Folytassuk a vásárlást egy indiai piacon. Bárhol jár az ember a helyi piacot érdemes felkeresni. Első pillantásra ez veszélyesnek tűnhet, de vetkőzzük le az előítéleteinket. Megéri. 

Az indiai piac

Színek, illatok, néhol szagok, sok ember és olyan dolgok, amiről azt sem tudjuk, hogy eszik-e vagy isszák. Kellő nyitottsággal rengeteget tanulhatunk, mind az emberekről, mind a természet "gyümölcseiről". Ingyen és bérmentve ezek az emberek olyan szívesen beszélnek a kis portékájukról és nem várják el, hogy vásárolj. Továbbmegyek, szeretettel ajánlják a szomszéd portékáját, ha nekik éppen nincs az, amit keresel.

A büszke árus

Trivandrumban a "fő" piac a bazár mellett található (arról majd egy másik posztban mesélünk). A szűken vett piacon megtalálhatóak a gyümölcsök, zöldségek, halak, hús, fűszerek, néhány igazi utcai étkezde, indiai teázó.

A portéka

Tegyünk egy virtuális sétát a mi kis piacunkon... Ahogy a bazársorról bekanyarodunk a piac egyik utcácskájára, a sarkon banánlevelet árul egy bácsi. Ezt a banánlevelet használhatjuk tányér gyanánt a tradicionális főétkezések fogyasztásakor.

Tessék a banánlevél!

A banánleveles bácsi mellett friss chipseket árulnak, amelyet ott helyben sütnek. Indiában a chips fogalma nem megül ki a krumplinál... sütnek banánból, tápiókából, jackfruitból. Van, ami édesebb irányba hajlik, van, ami csíp, mint az állat. Kedvencem a kókuszolajban sült jackfruit chips.

A chipses elől a Lacit erőszakkal sem lehet eltávolítani.

A következő állomás a magos bolt, ahol mindenféle gabonát és hüvelyeseket lehet kapni, na meg fűszereket.

Magos

Magos

Ezután hosszan jönnek a zöldséget árulók standjai. A piac zöldség-gyümölcs részlegén földön ülő nénikék, bácsikák árulják a fémedényekbe előre kimért portékát. Gyönyörű az egész. Kiabálnak, mint a fába szorult féreg, ha kell, ha nem :-).

Előre kimérve

Eszméletlen szép az áru.

Nincs egy talpalatnyi hely sem...

Az utca végére érve szabadban áruló embereket találunk, ahol tehát nincs külön raktárhelység... ez talán olyan lehet, mint nálunk a kistermelő. Tovább merészkedve egy klasszikusabb piacrészhez érünk, ahol egy zártabb terület szélén boltokból árulnak, középen pedig sorokban kis standok vannak, melyek fedettek. Monszunban - vagy manapság, amikor bármikor jöhet özönvíz szerű eső - azért áldásos a fedett hely.

Ha itt elered az eső... akkor baj van, és bokáig süppedés a sárban.

Egy kupac tamarind... nemsokára főzünk, és akkor mesélek róla

Ezen terület szélén a boltokból, 1, maximum 2 féle árut kínálnak. Egy jó 20 négyzetméteres helység tele van mondjuk ananásszal, banánnal vagy krumplival.

Van krumpli meg hagyma

Banán is van egy kevéske.

A termése.

A banán virága, amit szintén fogyasztanak.

Sőt a banán szárát, melyről a gyümölcsöt levágják... azt is elpusztítják.

Kis mennyiségű piña coladahoz elég ananászt is találhatunk.

Aztán tovább haladva elérkezünk a szárított halak birodalmába... én részemről itt nem tudok huzamosabb időt eltölteni, mert szag az van. De a hal már csak ilyen. Viszont gyönyörűen rendezett és tiszta ez a rész is. Az egészen mini (fél centis) halacskáktól kezdve a méteresig lehet kapni a napszárította eledelből.

Persze hol máshol szárítanák a halat, mint a földön.

A választék

XS-es méret

S-es méret

L-es méret

Külön helyet szentelnek a friss hal számára, ahol kő a padló és slaggal lehet is mindjárt takarítani. A vizet pedig pici csatornákon keresztül vezetik le. Vizes padló és halszag... ez sem az én helyem. Meg aztán mi szívesebben vásárolunk a kikötőben halat.

Halas néni

Kicsit eldugottabb helyen található a hentes részleg. Szegény pipik várnak a ketrecekben a sorsukra. Van, aki pedig már csak kampón várakozik több részletben.

Várnak a pipik.

Szegény :-)

Megy a trancsír... szerintem ez kecske

Már csak a lába maradt... ez biztos nem kecske...

Én ebből a húsos, halas részlegből általában gyorsan távozom egy kis sikátoron keresztül, amelyen végig kézműves termékeket kínálnak. Ha nem is vásárolok túl gyakran ott, azért vizuálisan nagy élmény számomra az a sok csetresz és miegymás felhalmozva.

Kókuszkanál

Fonott áru.

Hát nem gyönyörű?

Kerámia tűzhely és a rávaló edények.

Szállítás

Folyamatosan hozzák, viszik az árut. Van, aki a fején, van, aki teherautóval. Utóbbi elég zavaró tud lenni, hiszen maga az utca sem egy 8 sávos autópálya a szélességét tekintve... az út szélén ezrével állnak a motorok, jönnek, mennek a biciklisek, nem egyszerű a haladás. És tegyük még hozzá az 1000 fokot, ami van ott mindig :-)

No overload, no benefit a jelszavuk (Ha nincs túlsúly, nincs haszon).

Kevés a hely.

Arcok

Mindig lehet szuper arcokat fotózni, sőt mi több, nem hogy lehet, hanem egyesek követelik, hogy fotózzuk le őket. Lássunk ebből is egy kis ízelítőt.

Morci bácsi

Az emberünk nem hagyta Henryt, amíg le nem fotózta... kb. 8x, amíg meg nem elégedett a fotóval :-)

Az alábbi linken megtekinthetitek az itt látható képeket és még néhány ráadást...

Búcsúzom most tőletek. Este, ha gondoljátok, nézzétek meg az RTL klub Házon kívül című műsorát... lesz benne néhány ismerős arc :-)

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés