 |
Már Magyarországról nekiálltunk szállást/lakást keresni. A feltételek a következők voltak:
 |
két szoba, hogy Jojó külön tudjon aludni bútorozott legyen ne a városban legyen relatív közel legyen a tengerparthoz |
Próbálkoztunk az Interneten keresgélni, de egyrészt nagyon kevés a képes hirdetés, másrészt valamiért inkább telefonszámokat adnak meg a hirdetésekben, e-mail címet nem. Még szerencse, hogy Pávalány ismét segített rajtunk, hiszen ő talált rá az új otthonunkra. Bár ez volt a legdrágább azok közül, amiket kinézett nekünk – teljesen érthető módon –, rögtön beleszerettünk és alig vártuk, hogy végre élőben is láthassuk.
 |
 |
A házikó Vizhinjamban (ejtsd: Vihinyam) található, egy kis földút (nem is föld, aszfalt az) mellett, hál’ Istennek eléggé eldugott helyen, úgyhogy napi 10 autó megy el előttünk... hazudok, inkább csak riksák vagy robogók járnak erre, autók alig járnak (max a miénk :-)), úgyhogy nincs dudálás, meg száguldozás egész nap.
Szemben velünk egy kis liget található, ahol egy boci szokott legelni egy nagy fehér madár társaságában, illetve van kecske, meg egy csomó varjú. Na meg az elmaradhatatlan pálmafák. Csordogál az út szélén egy kis patak, ami pont a kapuval szemben kiszélesedik és egy bácsi ide jár mosni. Hatalmas lepedőket mos egy fél napon keresztül (meg néha a kecskét is), majd a réten a fűre teríti. Lehet ám, hogy nem is lepedők azok, hanem a helyi férfiviselet... ez a rejtély még megfejtésre vár.
A landlord egy villanyszerelő, aki szépen megmászva a ranglétrát odáig jutott, hogy egy ilyen házat fel tudjon építtetni. Szerencsénkre (már bocsánat) némi likviditási problémája támadt, úgyhogy a ház még nincs teljesen készen, de gondolom, azért adja ki, hogy legyen miből folytatni. A testvére a szomszédban lakik, rendszeresen átjár, állítólag csak átmenetileg, de a kertünkben tartja a motorját. Remélem, idővel leszokik róla. Átjárnak a gyerekei is, ami persze Jojónak jó, habár limitáltak a lehetőségeik a nyelvi korlátok miatt, de azért eljátszadoznak. Érdekes megjegyeznem, hogy a férj tud angolul, az asszony meg olvasni :-) Kapunk néha tőlük gyümölcsöt, reggelit, vagy éppen a múltkor egy ebédre hívtak meg bennünket. Az utóbbit nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy később főzhessenek ránk pénzért. Azt valahogy nem akarják még megérteni, hogy köszönöm van kezem, így tudok takarítani, mosni és főzni is.
A telek le van betonozva, gondolom az eső miatt nem szerencsés a füvesítés. Eddig kb. 2 olyan házat láttam, ahol füves volt a kert. Ha folytatják a házat, akkor le lesz kövezve. A kerítésünk körbe fehér fal és egy szép fekete kapu nyílik az utcáról. Maga a ház is szép fehér és mivel még nem lakott benne senki ezért tiszta is az a fal. A kerítés mentén arasznyi magas fehér falacskával el vannak kerítve a fák néhány virág társaságában. Van négy kókuszpálmánk, két teakfánk, illetve a szomszédból lóg át egy kis lime, és valami guava féle gyümölcs. A kókuszpálmáink rendszeresen okoznak riadalmat, amikor egy érett kókusz 20 méteres magasságból a háztetőn landol, majd pattog egy kicsit... Ez hajnal négykor nem vicces...
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ahogy bejövünk a kapun lépcső vezet a rooftopra. Elvileg a jövőben a tulaj egy másik lakást szeretne ráépíteni a házra. A tető is betonozott. Fent van a víztartály, melybe a kertben hátul található kútból szivattyúzzuk a vizet igény szerint. Melegvíz nincs, de már nem is zavar ez bennünket. Még Jojót sem. Esténként azon versenyezünk, hogy ki tudja magát előbb bevizezni és van, hogy ő nyer. Mondjuk nem lett volna baj, ha az alapból fekete víztartályt nem festik le fehérre, így legalább nappal volna esély némi melegvízre. Bár egy hónap alatt rájöttem, hogy a mosogatáshoz is bőven jó a hidegvíz. Eleinte még a csak „atomreaktornak” becézett 30 rúpiás merülőforralómmal (egy filigrán kis szerkezet, de 500 Wattos) melegítettem egy kis vizet a mosogatáshoz, de ez mára elmaradt. Hajmosáshoz még mindig melegítem a vizet, mert azt a rettenetes koszt, ami az ember hajában összegyűlik, valahogy ki kell mosni.
Beruházásaink közül az egyik első volt a tetőn elhelyezett medence. A vizet világosban a nap vagy 28 fokra fűti fel. Jojó kedvére ugrál benne és legalább kicsit lehűti magát, meg a laptopomat rendszerint. Csodálatos, ahogy a saját és a szomszéd pálmafái árnyékot vetnek a pancsoldára. Esténként is jól esik megmerítkezni a vízben (és legalább nem látszik, hogy milyen zöld a víz :-)) Ilyenkor néha barátaink is ugrálják a fejeseket az amúgy 60 centis vízbe.
 |
 |
 |
 |
A tetőn szoktunk még teregetni is. Pár napja került fel egy 20 m hosszú kötél két korlát közé 5 vonalban kifeszítve... vízhólyagos is lett az ujjam tőle :-( Szigorúan kifordított ruhákat szabad csak felteríteni, mert azt hiszem kb fél óra alatt vesztené el a színét minden. Okosabb lett volna továbbá, ha nem fürdőruhában és nem délben oldom meg a mosást a tetőn... akkor most tudnék hátradőlni és a hátam színe nem vetekedne a homáréval. De most legalább nem hólyagosodott fel, mint a múltkor.
A homlokzatról lógnak érdekes dolgok. Például egy kaktusz fejjel lefelé egy kötélen. Illetve valami kristály. Biztos valami vallási dolog lehet. A bejárati ajtó fölött pedig egy olajlámpás lóg.
Esténként a verandán ülünk, hallgatjuk az éppen aktuális templomi fesztivál zenéjét. Áramszünet esetén pedig a szemközti ligetben repkedő szentjánosbogarakat. :-)
Most itt befejezem. Legközelebb bejöhettek a házba is :-)
