A mai nap sokak számára bizonyára szomorú, de egyben megannyi boldog percet fog feleleveníteni. Éppen ma egy éve, hogy a MALÉV 66 év után befejezte működését. Még magam is elérzékenyülök, ha arra a történetre gondolok, amikor az utolsó géppel felszállt a kapitány, Leposa Attila és lánya, Leposa Edina, mint elsőtiszt, majd a hölgy Charlie Nézz az ég felé című számát énekelte a rádióba.

MAH5720 Malév elköszönés Leposa Edinától by AIRportal.hu

Eltelt egy év és a volt malévosok talán még azóta sem ocsúdtak fel. Aki tehette szétszéledt a világban, hogy szeretett munkáját folytathassa valamilyen formában.

Mai bejegyzésünk két fiatalemberről szól, akik - talán nem meglepő - Indiában próbálják betölteni a Malév csőd okozta űrt, hiszen néhány hónapja az indiai metropolisz, Chennai (régi nevén Madras) István nevű lakóinak számát növelték kettővel :-) Velük beszélgettünk.

Hogy érzitek ma (február 3-án) magatokat? Jól gondolom, hogy ez egy nehéz nap lesz?

A mai nap mindannyiunk szívebe es lelkébe belevésődött, mélységes fájdalom és elkeseredettség az, amit erzek, felfoghatatlan, és feldolgozhaztatlan a mai napig.

István, aki beszélt nekünk érzéseiről

Mennyi idő telt el, mire kaptatok munkát?

Az első 1-2 hónap azzal telt, hogy megpróbáltam elfogadni a megváltoztathatatlant, ami persze sok álmatlan éjszakába került, és közben új munka es más lehetőségek után nézni, mivel a repülőgép szerelés egy elég speciális szakma. Tudtam Magyarországon szinte lehetetlen állást találni. Az erre szakosodott internetes oldalakat kezdtem böngészni, ahol kifejezetten ilyen állásokat kínálnak szerte a világban. Azt azért tudni kell, hogy inkább szezonális munkára keresnek embereket, amikor éppen megnövekszik egy repülőgép karbantartó cég forgalma. Ilyenkor külsős emberekkel próbálják lefedni a kapacitást. Ezek általában 1-3 maximum, 6 hónapról szolnak. Viszont volt egy hirdetés, miszerint Indiába keresnek 1 éves futamidőre embereket. Így választottam Indiát, mert legalább van 1 évig biztos állásunk es nem a bizonytalanságban kell élni, hogy mi lesz a következő hónapban. Erre a munkára, 2 hónap után találtam rá, és felvételi elbeszélgetés után, újabb 14 hét következett, míg minden engedélyt elintézett cég a vízummal együtt.

Irány India

Nehéz volt a döntés, hogy Indiába gyertek?

A döntés nehéz volt, ugyanakkor nem volt más választásunk, ha dolgozni és élni is szerettünk volna.

És dolgoznak.

Mindkettőtök kisgyermekes családapa. Hogy bírják? Emlékszem a kiköltözésetek előtt beszéltem egyikőtök párjával, mert akkor még úgy volt, hogy ők is jönnek. A jövőben tervezik a csatlakozást hozzátok?

A család és én is nehezen viseljük. Eleinte voltak is ebből konfliktusok, de szerencsére megpróbáljuk kezelni a kialakult helyzetet. A fő probléma, hogy csak 3 havonta 2 hét szabadságot kapunk, ami nagyon hosszú idő a család nélkül. Szerencsére a szüleink is támogatnak és segítenek mindenben, amiben tudnak.

Nem tervezzük, hogy követnének engem. Amikor ide jöttem felmértem a helyi viszonyokat és arra jutottam, hogy ezt itt egyedül kell végigcsinálnom. Teljesen más kultúra és persze higiéniás viszonyok. Nagyon nehéz lenne egy kisgyermekkel, de ezt talán te tudod a legjobban.

A Karácsonyt idén külön töltötték a fiúk a családtól.

Na és ti hogy bírjátok?

Eleinte nagyon nehezen viseltem, főleg az időeltolódás miatt, mert minden nap tartjuk a kapcsolatot a családdal interneten keresztül, es bizony elcsúsztak a napi megszokott dolgaink. Volt olyan gyakran, hogy itt hajnalodott és még mindig beszélgettünk, mert otthon meg csak este 10 óra volt. De mára már ezeket is tudjuk kezelni. És ami nekem sokat segít az itt eltöltött időben az az, hogy mindig csak egy hétre tervezek, hogy azt véghezvigyem, utána mar 1 héttel mindig kevesebb van. Próbálom becsapni az elmét. Kicsit vicces, de nálam működik.

Lehet, hogy amikor készült a kép, akkor is épp eltelt egy hét... talán ezért a kis mosoly :-)

Szakmailag mennyire más itt a helyzet? Milyen hátrányokat és előnyöket tudnátok felsorolni?

Szakmailag nagyon más a helyzet itt, mivel egy új típust vezettek be a légitársaságnál, nevezetesen a Dash 8 Q400 turbólégcsavaros repülőgépet. Nincs hozzá megfelelő tapasztalattal rendelkező szakmai gárdájuk, ezért van szükségük olyan szakemberekre, akik már dolgoztak ezen a típuson. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Malévnél egy magasan képzett, a világon bárhol elismerést kiváltó szakember gárdától váltak meg egyik napról a másikra. Ez több mint 200 repülőgép-szerelőt érint. Óriási vesztesége ez a magyar repülésnek és az országnak is egyaránt.

Még kékben...

... már pirosban.

Istvánosan :-)

Nap mint nap meg kell küzdenünk a kihívásokkal, nincs megfelelő szerszám készlet, bár ezt a napokban pótolták, csak 6 hónapot kellett rá várni. Akadozik a szükséges alkatrész utánpótlás, mindenre órákat és napokat kell várni. Itt így természetes, ami nekünk nagy nehézségeket okoz, mert nem ehhez szoktunk hozzá a Malévnél. Persze ott sem volt minden tökéletes, de visszatekintve évtizedekkel előrébb tartott a szervezettség, mint itt. Más az emberi mentalitás, és ami az itteni felfogásból hiányzik, az a kreativitás, és az önálló, logikus gondolkodás. Talán ez teszi egyedivé a magyar embert és ezért mondják azt, hogy a jég hátán is megél, bárhol a világon.

Nem sietünk, ha álmosak vagyunk, alszunk...

Mi hiányzik Indiában?

Legfőképpen a család hiányzik és a tiszta környezet. Az, hogy nyugodtan sétálhassak egyet a városban, a kirakatokat nézegetve, és betérhessek akár csak egy kávéra vagy szendvicsre bármelyik üzletbe. Itt ez lehetetlen, sajnos.

Azért a chipsekben könnyebben megbízik az ember, igaz?

Tartjátok a kapcsolatot a régi kollégákkal?

Igen, szoktuk tartani a kapcsolatot a régi kollegákkal. Sajnos nem tudjuk mindenkivel, de próbálkozunk. Követjük egymás munkásságát, ki hol van éppen és mit csinál. Próbáljuk segíteni egymást, ha tudunk éppen valami munkalehetőségről. A közös múlt összeköt bennünket egy életre, barmin is mentünk keresztül, mindnyájunkban Malév szív dobog.

Végül üzentek-e valamit nekik?

Azt üzenném a kollégáknak, hogy soha ne eresszük el egymás kezét, és emlékezzenek jó szívvel az együtt töltött évekre, mert a Malév volt, ami összehozott bennünket, a sok kihívással eltöltött napokra, a zrikákra, amiket egymás ellen elkövettünk, és büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhattunk, megtiszteltetés volt számomra, köszönöm MALÉV.

-------------------------------

Ez egy gyönyörű végszó volt. Nagyon köszönöm a fiúknak a válaszokat és a képeket. Főleg azért, mert éppen pénteken érkeztek haza, hogy végre családjukkal tölthessenek két hetet és így is szakítottak egy kis időt ránk.

Megtudtam Istvánéktól, hogy a mai napon (2013.02.03) délután a Hősök terén megemlékezést tartanak a volt malévosok. Kívánom, hogy érezzék jól magukat a résztvevők és dobogjon az a sok Malév szív együtt!

Sziasztok!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés