Hétfőn (január 30) újra kezdetét vette egy nagyobbacska templomfesztivál a környékünkön. Erről elsőre úgy értesültünk, hogy hajnal 4:30-kor elkezdik üvöltetni a zenét és be sem fejezik úgy este 11-ig. És ha azt mondom, üvöltetik, akkor üvöltetik... a Sziget fesztivált meghazudtoló módon - én mint ex-óbudai lakos tudom ám mit beszélek.
 Virág a templomkertben |
Ilyenkor teleszórják a környéket 5 négyzetméternyi hangfalblokkokkal, biztos, ami biztos és ezeken keresztül nyomják naphosszat a zenét. Teletűzdelik az út szélét kék-fehér-piros oszlopokkal, amelyeken egy-egy fénycső szolgálja majd este a "díszkivilágítást". Ezen kívül banántönköket helyeznek el az út szélén, amelyeken egy-egy fürt zöld banán is lóg.
 Természetes díszek |
A reggeli ébresztésen kívül egyébként rendkívül kellemes az indiai zenét egész nap hallgatni. Napközben inkább lágyabb zenék szólnak, de este már nem kímélik a népet a bollywoodi és a tamil slágerektől sem. Egyszer még Michael Jackson és valami boyband is szólt :-)
Néha ettől a zenétől olyan érzésem van, mintha egy filmben szerepelnék és valamiért a Bangkok Hilton című film jut mindig eszembe ilyenkor (tudom az nem indiai, bár Goán szerezte a srác a cuccot, amiért Nicole Kidmant elkapták...)
A fickó, aki az autóinkat szereli Sarvesh (egyébként kiderült, hogy a fiát hívják Sarveshnek, őt meg Saravanannak, de a fiáról nevezte el a műhelyét, ezért mindenki Sarveshnek hívja, ő meg nem ellenkezik, nem bánja) meglehetősen vallásos, és meghívott bennünket a templomi ebédre.
 Sarvesh idegenvezet a templomban |
Indiában, amikor adományt kérnek egy templom nevében, akkor azt valóban értelmes és látható, kézzel fogható, sőt mi több ehető dolgokra fordítják. Otthon valahogy nem érzem, hogy így lenne. Minden nap másik környékbeli templom tart reggelit és ebédet a nép számára. És nem csak a szegényeket hívják, megy oda mindenki. Állítólag napi 1500 embert etetnek meg... nem kicsit.
Na de kezdjük az elejénél. Sarvesh-sel a műhelyénél találkoztunk és onnan motorral mentünk át az Azhakulam Bhagavathi templomhoz. Mindig is tudtuk, hogy az ott egy templom, de sose mentünk be, vagy láttuk, mert egy kis völgyben helyezkedik el.
Az egész létesítmény közepén áll két banyan fa, amelyek általában szintén vallási tiszteletnek örvendenek, ugyanis a kis Krishna banyan fa levelén pihen, továbbá Buddha is egy ilyen alatt világosodott meg és még egyéb hasonlók. Ezek a fák gyönyörűek. Nemhogy léggyökereik vannak, hanem a lombkorona közül levetett, lenövesztett indákból valóságos törzseket, gyökereket képeznek. Kalkuttában, amit ma már Kolkatának neveznek, van a világ legnagyobb banyan fája. Nem kevesebb, mint 1 km átmérőjű a fa, pedig a fő törzsét évekkel ezelőtt kivágták. Az említett tartógyökerek segítségével azonban él és virul továbbra is (forrás: ahovakolumbuszindult.blog.hu). Nos ez az itteni két fa is összenőtt már az évek alatt.
 Banyan fa |
A templom kerítésein belül több kis oltár található, amelyeken belül különböző istenek "laknak". Van, amelyik ajtóval zárható, van, amelyiket csak egy rács veszi körül és fedetlen. Valamelyik nappal is nyitva van, de a főoltár istenének bronz ajtaja csak este enged betekintést urára.
 Főoltár |
A kis épületek sárga színben pompáznak és rendkívül díszesek. Még a plafon is. Mindegyik előtt áll egy vagy két szintén díszes kis persely, ahova az adományokat lehet bedobni. Érmékről beszélünk, amelyből a legnagyobb címlet az 5 rúpiás. És nem is várnak többet, nem éreztetik. A nagy oltár előtt van egy nagyobb tál kitéve, ahol szintén adományokat gyűjtenek. Na ebben az érmék között talán van egy két 20 rúpiás is. Ha valaki nagyobb adományt szeretne felajánlani, akkor azt egy külön asztalnál, elismervény ellenében teheti meg.
 A plafon sem rossz |
 A finom ételért cserébe, illetve, hogy hagytak minket bambulni |
Lehet továbbra úgy is adakozni, hogy a templomfesztivál kis programfüzetében, amelyet minden lakos megkap, hirdetést helyeztetsz el. Nos Sarvesh nem volt rest és megjelentetett a hátsó borító belsején egy egész oldalas kis reklámot a műhelyének. 3000 rúpiát fizetett érte.
 A fesztivál programfüzetén jól látszik, hogy 2012 x hónap 31-től y hónap 4-ig tart, avagy helyi időszámítás szerint 1187 makaram hónap 17-től 21-ig (kicsit durva, hogy magamtól kiolvastam a makaramot :-)) |
 Sarvesh hirdetése |
És ennél még mindig van tovább... ami pedig a legmegdöbbentőbb, hogy a főoltár homlokzatán is lehet hirdetni... Sarvesh neve ott is olvasható. És ezért nem nézik le, hogy ki ez a suttyó, aki itt mutogatja magát. Nem, pénzt adott érte, amit jó célra fordítanak az "üzemeltetők". És ez jól van így. Jó a Mátyás templomon azért hülyén nézne ki a TESCO felirat, de ez itt belefér.
Van egy olyan fa is bent, amelyre a különböző zarándoklatok, böjtök után hordott nyakláncaikat teszik az emberek.
 Nyakláncfa |
 A nyakláncfa termése |
Körülnézés után elindultunk az étkezőhelyre. Hosszú, keskeny asztaloknál ültünk, úgy hogy az egyik sorban az asztalnak mindig csak az egyik oldalánál ültek az emberek, a következő sor asztalnak pedig a másik oldalán. Ez azért van így, mert a két asztalsor között folyik az ételosztás.
 A kantin |
Először mindenki kapott banánlevelet, ugyanis az étel tradicionális keralai thali volt. Az ételosztók hatalmas kondérokkal rohangáltak a sorok között. Ketten fogtak egy kondért és az egyik az egyik oldalra merte az ételt, a másik a másik oldalra. Mindezt valami hihetetlen gyorsasággal és könnyedséggel... én biztos eldobtam volna az edényt :-)
Ezen a thalin 13 féle ételt szolgáltak fel. Egy kis teaser: nemsokára lesz lehetőségetek bepillantani ezen ételek rejtelmeibe. Így most csak egy kis felsorolás: papadam, avial, thoran, curd, lemon pickle, gyömbér chutney, rizs, dal, sambar, payasam, banán, rasam, +1, amit már nem tudok felidézni.
 Dél-indiai thali, ami még nincs kész. |
 Sajnos ellenállhatatlan volt, úgyhogy itt már kicsit összetúrtam :-) |
Nagyban fotózzuk a kaját, egyszer csak Sarvesh ránk szólt, hogy "start"! És ez nem vicc, el kell kezdeni, mert egyrészt ezt a rengeteg ételt az indiai a kis testébe se perc alatt belapátolja, másrészt utánunk jön a következő csapat.
Vizet is kaptunk, amit cuki kissrácok hordtak körbe. Velük később a "konyhában" tett látogatásunk során találkozhattunk újra.
 Vízhordó srác |
 A konyhában rotyog a dal |
Az étkezés után, mivel ez kézzel történik, következik a kézmosás. A nagy kondérban víz van és egy csomó kis kancsó, amivel az ember a kezére öntheti a vizet. Kézmosás után meg nagy hörgés, krahácsolás és köpködés a menő...
 A mosdó |
A lakoma után hazamentünk, majd este Jojóval tértünk vissza... erről egy következő posztban olvashattok. Nézzétek el nekem, hogy most nincs sok időm sok sok képet ide beilleszteni, viszont az alábbi képekre kattintva majdnem 100 képet csodálhattok meg az eseményről.
Szép napot nektek!
