A csodálatos ebéd után tehát visszatértünk este Jojóval, hogy megnézhessük az igazi ünneplést, illetve bekukkanthassunk a nappal zárt oltárajtók mögé. Nem is sejtettük miféle buliba keveredünk majd a végére.
 A bácsi elég morózusnak tűnik |
Sötétben az egész még gyönyörűbb volt, hiszen a rengeteg mindenhová felaggatott égő mellett mostanra meggyújtották az olajlámpásokat is.
 Azért nem kis feladat lehet minden kanócot meggyújtani... vagy lángszóró kell. |
 Újra a banyan fa. Nagyon szeretem őket. |
A hívek járták körül az oltárokat, majd meg megállva a bentlakó isten előtt imádkoztak. Nem vagyok hindu, ezért a leírás csupán egy kívülálló szemszögéből készült. A főoltárnál egy pap osztotta az "áldást". Szóval ez a pap némi adomány ellenében egy kis csomagot nyújt át nekünk, amely egy kis darab banánlevélre van összerakva. Van rajta egy egy halom a fehér színű, illetve a piros színű porból, mellyel a hívek a testükön (jellemzően a homlokon és a szegycsont tetejénél) elhelyzik a különböző jeleket. Plusz van rajta néhány virág.
 A pap átnyújtotta Jojónak a kis csomagot. Aztán segített neki felnettni a homlokára a jelet. |
Már ígértem régebben, hogy egyszer beszámolok ezekről a testen elhelyezett jelekről, de még mindig nem jutottam kielégítő információhoz, de gyűlik... majd egyszer.
 A főisten megmutatta magát. |
 Ganesh, vagy ahogy itt hívják Ganapati. (Jaaaj, hogy nem volt nálunk rendes fényképezőgép) |
No, ezután mi is megnézegettük az isteneket, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerek bősz imádkozásba kezd. Hm. Hát ezt sem tőlünk látta. Nem bánom, nem azért mondom, csak fura. Ugyebár az oviban van reggeli imájuk, de nem nyomulnak vallásilag egyáltalán. Ez a gyerekből jött elő. Ült az oltár előtt törökülésben és csukott szemmel, percekig imádkozott. Már csak azért sem zavar mindez, mert nem árt, hogy kicsit tanul összpontosítani... magyarul végre befogta a lepcsest pár percre :-)
 Nézzétek, nem jár a szája! |
Mivel mi az oltár mellett álltunk, ott meg nem szabad, minket elhajtottak, de Jojónak mondták, hogy maradhat. Végre megcsillant a fény az alagút végén... lehet, hogy meglesz a módja, hogy hogyan juthatunk be a Trivandrumi Padmanambaswamy templomba. Ez az ahol a 4000 milliárd forintnyi kincset találták mielőtt kiköltöztünk, és csak hindukat engednek be.
 Volt itt csin mudra (egy féle meditációs kéztartás), meg minden. |
Miután kiimádkozta magát a kisasszony, csatlakozott az ott rohangáló, játszadozó helyi gyerekekhez. Mert egy hindu templomban ilyet is lehet (nyilván vannak kivételek). Nem kell kussban ülni a gyereknek, megtagadva ezzel a természetes lényét, mármint azt, hogy hangos és szeret futni. De ez az egész nép rettenetesen toleráns a gyerekekkel.
Az indiai rendkívüli imádattal viseltetik a hangos dolgok iránt, legyen az zene, film, vagy petárda. De hogy a templomkert egyik kijáratánál közvetlenül kell bombázni??? Őrület. Mindezt egyetlen fiatalember végzi, aki valószínűleg mára 80%-os halláskárosodást szenvedett. Egy arasznyi hosszúságú fém csőbe dugja a robbanószert és robbantgat ezerrel, néha szüneteket tartva.
 Készül a bomba... |
 BUMMMM... Nagyot szól... De emberünk legalább elfordult :-) |
Amúgy nem komplett, amit művelnek ezekkel a bombákkal kapcsolatban. Laci vett még karácsonyra egy tűzijátékot és pár bombát. Ezek a bombák úgy néznek ki, hogy egy újságpapír golyó, amelyben puskapor van és be van tekerve kívülről madzaggal. 3 méretben lehetett kapni 5 és 10 cm átmérő között. Apró 3-4 centis kanóc áll ki belőlük, ami azt eredményezi, hogy gyújtás közben már dobni kell, különben úgy jársz, mit a múltkor Rex... megégett az arcbőre enyén...
A templomot körülvevő kis terület is este még elbűvölőbb, ahogyan minden szépen fel van díszítve színes égőkkel. Az erdősebb részen szintén izzósorral állatok vannak elhelyezve, illetve különböző motívumok, és persze ordít a zene. Állvány hiányában sajnos csak ilyen rossz minőségű képeim vannak erről, de azért megmutatom őket.
 Fények a pálmaerdőben |
Már indultunk volna haza, amikor valahogy a semmiből egy felvonulás kerekedett. Kis platós teherautókon vitték a különböző istenszobrokat, dobosok ütötték a bőrt. Jojó Azaddal, a lelkes 1000 fogú riksás fiúval táncikált az egyik ilyen dobos csapat előtt.
 Kis családom |
 Ez a bácsi sem valami szimpi a plató tetején. |
 Buli van! |
A menetet úgynevezett Theyyam táncosok vezették, óriási piros fej-, sőt testdíszben. Én biztos pofára esnék egy ilyen jelmezben :-). A tradicionális több órás rituálé bemutatja, ahogyan az általában alacsony kasztból származó táncos átváltozik az általa megformált istenséggé. Bár késő volt és másnap Jojónak óvoda, de az ilyesmit egyszerűen nem lehet kihagyni, úgyhogy csatlakoztunk a felvonulókhoz. A menet néha megállt és a táncosok és dobosok rövid szólózásba kezdtek (ment közben is végig tácolnak, csak megálláskor szofisztikáltabban).
 A Theyyam tancos tetőtől talpig. |
Az első megállónál kekszet és gyümölcslevet osztogattak. A keksz "gyári" volt, úgyhogy az mehet, de az üdítőtől én hülye, kicsit azért paráztam, mégpedig a kedves sri lankai kommentelőnk által is említett bhang lassi kapcsán. Ez ugyanis cannabist tartalmazó joghurtos ital, mely vallási fesztiválokon elő-előkerül, még legális is néhány államban (nálunk nem). Még tavaly Mysoreban egy helyi srác intett bennünket óva, hiszen ott is volt este valami happening és hogy ne fogadjunk el semmit, mert csak úgy repkednek majd a space cake-ek, meg a füves nedű.
Vettük aztán mégis a bátorságot, hiszen láttuk, hogy gyerekek is isszák az osztogatott italt... kiderült, hogy ananászlé. Bár a gyerekről készült kép alapján akár bhang lassi is lehetett volna.
 A vigyorinak kicsit már elkenődött a tilak a homlokán. |
A menet végén helyi családok haladtak az isteneknek szánt felajánlásaikkal. Valamiért most gyermekeik is nagyon ki voltak öltözve és erős sminket viseltek. Ez nyilván a rituálé része, mert amúgy is hajlamosak "enyhén" túlöltöztetni gyermekeiket, de ez most extra volt.
 A lakók viszik felajánlásaikat a templomba. |
 Teljes harci díszben. |
Útközben magunkhoz vettük a rendes fényképezőgépet is, mert a telefonnal, illetve a kis kompakt géppel sötétben hömpölygő embereket elég necces fotózni. Egyébként ez annyira jellemző ránk (vagy inkább Lacira), hogy tuti, hogy nincs nála fényképezőgép, amikor valami különleges dologba futunk bele.
Nagyjából másfél kilométer megtétele után a parthoz és a hozzá tartozó szállodákhoz közeli kis templomban találtuk magunkat, ahova bevonult a díszes menet és újabb kőrözésbe kezdtek az oltár körül. Ezen a helyszínen már több turista is jelen volt a templom fekvésének köszönhetően. És persze a kutya nem szólt rájuk a rövidnadrág, az újatlan póló vagy a vakuhasználat miatt.
 Körmenet |
Némi bámészkodás után elhagytuk a helyszínt, melynek bejáratánál az elhullajtott virágokból Jojó összedobott néhány csokrot és szétosztogatta az emberek között.
 Virágkötő |
A folytatásban egy még elképesztőbb dologról írok majd, ami szintén a templomfesztivállal kapcsolatos és egy nagy testű emlős is szerepet kap majd :-).
Sajnálatos módon a képek egy része nem jó minőségű, de mégsem szerettem volna kitörölni őket, úgyhogy a csúnya és szép képeinket is újra egy Indafotós albumba helyeztem, amelyet alább böngészhettek:
Sziasztok!
Ui.: A blog.hu csapata a hét bloggerévé választott bennünket, melyet ezúton is köszönünk nekik. Az interjú itt található.
