Mivel hosszú időre költöztünk Indiába egyértelmű volt, hogy szükségünk lesz saját jármű(vek)re.

Otthonról az Internetet böngészve a Maruti Omni mellett döntöttünk. Apró kisbusz, ami Indiában nagyon jól használható. Miután megérkeztünk, rögtön elkezdtük keresgélni álmaink autóját. Sajnos hamar kiderült, hogy az Omni az indiai átlagmagassághoz remekül megfelel, de az én térdem a kormány-sebességváltó-ablaktörlő kapcsoló háromszögben jelentős pusztítást végez már az első beszállásnál...

Nézelődtünk tovább. Ha már kisbusz nem lehet, akkor csakis valamilyen indiai őskövület jöhetett számításba. Vagy Hindustan Ambassador, vagy Premier Padmini, vagy semmi.

Az Ambassador nagy testű, alulmotorizált, 60 éves konstrukciójú autó. Inkább valami könnyebben kezelhetőt kerestem. Így találtunk rá Pálmafára a mi Premier Padmininkre.

A Premier Padmini a Fiat 1100 licensze alapján készült Indiában, 1967-től 2000-ig.  Az eredeti modellt 1962 és 1969 között gyártották Olaszországban (Fiat 1100D, a harmadik generációja a családnak).

Itt Indiában is kikoptak az utakról, nincs sok belőlük. Mindenki mosolyog, amikor a fehér család egy ilyen öreg vassal nyomul a forgatagban. Mumbai (Bombay) mellet van a gyár, ahol gyártották. Mumbaiban rengeteg Premier taxi fut még ezért egy darabig biztosított az alkatrészellátás. Mumbai egyébként a világ hatodik legnagyobb városa, 22 milliós populációval.

Némi változtatás történt itt Indiában az eredeti Fiathoz képest, de ezt eddig csak a műszerfalon vettem észre. Modernizálták... Ledek jelzik az olajnyomás és a töltés hiányát, valamint az index működését. Az olajnyomás lámpa bájosan villog alapjáraton. Remélem, az olajcsere orvosolja majd a problémát. Vagy az alapjárat emelés. :-)

A mi Pálmafánk (Baba adta a nevet neki) 1991-es modell.

A motor 1089 köbcentis, 40 Lóerős és 70,6 Nm nyomatékot ad le 3000-es fordulatszámon. Ez európai szemmel vicces, de ide bőven elég. Talán egyszer mentünk nyolcvannal, de lehet, hogy csak hetven volt...

4 sebességes váltó lapul a kerekek és a hátsó híd között. Kormányváltó segít a fokozatok kiválasztásában, külön kihívást jelentve, mivel bal kézre esik. Az első fokozat nem szinkronizált, a többinél is hasznos a dupla kuplung főleg visszaváltásnál.

A kormány 10 centis holtjátéka azt az érzést kelti az emberben, mintha egy 486-os PC-n játszana a Need for speed 4-gyel. :-) Mindig minden egy kicsit később történik, mint ahogy az ember szeretné.  Idővel persze ez is megszokható.

A fék. Na igen. Négy dobfék lassítja az autót. Ez némi megszokást igényelt. Főleg úgy, hogy az első héten csak egy kerékre gyakorolt hatást. Ezt már orvosolták a szervizben, jelentősen javultak a túlélési esélyeink.

A 14-es felniken 5.20-as gumik feszülnek, jelentsen ez bármit is. A lényeg, hogy kb. 10 centi széles a futófelület. Ráadásul diagonál abroncsok, belsővel szerelve. Nem feszegetem a határokat, de el tudom képzelni mekkorát esnénk egy kanyarban ha lenne bátorságom megközelíteni a szédítő 100 km/h-s sebességet.

A felszeltsége pazar. Buszkén virít a DELUXE felirat a csomagtér fedélen. Ez a valóságban annyit jelent, hogy van benne klíma. Persze nem működik. Majd egyszer életet lehelünk bele, de egyelőre nem hiányzik.

Az autónak (az éghajlati sajátosságok miatt) csak hűtése van az utastérben. Pontosabban a klíma hűtő egysége egy bumfordi ventilátor dobozzal hűti az utastér levegőjét egy egyszerű ki-be kapcsoló által vezérelve. A kívülről beáramló levegő mennyiségét az ablaktekerővel lehet szabályozni. :-) A szélvédő párátlanítására rongy szolgál, hiszen nincs az üvegre irányítható légbefúvó a rendszerben.

Tehát. Van benne ülés, ami előre-hátra állítható. Van négy „ tekerős” ablak (amiből az egyik önálló életet él), és... ööö... ennyi.

Meglepődve tapasztaltam, hogy ’91-ben nem volt széria tartozék a biztonsági öv. Elöl sem.

Baba élvezi, hogy hárman tudunk ülni elöl, mert pad ülés van benne a kormányváltónak köszönhetően. Furcsa az összhatás, mert a globoid csigás kormánymű, a zsírzógombok a futóművön és a ’91-es dátum a forgalmiban nehezen összeegyeztethetőek.

Megvétel után a boldogság mámorát a 13 liter/100 km-es fogyasztás némileg beárnyékolta. Némi állítgatás majd egy határozott karburátor csere orvosolta a problémát. Már működik minden elektromos berendezés is, ezzel remek délutáni programot biztosítva nekem.

Már ki merem jelenteni (koppkoppkopp), hogy megbízható állapotúra sikerült felhozni a kocsit.

Már csak a puszta használata örömforrás. Aki egy kicsit is petrolhead az megérti. Reggelente szivatót kéne használni, de ebben a klímában kiválóan indul dúsítás nélkül is. Néha ki kell venni az alapjárati fúvókát a karburátorból, a klímakuplung letépett vezetékéből kifejteni egy szál drótot és kipucolni vele. Európában már teljesen leszoktunk a kocsi alatti olajfoltok látványáról, ami itt dísze lett a kertnek. Néha bizony előkerül egy-egy rozsdafolt vagy lyuk a karosszérián, amit le kell kezelni. Zsírozni kell rendszeresen a futómű alkatrészeit és a megszakító is csereérett lesz lassan. Remek szórakozás egy magamfajtának.

Az igazat megvallva, jelen körülmények között nincs is szükség nagyobb, erősebb autóra. Érdekes az otthoni vetülete is a kérdéskörnek, hiszen mi szükség van a sok C kategóriás autóra, amikor egy kisebb, gazdaságosabb is bőven megfelel. Magas árat fizetünk a presztízsért. :-)

Update: Egy hete, egy kirándulás alkalmával az olajnyomás is átállt az ellenséghez. 60 km-re tőlünk várja Pálmafa, az új motorját. Hamarosan újra robog!  

És még két videó, ha még nem láttad volna őket... ITT és ITT

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés