ki az olvasókból. Érdeklődést, tenni akarást, megosztást vagy akár csak hozzászólást. Van még néhány ismérve, de ezt az egyet sokan elfelejtik.". Hát mi sok interakcióban nem részesülünk az olvasókkal, úgyhogy erről nincs visszajelzés, de az érdeklődéseteket biztosan elnyertük.

A TOP10 mostmár sorrendben

Az élmezőny felét már ismerhetjük (a bemutatót így félig-meddig az előző posztból vettem át) a közönségszavazás TOP10-éből, a másik fele pedig új, érdekes tartalmakat ígér.

Panamericana: 1 év Dél-Amerikában. Márton egyedül utazik, hiszen rutinos utazó, aki töltött már 1 évet Ázsiában is. Kalandjait és javaslatait az utókor számára könnyed stílusban veti képernyőre sok képpel és videókkal egyetemben.

360 fok bringa: Zita és Árpi nem ismeretlenek számunkra, hiszen márciusban vendégül láttuk őket pár nap erejéig. Blogjuk világ körüli nászútjukról szól, melyet két fekvőbringán haladva tesznek meg. Zitáék is ott voltak tavaly a zsűri által választott TOP10-ben és 3. helyen végeztek az idei közönségszavazáson.

IndiaPass: Ezek itt a dobogó alsó fokán mi volnánk :-)))) Nagy az öröm! Álljanak itt az On the Spot filmesei által rólunk írt sorok: "Bátor döntés egy magyar család részéről, hogy Indiába költözik... Az már csak a mi szerencsénk, hogy blogot is írnak életük kalandjáról. Hiteleset, egyedit, aprólékosat, ovitól a zöldségekig, tökéletesen lefedve egy magyar család indiai mindennapjait. Reméljük, sokáig bírják még :)"

Clandestino: Béla ösztöndíjjal töltött fél évet Chilében és fél évet Mexikóban. A latin-amerikai országok helyzetének a migráció hatására történő változását kutatta. Az ott folytatott tanulmányairól és utazásairól szól a blog, mely sajnos többé nem frissül már, de könyvet készülnek kiadni az írásokból a közeljövőben.

Urbanista: Az idei közönségdíj nyertese a budapesti fejlesztésekről, épületekről, érdekességekről szóló Urbanista ezúttal az 5. helyet kapta. Legújabb játékuk az ELMŰ-vel együtt szervezett Városkapcsoló, melyben érdekes posztokat várnak az elektromos áram megjelenéséről az utcán. Szerintem benevezünk :-)

Travellina: Éva azt vette a fejébe, hogy a világ összes országát bejárja. Na nem egyhuzamban, hanem ahogy jön. Az első története 1985-ből való. Jelenlegi mérlege 94/192. Az élménybeszámolók mellett hasznos tanácsokat is találunk az utazásainkra való felkészüléshez, illetve széleskörű gasztro rovata is van Travellina honlapján. Éva a közönségszavazáson is 6. helyet ért el.

Jöttszembe: Alcím: mosolyban utazunk :-) Ahogy a név is sugallja, mindenről írnak, ami érdekes és szembejött velük az utcán a világ bármely pontján. Azt vallják, hogy igenis szerethető Budapest, Magyarország vagy éppen a világ. Hétfőnként 16 órakor a Radio Q 99.5 műsorán szóban is jelentkeznek.

Nagyon örülünk, hogy a közönségszavazásban elért második hely után a zsűri is értékesnek találta az IndiaPass tartalmát. Köszönjük szépen mindenkinek!

Zárójeles utóirat

A neten sok helyen olvasni elégedetlen véleményeket mind a szervezéssel, mind az eredményekkel kapcsolatban. Igen, a szervezés valóban hagy némi kívánnivalót maga után. Sokkal jobban is lehetne "futtatni" a versenyt, tényleg segítve a blogokat a több olvasóhoz való eljutásban. Ez nekünk sikerült, de aki a TOP10-en kívül végzett, annak nem sok pozitív "haszna" lehet az egészből.

Továbbá sokan nem tartják tisztességesnek, hogy olyan blogokkal kell versenyezni, amiket profik írnak, akiket az online média már amúgy is felkapott és folyamatosan népszerűsít. Bevallom őszintén, először én is értetlenül és kicsit csalódottan álltam a mi kategóriánk eredményéhez, de ez egy butaság volt részemről, hiszen egyrészt ez nem egy tehetségkutató, amatőr verseny, másrészt átgondolva a dolgot borzasztóan örülök, hogy egy vérprofival "állhatok" egy dobogón. Inkább érezzük ezt mi amatőrök megtiszteltetésnek, minthogy elégedetlenkedjünk... szerintem.

És végül gratulálunk minden nyertesnek, dobogósnak, sőt, minden indulónak, hiszen valaki számára biztosan értékes tartalmat hoz létre minden blogger!

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Megint hívtak telefonon. Castingra kéne menni. Menjünk, mi bajunk lehet abból.

Vasárnap (ehh... kimarad a wakeboard) várt már a rendező, a rendezőasszisztens, a gyártásvezető és ki tudja hány ember még. Hümmögtek, mosolyogtak és a végén kibökték, hogy megkapom a szerepet, csak... Csak? Csak le kell vágnom a szakállamat. A bajusz marad. Anyám. Ez komoly? - kérdeztem. Igen, a film a '20-30-as években játszódik, akkor nem volt divat a szakáll Indiában (most sem az...)

A film címe: Celluloid (a film hivatalos Facebbok oldala). A történet az első malayalam film, az 1928-ban forgatott és 1930-ban bemutatott Vigathakumaran című némafilm megszületéséről szól. Én a külföldi operatőrt alakítom a moziban.

Egy kép az eredeti filmből

A forgatás

Jó minőségű digitális technikát használtak

Külön felhívták a figyelmemet arra, hogy a forgatásra már nem mehetek motorral. Nem illik. Küldenek sofőrt, aki reggel 8 helyett 9-re már itt is volt értem.

Camera! Rolling. Sound! Rolling. Clap! Action!

Mivel láttam már néhány indiai filmforgatást, nem lepett meg a hihetetlen tömeg a forgatás helyszínén. Itt mindenre van ember. Külön kolléga tartja a napernyőt, külön felelőse van az ivóvíznek és sminkesből is legalább hatot számoltam meg.

Az én kamerám és az övék.

Nem vagyok itt konfekcióméret... de megoldják ezt is.

Reggel kilenckor megkaptam a sminket, az idióta frizurámat és a hosszú nadrág/kord ing kombót. Mivel az első két jelenetben a korabeli kamerát tekertem egy fekete lepel alá bújva, eléggé értelmetlennek tartottam a sminkeseknél töltött időt. Később a főhőssel - akit a mollywoodi szupersztár, Prithviraj alakít - volt közös jelenetem, ott már kellett a hátranyalt haj, de ne szaladjunk előre.

Lord Krishna inkarnálódik éppen.

Istenekből nem volt hiány. Tiszta Nicolas Cage :-)

Szerepem szerint filmet forgattam egy mitológiai történetről. (avagy tekertem egy kart egy fadobozon, fekete takaró alatt, hosszúnadrágban a tűző napon). Később már kibújhattam a lepel alól és instruálhattam a saját stábomat. Minden egyes leállásnál pedig a kamerámat javítottam, mivel egy "utángyártott" '30-as évek beli DEBRI cinematograph volt az eszközöm, meglehetősen hányaveti módon összerakva.

Az időgép kötélvégen.

A későbbiekben megjelent egy 80 éves Austin, mint kellék. Vicces, volt ahogy ecsettel és matt fekete festékkel tupírozták az öreg vasat a forgatás előtti utolsó percekben. Kis hazánkban ezért eltörték volna a díszletes kezét. De ez itt India, szerencsére.

Elinduláshoz és megálláshoz is elkélt a segítség.

Ebédszünetben szokásos Dél-indiai ételeket szolgálnak fel, aztán 20 perc pihenő (mindenki ott alszik, ahol elnyomja az álom)

Fő a tea.

A nagyjelenet

Ebéd után következett a nagyjelenetem a főhőssel. Mindenkivel fotózkodtam (a viccesebb figurák voltak előnyben) de a mester valahogy kimaradt. Később néztem utána, ki ez a srác. Hát... Nem kispályás. Vagy háromosztálynyi iskolás lány kísérte figyelemmel a közös jelenetünk felvételét, mikor Pritviraj (nekem csak Zsolt, könnyebb megjegyezni és kimondani is) kiintegetett nekik az asztal mögül. Sikítottak a lányok, mint egy Ákos koncerten. Kézmozdulat, sikítás, kézmozdulat, sikítás. Zsolti jól elvolt. Bezzeg, ha tudnák a csajok, hogy nekem megvan a mobilszáma :-)

Felvettük a dialógusunkat, majd kisebb szünet következett ismét, mivel két jelenet között a műszak felzabálta az asztalunkon levő díszletet és újra kellet főzni/sütni/szedni/gyártani azt.

Ő azért több időt töltött a sminkben, mint én.

Kollégák.

Este hat körül végeztünk. Sok élménnyel, új kapcsolattal és még több további közös munka ígéretével huppantam be a sofőr mellé, aki hazavitt.

Végezetül néhány kép az IndaFotón:

További kulisszatitkokra számíthattok a jövőben is!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés