Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Hogyan szerezzünk indiai vízumot?

2012.01.26. 06:57 - Pere Viki

Címkék: vízum utazás india repülő készülődés

FIGYELEM! 2012. június 28-tól változás történt a vízumigénylés menetében! Részletek. (Azért érdemes az alábbiakat is elolvasni)

 

Ahogy India egy misztikus, titokzatos világ, úgy annak bürokráciája sem mutat más képet. Ez a poszt azért jött létre, hogy segítsen benneteket a vízum megszerzésében, amennyiben Indiába kívántok látogatni. Tapasztalatból kijelenthetem, hogy alább találjátok a magyar nyelven elérhető egyik, ha nem a legrészletesebb ismertetőt mind a vízumigénylés, mind az országba való belépés kapcsán. A cikk megírásának oka pedig az, hogy legutóbb mikor látogatóink érkeztek Magyarországról, az indulásuk előtt 4 nappal derült ki egy beszélgetésünk során, hogy nincs vízumuk, mert azt hitték, hogy a reptéren kapnak majd... hát nem.

 


Vízumkötelesség

Magyar állampolgároknak az Indiai Köztársaságba való belépéshez vízumra van szükségük, melyet a kiutazás előtt kell megszerezni. Csupán néhány állam fiának/leányának adatik meg a lehetőség arra, hogy a repülőtéren 30 napos úgynevezett Visa on Arrival-t kapjon az érkezéskor 60$ fejében (ezek az államok: Finnország, Japán, Luxemburg, Új-Zéland, Szingapúr, Kambodzsa, Vietnám, Fülöp-szigetek, Laosz, Mianmar és Indonézia).

Évente mintegy 5000 magyar belépés történik Indiába, turizmus céljából. Persze igényelhetünk többféle indiai vízumot (turista, üzleti, munkavállalói, tanulói, kutató stb.), én most mégis a turista vízummal kapcsolatban szeretnék bővebb információt adni.

Az igénylést személyesen, vagy utazási irodán keresztül tehetjük. Utóbbi lehetőség persze a legegyszerűbb megoldás, de valószínűleg pár ezer forinttal többe kerül.

Előfeltételek

Aki vízumért szeretne folyamodni, annak rendelkeznie kell minimum 6 hónapig érvényes útlevéllel, melyben van két üres oldal a vízum számára. Ha nem magyar az útleveled az sem kizáró ok, csak kicsit drágább lesz és tovább tart. Ha ezeknek a feltételeknek nem felel meg az utazó, sürgős esetben érdemes az új útlevelet a Központi Okmányirodában (elérhetőség lejjebb) igényelni. Mi egyszer egy ad-hoc horvátországi utazás előtt egy nappal vettük észre, hogy Jojó útlevele lejárt. Aznap igényeltünk neki egyet és másnap (nem egész 24 óra múlva) megkaptuk... persze ez a szerencsén is múlik.

Szükséges továbbá 2 igazolványkép, a visszautat igazoló repülőjegy-foglalás és az utolsó bankszámlakivonatunk másolata.

Meghívólevélre turistavízumhoz nincsen szükség. Ilyen levelek akkor kellenek, ha valamilyen speciális vízumot szeretnénk szerezni.

Kitöltendők

A vízumigénylő lapot kitölthetjük on-line itt, melyet azután kinyomtathatunk, aláírhatunk. Ehhez csak angol nyelvű űrlap áll rendelkezésre. Választhatjuk azonban a kézzel való kitöltést is, melyhez elvileg mind angol, mind magyar nyelvű dokumentumot is találunk az alábbi linkeken: angol, magyar. Régen ez tényleg így volt, de most ugyanaz a kétnyelvű dokumentum van fönt mindkét helyen. Rettenetes összevisszaság, elég nehéz megtalálni, hogy mit hova írjunk, úgyhogy talán az on-line űrlapot egyszerűbb kitölteni. Bármelyiket választjuk, abból két példányt töltsünk ki és írjunk alá. Ezért is jobb az on-line, elég csak egyszer tölteni és 2 példányban nyomtatni.

Amennyiben Indián belül meg kívánunk látogatni úgynevezett restricted and protected területeket, úgy ahhoz is külön engedéllyel kell rendelkeznünk, amit szintén a nagykövetségen kell intéznünk. Ezek a területek: Assam bizonyos részei, északkeleti határállamok (Mizoram, Manipur, Nagaland, and Arunachal Pradesh), Jammu és Kashmir határközeli részei, Uttar Pradesh és Rajasthan egyes részei és az Andaman és a Lakshadweep szigetek részei. Az űrlap, mely mellőz mindenféle cicomát, formázást... tipikus :-) innen tölthető le.

Ha nem magyar az útleveled, akkor jöhet még egy űrlap, amit innen tölthetsz le

Gyerekkel

Amennyiben van kiskorú gyermek az utazók között az ő születési anyakönyvi kivonatára is szükség lesz. Ezen kívül mi például írtunk egy mindkettőnk (azaz mindkét szülő) által aláírt beleegyező nyilatkozatot, hogy mindnyájan akarjuk és engedjük, hogy a gyerek ettől eddig Indiába utazzon.

Időzítés

A turista vízumot általában 6 hónapra adják, legalábbis ezt hirdeti a nagykövetség oldala, de barátaink csak 3 hónaposat kaptak. Ebben csak az a szemétség, hogy ugyanannyiba kerül.

FONTOS: Turista vízummal, ha az ember elhagyja Indiát, utána két hónapig nem térhet vissza, hiába esetleg többszöri belépéses a vízuma (na ezért duplán szemétség a 3 hónapos vízum). Ez bizonyos esetekben, például körutazás során állítólag áthágható előzetes engedéllyel. Továbbá, ha valamilyen egészségügyi, halaszthatatlan dolga lenne az embernek 2 hónapon belül, elvileg akkor is lehet kérelmezni a korábbi visszalépést.

Az ügyintézés megkezdésekor figyelembe kell vennünk, hogy a vízum a kiállítástól és nem az országba való belépéstől számítandó a 3 vagy 6 hónap. Jó-jó tudom, ez így már túl szájbarágós, de ismerek olyat, akinek emiatt lejárt a vízuma és gyakorlatilag illegálisan tartózkodott Indiában vagy 1 hónapig. Hozzáteszem, hogy néhány látogatás a hivatalban (Commissioner's Office) egy kilépési engedély megkapása után útjára engedték az illetőt.

Ügyintézés

A vízumkérelmeket az Indiai Nagykövetségen kell leadni hétfőtől csütörtökig 10:00 és 12:00 óra között. Átvenni pedig ugyanezeken a napokon 16:00 és 17:00 óra között lehet a leadástól számított harmadik napon, amennyiben minden rendben van a papírokkal.

Az ügyintézés úgy zajlik, hogy beterelnek a könyvtárba, ahol ki kell várnod a sorodat, amíg a konzul foglalkozni tud veled. Ahogy eljön a te időd szólítanak, viheted a kis összekészített csomagodat a fickó elé. Érdemes megvárni, amíg hellyel kínálnak. Hülyén hangzik, de lehet jelentősége az ilyesminek. Ott abban a szobában ő az atyaúristen, úgyhogy ha utazni akarsz, akkor arra a pár percre had érezze jól magát ez az ember (ide különböző jelzős szerkezeteket is el tudtam volna képzelni...)

Ha az emberünk rámondja az Áment a vízumra, akkor egy másik helységben egy ügyintéző hölgynek ki kell fizetnünk a vízumdíjat, amely per pillanat 16.000 Ft.

 

Így fog kinézni

1. Családnév
2. Utónév
3. Típus: turista (TV), Üzleti (BV), munkavállalói, tanulói stb
4. Kiállítás dátuma
5. Lejárat dátuma
6. Belépések száma: Egyszeri (Single), Kétszeri (Double), Többszöri (Multiple)
7. Útlevélszám
8. Speciális engedélyek, korlátozások
9. Velünk utazó gyermekek száma
10. Vízumdíj
11. Referenciaszám a budapesti nyilvántartáshoz
 


Tapasztalat

Ha magatok akarjátok intézni a vízumot, én azt ajánlom, hogy mindenképpen férfi menjen intézkedni a nagykövetségre (persze ha ez lehetséges). Kellett egy pár hónap ahhoz, hogy felfogjam, hogy a nőknek itt - hogy finoman fogalmazzak - más társadalmi szerepük van. Hiába én gyártom az iratokat, töltöm a formokat, rakom össze az anyagot, egy indiai férfi szemében én nem vagyok senki (ügyintézés szempontból).

Reméljük minden rendben lesz, és simán megkapjátok a turista vízumot. Amúgy a kép nem ennyire borús, mi a business visa miatt szívtunk, a turista egyszerű lesz. Ezután már csak a csomagokat kell bepakolni és irány India!!! Remélem találkozunk :-)

További linkek

Indiai Nagykövetség elérhetőségei:
Cím: 1025 Budapest, Búzavirág utca 14.
Telefonszám: +36 (1) 325 7742
e-mail:attache@indianembassy.hu
web: http://www.indianembassybudapest.org
A nagykövetség vízum oldala
A nagykövetség űrlapjainak oldala



Indiai Köztársaság Nagykövetsége nagyobb térképen való megjelenítése

Központi Okmányiroda elérhetőségei:
1133 Budapest, Visegrádi utca 110-112.
Telefonszám: +36 (1) 443 5742
e-mail: kozponti.okmanyiroda@mail.ahiv.hu
web: http://www.magyarorszag.hu


Néhány érdekes indiai oldal:
Indiai Bevándorlási Hivatal - http://www.immigrationindia.nic.in
Indiai Turisztikai Minisztérium - http://tourism.gov.in

A következő posztban felrakok majd egy képet a belépéskor kitöltendő űrlapról és írok hozzá némi magyarázatot is. Nem baj, ha arra is felkészül az ember, mert több órás forgolódás után egy repülőn zombiként nem mindig könnyű ezeket a bevándorlási lapokat kitöltögetni, úgyhogy jobb erre is felkészülni.

Viszlát!

Forrás: A fent nevezett oldalak
 

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Indiai óvodai élet – Farsang, karácsonyi műsor és szülői

2012.01.23. 07:55 - Pere Viki

Címkék: oktatás ünnep india karácsony óvoda johanna

Az év végére eléggé besűrűsödtek az óvodai teendők és programok. Voltak "tanulmányi" versenyek, farsang, karácsonyi műsor és szülői értekezlet bizonyítványosztással.

Tanulmányi versenyek

Kb két hete hozta Jojó az értesítést a versenyekről, mely a következő fordulókból állt.

1. Számolás: Kaptak, ha jól értesültem 100 db valamit és megadott időre kellett megszámolni őket. 35-ig jutott Jojó.
2. Betűzés: Előre megadott 35 darab hárombetűs angol szóból 10-et kellett betűzni. Ebből 9 sikerült hibátlanul.
3. Farsang: Jelmezben kellett megjelenni és pár mondatban előadni, hogy ki vagy és mit csinálsz. Egy másik csoportból néhány szülő pontozott, ahogyan mi is tettük.
4. Rajzolás: Karácsonyi képet kellett színezni.
5. Éneklés: Énekelni kell a dalt és közben elmutogatni, hogy miről szól.

Az eredményeket majd márciusban az évzáró műsor keretein belül hirdetik ki.

Farsang

Most már elárulhatom, hogy a világítótornyos bejegyzés azért készült, mert Jojó volt a vizhinjami világítótorony. Varrtam neki szép csíkos ruhát, amit drót segítségével alakítottunk henger alakúra. A fejdísz pedig papírból készült. A világítást egy fejlámpával oldottuk meg és a világító résznél pauszpapírt használtunk. A kilátó részen pedig egy Kinder tojás szerűségből származó Ben10 figura nézelődött. Tök édes lett.

 

A kis világítótorony


 

Ezt már láttátok. A fene gondolta volna, hogy milyen iszonyú negéz csonkakúpot szerkeszteni.


 

A ruha


 

Merevítés


Szépen megtanultuk, hogy ő a vizhinjami világítótorony, aki 39 éves és segíti hazatalálni a hajókat, illetve hogy 142 lépcsőfoka van, így meg lehet látogatni az ő kis koronáját :-)

 

A bemutatkozó


 

A mangó csoport


Ahogy említettem, meghívtak minket bírónak egy másik csoportba. 5-en vettek részt. Volt Krishna, kalózlány, tündér, Zorro és jegesmedve. Halál cukik voltak és ügyesek. Egyedül szegény jegesmedvét nem világosították fel kellőképpen az ő lakhelyéről és tulajdonságairól. A többi csoportban is sokan valamilyen istennek öltöztek a gyerekek, vagy éppen télapónak, karácsonyfának :-)

 

Az eper csoport jelmezben és mi mint bírák


 

Zorro veszélyes


Miután megnéztük a gyerekeket a beöltözött tanár nénik előadásait is le kellett pontozni. Egészen elképesztő volt. Jojó hindi tanára volt az első, aki menyasszonynak öltözött visszautazva így 32 évet az életében. Énekelt is nekünk egy hindi nyelvű dalt, amit ő maga írt és a férjének szokott énekelni Arról szól, hogy nincs más, amit adhat neki, csak a szeretet és az élete. Hú, nagyon szép volt. Biztosan hallottatok már indiai éneket - tele van érdekes hajlításokkal. Fantasztikus élmény volt ilyet "testközelből" hallani.

A másik nagyon érdekes előadást egy színésznőnek öltözött tanár nénitől láthattuk, mert kérdezték, hogy tud-e énekelni, vagy táncolni. Az éneket végül Anitha, a tulaj adta elő (libabőrös voltam megint) és a kis fiatal tanár néni pedig előadott egy kis klasszikus táncot. Álltunk ott födbe gyökerezett lábbal, hogy ezt most honnan húzta elő ez a lány.

Aztán volt még tenyérjósunk, halárusunk, muszlim nőnk, óvodás kislányunk, bohócunk és légi kísérőnk.

 

Beöltözött tanárnénik


Néhány képet az ovi saját fotói közül használtam fel. Az egész albumot itt tekinthetitek meg.

Szülői értekezlet

A pénteki farsang után szombaton mehettünk újra az oviba a második szülői értekezletre, illetve a gyerekek karácsonyi műsorára.

Először fordult elő velem, hogy kifogtak rajtam az időzónák. A téli időszámítás alkalmával 4 és fél óra eltérés van Magyarország és India között. Valamiért a számítógépemen még mindig a magyar idő van beállítva és sikerült úgy elnéznem, hogy végül majdnem fél órát késtünk az ovi tulajának beszédéről. Végül is nem nagy probléma ez, hiszen mi év közben is mindig kérdezősködünk, hogy hogy alakulnak a dolgok odabent.

Karácsonyi műsor

 

Műsor


Hál' Istennek a gyerekek kis dalos műsoráról pont nem késtünk le. Ahogy az előző szülőin is, most is előadtak a gyerekek hindi, malayalam és angol énekeket is. Angolul a Santa Claus Is Coming To Town és a Silent Night (Csendes Éj) is bekerült a repertoárba.

Második bizonyítványunk

... amit sikerült valahova elkavarni, úgyhogy nem tudok pontosan idézni belőle. Még jó, hogy Laci feltöltött egy részletfotót már.. Lényeg az, hogy nagyon büszkénk vagyunk rá. A kisbetűket megtanulta (Fairből Excellent lett), a szóbeli angolja is javult (Fairből Good lett), genaral knowledge szintén jobb (Goodból Excellent). Ami romlott az a hindi betűfelismerés... nahát, és az étkezési szabályok betartása. Azért vannak ötleteim, hogy honnan tanulja a rossz szokásokat, de mindegy. Magatartás ugyanaz, mint eddig, csupán jobban kijön a társaival, mivel volt idejük összebarátkozni.

 

A második bizonyítvány



Az osztályteremben kifüggesztett pontozótáblát is sikerült végre személyesen látnunk és megörökítenünk. Majdnem Jojó a legjobb, viszont fekete pontból is neki van a legtöbb... kettő. Emellett végre megtaláltam a terem falán az órarendet is.
 

Csillagok


 

Órarend


Fogadóóra

A műsor után lehetőség nyílt magával az óvó nénivel is beszélgetni négyszemközt. Egy idő után bejött egy másik hölgy is, aki szintén tanítja Jojót... én egészen eddig azt hittem, hogy ez a két személy egy és ugyanaz... ciki :-) Jojó még mindig öntudatos és nem feltétlenül fogad szót elsőre. Úgy megkérdezném ilyenkor, hogy miért a többi igen? Az étkezési szokásokkal kapcsolatban is ellentétesek a nézeteink. Azt kérik, hogy ha almát kap, akkor az legyen felvágva, hogy villával kulturáltan tudják elfogyasztani. Én meg elmondtam, hogy nálunk meg éppen ellenkezőleg, örülünk, ha rág az a gyerek, mert az jót tesz az ínyének. Na mindegy... ezentúl majd itthon fog rágni. (Jelentem az első kiesni készülő fogacskája megmozdult :-))

 

Amíg mi a tanár nénivel beszélgettünk, addig a gyerekek a tornaterem/játszótér szerű helységben játszottak.


Minden jót!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

· 6 trackback

Nő a volánnál, ráadásul fehér!!!

2012.01.18. 10:10 - Pere Viki

Címkék: közlekedés utazás india jármű

Ennek is eljött az ideje. Nem gondoltam volna, hogy valaha megtörténik, de megtörtént. Vezetek Indiában! Laci már itt-ott írt az itteni közlekedésről, de női szemmel azért mégis más, úgyhogy most írok én is a tapasztalataimról.

 

Egy kulturált útszakasz

 

Már a nyolcadik hónapunkat tapossuk, úgyhogy egy ideje érik a gondolat bennem, hogy kéne vezetnem. Azért az mégis tarthatatlan, hogy az ember ne tudjon kimozdulni egyedül. Jó, van BKV, itt KSRTC (Kerala State Road Transport Corporation), mégis kényelmesebb, ha oda és akkor megyek, amikor én akarok, és nem kell egy négyzetméteren 20 másik emberrel osztoznom.

 

Az eddigi vezetési tapasztalatom nem mondható széleskörűnek. Egyszer elmerészkedtem a város széléig (kb. 8 km), illetve 4-5-ször hazahoztam valamelyik kocsit a szerelőtől. A távolság nem haladja meg a 2 km-t. 

 

A kezdőlökés

 

Karácsony után viszont újra vendégeink érkeztek. Anyuka, apuka és három gyermekük. Akárhogy is számoljuk, nem férünk be egy autóba nyolcan. Eredetileg este 7-kor érkeztek volna, amikor már sötét van, sötétben meg tuti nem vezetek. Ezért megkértük Santosh-t, aki a testvére éttermében dolgozik és mellette riksázik is, hogy vezesse el az egyik autót.

 

Aztán Delhiben akkora köd volt, hogy a barátaink gépe óriási késéssel szállt fel, így nem érték el a Chennaiban a csatlakozást, úgyhogy ott kellett tölteniük az éjszakát. Másnap reggel érkeztek, így vettem a bátorságot és bevállaltam a sofőr szerepét.

 

Nem jönnek

 

Gyönyörűen kezdődött... szakadó eső, plusz félúton Jojó telehányta a kocsi hátulját (előző este meg az ágyunkat sikerült neki). Majd állunk a reptér előtt, várunk, csak várunk, már ki is szúrtuk őket a távolban, de csak nem jönnek. Hát a csomagjaikat Chennaiban felejtette a kedves Air India. Hozzáteszem Delhiből a 2 fokból jöttek el, itt meg 30 van. Mindez december 31-én, alig alvással, polár pulcsiban, úgy hogy este ugye szilveszteri party van.

 

Ennyit láttam ki

 

Aztán csak megjöttek

 

Az második utam a repülőtértől a szállásukig vezetett. Mondtam, hogy most még gyerekeket nem vinnék, mert elég, ha én halok meg, meg egy felnőtt. A többiek befértek Lacival a másik kocsiba. Gyors reggeli után elmentünk ruhákat vásárolni nekik, aztán pihenés.

 

Maruti

 

Laci úgy döntött, hogy visszaviszi az egyik autót a szervizbe, mert nem tökéletes a fék rajta, ezért aztán kaptunk cserébe egy Maruti 800 típusú gépjárművet. Ez a kocsi nálunk ilyen néven szerepelt, de amúgy ez egy Suzuki. Indiában viszont minden Suzuki Maruti.

 

Ezt régebben kaptuk Sarweshtől, a mostani zöld volt, de ugyanaz

 

Mindig is szerettem a Suzukikat. Lehet tolni neki, pörög és strapabíró. Talán nem véletlenül piacvezető a Suzuki Indiában. Mondjuk az otthoni nagy, biztonságot adó kocsimhoz képest ez egy kis pöcsköszörű, de úgy vettem észre itt az apró méret előnyére válik az embernek.

 

Azt a pár napot, amit itt töltöttek a barátok ezzel a kocsival zavartam le. Még az elefántrezervátumhoz is elmentünk és akkor már a gyermekszállítást is vállaltam. Ez azért már nem is egy kis táv volt, kb. 80 km oda-vissza. Higgyétek el nem kevés :-)

 

Történt aztán, hogy tegnap Nathan barátunk elhívta Lacit Alleppeybe megnézni egy hajót, amit meg akar venni a srác. Reggel 6-kor kellett indulniuk, úgyhogy Jojó óvodai fuvarja rám maradt. Közben Sarwesh, a szerelő bejelentette igényét a Marutira, mert készen lett a Padminink. Na basszus... nem baj, nem adom fel!

 

Padmini

 

Én és a Padmini

 

Hát a Padmini közel sem annyira egyszerűen kezelhető (legalábbis számomra), mint a Maruti. Nagy és nekem olyan labilisnak tűnik. A kormány holtjátéka megnehezíti a centizgetést. Persze jól megy ez is, és ami Indiában nagyon fontos: jó hangos a duda rajta. Ez az erősebb kutya szeretkezik tézis alapján nagyban segíti a haladást. Az autóról Laci posztját itt találjátok.

 

Tapasztalataim

 

Én, akinek nem túl jók a szemei és nincs térlátása, elég nehezen viselem, ezt a mindenhonnan jön valaki mindenféle jelzés nélkül dolgot. Utasként is néha jobb oda sem nézni, amikor jönnek szembe. Nem beszélve arról, hogy a másik oldalon ülök és az út másik oldalán közlekedem. Bár könnyebb, mit amilyennek hangzik. Az egyetlen furcsa ebben a másik oldalban, hogy most bal kézzel kell váltanom, ami sutább és gyengébb is és a jobb kezemmel fogom a kormányt. Ja, meg az index és az ablaktörlő is fel vannak cserélve. Az alap, hogy elsőre még mindig rossz oldalra akarok beszállni :-)  

 

Otthon mindig is féltem az előzéstől, de itt valahogy egész jól tudom kezelni. Talán azért, mert a járművek nagyjából hasonló sebességgel közlekednek, és nem nagyon kell megsaccolni, hogy a szembejövő éppen 2 kilóval, vagy 50-nel érkezik-e. Ha nagy, ami jön szembe, akkor maradunk. Általában ugyanis a nagyok mennek a leggyorsabban (szintén a kutyás elv...). Előzéshez indexet nem használunk, hanem a kürttel jelezzük, hogy készülünk valamire.

 

Ha riksa megy előttünk és riksa is jön szembe, akkor simán előzhetünk, elférünk egymás mellett hárman is... még akkor is, ha akit mi éppen előzünk, nekiáll egy motorost előzni mindeközben. Néhányuk anyukája azért csuklott ma keményen. Nem fér a fejembe, hogy miért kell egyeseknek a felezővonal mellett haladni szorosan, hogy jó nehéz legyen megelőzni.

 

Itt pl látszik, hogy a busz a király

 

Mindig azt szoktam mondani, hogy az előzékenység hiányzik, vagy csak tényleg a gondolkodás és logika hiánya okozza azt, hogy például ma is az iskola felé egy keskenyebb útszakaszon jött szembe egy nagy iskolabusz és nem várta meg, hogy elérjek egy kocsibeállóig (kb 1,5 méterre volt tőlem), hogy szépen elférjünk egymás mellet, hanem jön, beszorít.

 

Ugyanakkor ma hárman is elengedtek engem udvariasan úgy, hogy nem nekem volt elsőbbségem. Pedig nem jellemző a nőkkel szembeni udvariasság, ahogy a buszon sem adják át a helyet a férfiak. Biztos csak annyira meghökkentő látvány lehetek fehér nőként a volánnál egy indiai old timerben :-) És ez nem vicc. Már többször majdnem balesetet okozott a szájtátás, amint meglátnak engem vezetni.

 

Már nem esik nehezemre a dudálás annyira, viszont az anyós oldali tükör nagyon hiányzik. A tolatás és a parkolás nehezen megy nélküle. Szintén jól jönne az a tükör, amikor a motoros alulról előz.

 

Ősszegezve a témát, szokom a vezetést és azt kell mondjam, élvezem is. Büszke is vagyok magamra, hiszen nem sok itt élő nő áll neki vezetni, és a férfiakra sem ez jellemző. Természetesen ma is a "hős vagyok" feliratú póló volt rajtam és Jojó is megdicsért.

 

Már csak motorozni kéne megtanulnom, azzal könnyebb a közlekedés... 99,8%, hogy nem fogok.

 

Szép napot és utólag is BÚÉK nektek!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés



süti beállítások módosítása