Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Egy rendhagyó Karácsony 30 fokban

2011.12.30. 08:42 - Pere Viki

Címkék: ünnep india karácsony otthon hellókarácsony

Karácsony, India, hindu, keresztény, Jézus, Shiva.... mi van???

 

Nos. Az átlag európai fejében India egyenlő a hinduizmussal, esetleg a buddhizmussal. Azt hisszük mindenki vegetáriánus, hogy nem eszik meg a szent tehenet... tévedés. Szép számban élnek itt keresztény vallásúak is. Ahogy Határátkelőnél írtam: "a 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 2,34 %-a kereszténynek vallotta magát, Kerala állam (itt élünk) lakosságának pedig 19%-a". Ha ezt számszerűsíteni akarjuk, az azt jelenti, hogy az uszkve 1.200.000.000 indiai emberből 28.080.000 keresztény. Csak Keralában több, mint 6 millió.

 

A mi kis fánk

 

A többi vallás ünnepei, fesztiváljai mellett a Karácsony is méltó szerepet tölt be. Ami szinte hihetetlen, hogy nem áll neki a muszlim gyilkolni a hindut mondjuk Diwalikor. Éppen ellenkezőleg. Szépen egymás mellett - majdnem csak azt mondhatnám, hogy "kézen fogva" - megünnepelnek mindent.

 

Karácsony Indiában

 

Az indiaiak imádják a színeket, a fényeket, szinte már giccses, amit művelni tudnak, ha díszítésről van szó. Már december elején megjelentek a karácsonyi fények az utcákon, üzleteken. Az elején még aggódtam, hogy nem lesz esetleg karácsonyfánk, de aztán szépen a műfa biznisz is elkezdett kibontakozni. Volt itt minden a 20 centistől a több méteresig. Volt, ami hosszú tüskés, volt ami fénylő üvegszálas. Volt fehér, volt arany és még sorolhatnám. Mi végül egy kb 1,20-as sima zöld darab mellett döntöttünk 300 rúpiáért (1300 Ft). Később Jojó is kapott egy picikét, amit maga díszíthetett fel.

 

Na de ugyebár Magyarországra a Jézuska előtt jön még a Mikulás is. Ex angol gyarmat lévén itt ez nem egészen így történik, de a végén azért valakitől csak kaptunk ajándékokat :-) Jojót ugye az oviban kicsit megkeverték, hiszen itt a Mikulás hozza Karácsonykor az ajándékot. Ráadásul nem is 24-én, hanem 25-én.

 

Mikulás

 

Vettünk 3 mikulássapkát és néha abban sétálunk az utcán megörvendeztetve ezzel a helyieket. Sajátságos, hogy nem kiröhögnek bennünket, hanem boldog Karácsonyt kívánnak, ahogy meglátnak bennünket. Mikulássapka 30 fokban. Nem irigylem szegény Mikulást, sem az imitátorait. Nem beszélve arról, hogy a bőrszín miatt utóbbiaknak még maszkot és kesztyűt is kell viselniük.

 

Mikuláslány

 

Újabb képzavarként az egyik bevásárlóközpontban két Mikulás rázta Tamil élőzenére. Néha nem nagyon lehetett eldönteni, hogy verekszenek, vagy táncolnak. Furcsák a táncolási szokásaik amúgy is.

 

Ninja Mikulások

 

Mivel szegény rénszarvasok sem bírják túl jól a meleget, ezért Indiában egy piros-fehér Premier Padminire cseréli szánját a Miki.

 

A Mikulás szánja

 

Egyik este még Karácsony előtt jártak körbe fiatalok, az egyikük Mikulásnak öltözve. Dobokkal, énekelve hívják fel a lakók figyelmét magukra és szeretnének bebocsátást nyerni. Az ének és tánc után adományt kérnek és kapnak is.

 

Karácsonyi dekoráció

 

Ami talán először megjelent, az a karácsonyi papírcsillag. Sőt néhány parti étterem le se veszi egész évben. Szintén határtalan szín, forma és méretválaszték (arasznyitól a méteresig) jellemző rájuk. Ezekkel a házakat díszítik kívülről, ideális esetben valamilyen fényforrásra akasztva, úgy, hogy az izzó belülre kerül megvilágítva a csillagot.

 

Csillagok, csillagok...

 

Kalácsképű

 

Találtunk egy (itteni mértékkel) óriási boltot, ahol a különböző helységekben tematikusan volt rendezve az áru. Az első helységben különböző színű borítású csomagok voltak egy-egy számmal. Elképzelésem nem volt, hogy mi lehet a csomagokban. Megkérdeztük... különböző "felszereltségű" Betlehemek. Ezeket sokan szintén a ház előtt állították fel nem sokkal Karácsony előtt. A kis istálló fából készült, belül széna a padlón. Az oviban volt alkalmam közelebbről megszemlélni és a széna között szójababcsíra bújt meg. A résztvevők porcelánból készültek. A kis Jézus kicsit koraérett... olyan 5 éves kisfiú formájában fekszik a jászolban. Aki tehette karácsonyi fényekkel meg is világította jászolját.

 

Jászol egy bevásárlóközpontban

 

Jászol a szomszédságban. Sok különbség nincs a ház és a jászol állapota közt.

 

Egy következő helységben találhatóak a tűzijátékok és petárdák. Ellentétben az otthonival, Indiában egész évben megengedett ezek használata. Vettünk is egy 60-as tűzijátékot, melyet egyszer kell meggyújtani és sorozatban kilövi a 60 különböző színű lövedéket. Még csillogós is van köztük. Én részemről biztonságosabbnak látom kellő távolságból szemlélni az eseményeket, mert egy-egy ilyen bomba nem a megfelelő magasságban durran el, hanem jóval közelebb az emberhez. A puskaporral töltött újságpapírgömb bombák sem gyerek kezébe valók. Csak úgy szabad meggyújtani, hogy közben már dobod is, mert szinte rögtön robban... nem kicsit.

 

Díszek

 

A legnagyobb helységben kínálták a karácsonyfadíszeket és a már említett csillagokat. A legtöbb dísz műanyagból készült, ezáltal a gömbök sorjásak és itt-ott hiányzik a festék róluk, ezért úgy döntöttem, hogy kis átalakítást eszközölök rajtuk. Elég sok giccses dolgot kínáltak itt is én meg inkább az egyszerűbbet szeretem.

 

A többi helységben találtunk még képeslapokat, süteményt, műfákat, boákat mindenféle színben. Lehet kapni hósprayt is. Ki is találtam, hogy hóember helyett építünk a tengerparton homokembert (Mr Sandmaaaan...) és lefújjuk hósprayvel... elnapoltuk.

 

A boa és én

 

Karácsonyi forgatag

 

Big Bazaar bevásárlóközpont

 

Egy templom csillagokkal

 

Száribolt

 

A boltok itt is akciókkal kedveskednek a vásárlónak mindenféle ünnep alkalmával. Természetesen a díszítés náluk sem marad el. Néhány helyen karácsonyi zene szólt, de inkább a klasszikusabb dalok kaptak helyet. Laci nagy örömére idén nem kellett meghallgatnia a Last Christmast 1000-szer. Mivel ennek Facebookon hangot is adott, kedves barátaink belinkelték neki azért, hogy ne legyen hiányérzete... én meg lejátszottam. Bosszúból jódlit hallgattatott velem. De a legjobb az volt, amikor egy kedves barátunk fel is hívta otthonról és elénekelte neki :-)

 

Karácsony az ötcsillagos Taj hotelben

 

A Taj pékségében mézeskalácsházikó

 

Taj csokimikulás

 

És egy kis ehető elemózsiáskosár

 

Mindezek ellenére nem nyomják agyon az embert a reklámokkal, nem akarnak mindent megvetetni az emberrel (vagy legalábbis nem jobban, mint máskor), megölve ezzel a Karácsony szellemét.

 

Az egyik kedvenc éttermünk a városban. Jojó kapott tőlük egy díszt a fáról.

 

A mi karácsonyfánk

 

24-én együtt díszítettük a fát. Az említett gömböket bordó fonallal tekertem be, így sokkal finomabb, természetesebb eredmény született. Laci Jojóval kis zöld kókuszokat (amelyek rendületlenül hullanak a fáinkról) és saját gyűjtésű tengeri csigákat akasztottak az ágakra. Kerültek még fel kis piros masnik illetve csúcsdíszként egy zöld papírcsillag.

 

Jojó díszeket gyárt.

 

A szép kis fánk

 

Szenteste

 

Vacsorára bablevest készítettem otthonról kapott füstölt hússal. A bableves utánra pedig fokhagymás és petrezselymes vajban sült rákot terveztünk. A vacsora előtt lementünk a tengerpartra fürödni egyet és körülnézni mi történik odalent. Készítettünk forralt bort az útra, a tél hangulatát megidézendő. Előtte beszéltünk Nina barátnőnkkel, hogy összefuthatnánk. Kicsit fújt a szél, de Nina azt mondta, hogy esőre nincs esély.

 

Megyünk a tenger felé

 

Mikulás család

 

Fürdenek. Apa sapkában.

 

Ajjjajjj

 

Hát jó, fürdés megvolt, készítettünk néhány képet és elkezdtek gyűlni a fellegek. Az eső a tengerparton kapott el bennünket. Az életmentők háza alatti árkádok adtak menedéket számunkra a sosem látott intenzitású özönvíz elől. Dörgött, villámlott. Néhány párocskát mindez látszólag nem zavata, sétálgattak a parton. Kérdeztem az életmentőt, hogy ez nem veszélyes így egy kicsit... mondta, hogy de, de nem szóltak rájuk. Hmm?

 

Ahogy egy kicsit (de csak egy kicsit) alábbhagyott, átfutottunk Nina szobájához, ahol a bejárat előtt addigra egy arasznyi lyuk keletkezett a földön és csak nőtt és nőtt, ahogy mosta ki a víz a földet. Mire elérte az egy méter átmérőt észbe kaptak a helyiek és gyorsan betömték féltéglával, mindenféle törmelékkel, amit találtak.

 

Átmeneti karácsonyi vacsora

 

Ideiglenesen felcseréltük a jó kis bablevest és rákot Ninánál egy tál mindenfélére... volt rajta füstölt sajt, oliva meg pesto is. Ha már így jártunk és betömtük az előzőeket cserébe meghívtuk Ninát és barátját vacsira hozzánk. Végül még hálásak is lehetünk e döntésünknek, hiszen még életünkben nem pucoltunk rákot, de Ninától megtanultuk hogyan kell.

 

Az ünnepi asztal... Levesestányérunk nincs, úgyhogy az ételhordó is megteszi.

 

Rákbeszerzés

 

Rákbeszerzés... kilója 300 rúpia... át sem merem váltani.

 

Ráktrancsír

 

Ráktrancsír

 

Sülnek

 

Nagyon ízlett nekik a bableves (rólunk nem is beszélve) és a rák is isteni lett. Vacsi után Jojó kibontotta az ajándékokat. Egy csomó hajcsat és hajgumi (fogyóeszköz) és az áhított lufik mellett kapott a Jézuskától egy gitárt. Nathan az angol dobos fogja megtanítani játszani rajta. Nagy volt az öröm.

 

A zajándék

 

A zajándék

 

És az öröm

 

Lett volna kedvem megnézni az éjféli misét a közeli templomban, de addigra nagyon elfáradtunk. Viszont India nem fosztott meg az élménytől... idáig lehetett hallani a templomi eseményeket :-)

 

A következő két napot fetrengéssel és barátokkal töltöttük ismét. Lett még két mozicsatornánk, amiken aranyos filmeket vetítettek, köztük a Polar Expres-szel, amit szerettem volna megnézni, de nem hoztunk magunkkal, úgyhogy nagy volt az öröm, hogy az Ice Age 2, a The Night at the Museum 2 után leadták ezt a kedves filmet is.

 

A helyi családok Karácsonya

 

Akinek nincs fenyője, az használja a papajafát

 

Szegény kis zöld papaják most biztos szégyellik magukat

 

Mint az ünnepeknél szokás, ilyenkor is összegyűlik a család egy nagy lakomára. Az asszonyok és a férfiak különvonulnak ki-ki a saját dolgáról pletykálkodni. Mivel az alkoholfogyasztás nem olyan szabad, mint nyugaton, a nők nem is isznak, ezért a férfiak szinte lopva fogyasztják ilyenkor a különböző nedűket.

 

Remélem mindenkinek szépen telt a Karácsonya és a Szilveszter is hasonlóképpen fog.

 

Üdvözlet a melegből!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Úton a legkisebb indiai iskolabusszal

2011.12.22. 08:26 - dondiridongo

Címkék: közlekedés utazás india óvoda jármű johanna

Általában második rúgásra indul a motor. Szivató nem kell ezen az éghajlaton. Baba már bukósisakban rohan ki a házból és rutinosan foglal helyet a motoron. Kedve szerint vagy előttem a tankon, ritkábban mögöttem. Az utcánkban minden sarkon gyerekek várják az iskolabuszt, ismerősként üdvözölnek minket. Ahogy kiérünk a főútra, a duda koncert tudatja velünk, mindenki siet valahová. Minden reggel 14 leküzdendő indiai kilométer vár ránk. A faluból kiérve máris a "gyorsforgalmi úton" találjuk magunkat. Naponta ismétlődő arcok, járművek, és szituációk teszik rutinfeladattá a mi kis két(három) személyes, privát iskolabuszunk terelgetését. Az első völgyben van a trafipax. Messziről látni. Baba folyamatos csicsrgése átszűrődik a tamil teherutók tülkölésén és a bukósisakomon is. A múltkor mondta, hogy a jobb kezem a kedvence, mert azzal húzom a gázt. Imádja a sebességet, imádja a gyorsulást. Nem esik messze az alma a fájától. Ha nem megyünk lendületesen, elalszik a motoron. Ha nagyokat gyorsulunk, puszilgatni kezdi a jobb karomat. Amivel a gázt húzom.

 

Útra készen

 

Nemrég egyedül vezette a motort. Persze teljes szülői felügyelet alatt, mert hármasban kalandoztunk épp. Ha jó lesz (ha nem, akkor is), építek neki egy 50 köbcentis kismotort. 2-3 ezer Rúpiáért (8-12 ezer Forint) lehet venni legatyásodott, papír nélküli robogókat a rendőrség telepén (talált motorok osztálya). Kicsit alacsonyabbra és rövidebbre vágom a vázat, gyerekbringa fékkarok kerülnek fel és mehetünk a rutinpályára gyakorolni. Persze a gázkar is meg lesz akasztva, nehogy kifusson a világból.

 

Három körforgalom van az iskolába vezető úton. A GIVE WAY táblákat nyugodtan értékesíthetnék reklámfelületnek inkább, mert hatásuk nincs a forgalomra. A körforgalomba érkezés sebessége, a gépjármű mérete, a kürtök száma dönt az áthaladás sorrendjéről. Ezesetben is a tamil teherautók győzedelmeskednek.

 

Körforgalom jelzőlámpákkal... amik nem működnek... de minek is lámpa egy körforgalomba???

 

Az egyetlen lámpás kereszteződés aránylag jó hatásfokkal szabályozza a forgalmat. Aránylag. Mindig, minden irányból számítani lehet és kell mindenféle járműre. A riksás ráadásul folyton siet. Ha kell, ha nem. 10 méter előnyért képes érintőt venni a tehénen, a teherutón és rajtam is, ha úgy adja ki. Már elkezdtem nevelni őket. Általában angolul, de ha malajalamul válaszol, akkor váltok magyarra. Legyen kegyenlített a küzdelem. Egy fecske nem csinál nyarat (minek is, hisz' itt mindig nyár van), de nem adom fel.

 

Ez a jelzőlámpa sem működik néha hónapokig

 

Semmi nem jelzi a főútvonalat, de a szokásjog alapján itt jobbra illik indexelni.

 

Tamil teherautó

 

Baba felismeri a helyi teherautókat (Tata, Swaraj Mazda, Ashok Leyland, Eicher, stb.), mostanában már a típusszámokat gyakoroljuk. A rengeteg karosszéria variációval készült buszok arckifejezését próbáljuk sokszor dekódolni. Szomorú, mérges, meglepett... Igazán jó szórakozás. A régebbi buszok kifejezetten gyönyörűek. A Christ Nagar iskoláé a legszebb.

 

A busz, ami így szép és így jó

 

Amikor ünnep van, tíz négyzetméternyi hangfal tudatja mindenkivel, hogy jeles nap közeleg. Napközben vallásos témájú dalokat sugároznak, de estefelé már a legújabb malajalam és tamil slágerek szólnak. Előfordul,hogy több száz méteren kersztül behangfalazzák az utat, ilyenkor egész sokáig rázzuk a seggünket Babámmal a motoron.

 

Reggel látni ahogy minden boltos és árus pakolja ki-be-fel-le a portékáját. Sietnek a halászok a frissen fogott hallal a városi piacra. Általában 80 köbcenis motorokon, két nagy ládával az utas helyén versenyeznek a halakra borított jég olvadási sebességével. Az elolvadt jég egy földig érő gumicsövon távozik a ládájukból. A nagyobb halakat platós riksák viszik utolsó útjukra. Néha elöl-hátul lelóg a kardhal, bele sem merek gondolni, hogy egy nagyobb fékezésnél mekkora lyukat üthet az elötte levő motoros hátán a lerepülő hal...

 

Baba boldogan és adrenalindúsan érkezik az iskolába. Gyors puszi adás-kapás és már robogok is felhörpinteni a teámat a szokásos helyemre. A suli utcájában van egy kisbolt-teázó-büfé. Amikor meglátnak, már kotyvasztják is a teámat. Itt a tea egy erős tea esszencia meleg tejjel felöntve. Ha kimradt a reggelim, egy samosa, vagy onion buji is társul a teához. A samosa vékony tésztába töltött zöldség és fűszer keverék, olajban kisütve. Az onion buji alapja a vékonyra szeletelt hagyma, ami csicseriborsó liszttel és fűszerekkel együtt sül ropgósra az olajban.

 

Kapom a teámat

 

A büfével szemben három néni árul halat, rákot, kagylót. Lassan fél éve találkozunk minden nap, ideje lenne valamit vásárolnom tőlük. Ha legközelebb lesz a kínálatban rák, beadom a derekamat.

 

A portéka friss, ott a skampi, legközelebb lecsapok rá.

 

Innen már irány haza, vagy nézelődni a Chalai bazaar-ra (igazi, indiai bevásárló utca és piac)

 

Nincsenek sávok, mindenki ott megy ahol akar és ahol tud.

 

Fél háromkor is második rúgásra indul a motor. Háromkor vége az iskolának, Babáért kell menni.

 

Megjöttünk

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

A vizhinjami világítótorony – Jojó csíkos ruhás barátja

2011.12.15. 07:44 - Pere Viki

Címkék: utazás india

Itt az ideje, hogy felfedezzük egy kicsit a környéket. Sétáljunk le a hozzánk legközelebb (kb 700 m) fekvő Lighthouse Beach-re.

 

A vizhinjami világítótorony

 

Az út első részét az autók által is használt részen tesszük meg, amíg elérjük a kis tavat, amelyben mosnak a helyiek, vagy délutánonként a gyerekek játszanak. Innen csak gyalogos forgalom létezik a strand felé. Jó dolog ez, nem csak azért, mert szükség van a mozgásra, hanem mert nincs szmog, dudálás és őrült sofőrök. Autóval vagy motorral csupán a strand két végét lehet megközelíteni. Ebből is csak az északi oldalon van parkoló.

 

Út a tenger felé

 

A keskeny kis utacska végig egy kis patak mellett vezet a pálmafák között. Mint azt megtudtuk egy indiai barátunktól, igen, vannak benne kígyók. Mutatott is egyet nekünk. Szóval részegen nem szerencsés hazatántorgás közben leesni a kis töltésről, ugye apa? :-)

 

Bujaság

 

A víz jelenléte miatt elképesztően buja növényzet övezi a területet. Itt gazként nő az, amit mi a virágboltban veszünk Magyarországon, hogy a méretbeli különbségeket ne is említsem. Nő valami lapulevél, amivel Jojó és Arun rendszeresen verekszenek. Vagy ha elered az eső és nincs nálad esernyő, csak tépsz egyet belőle és meg is van oldva a probléma.

 

Arun és Jojó vívnak

 

Ahogy elérjük a strand éttermeit, onnan a szép természetet felváltják a sikátorok. Nem gáz, csak mégis olyan keskeny, aztán az ember (illetve csak én) fosik, hogy ha szembejön valaki, akkor az esetleg mit fog csinálni. Eddig még csak egyszer volt negatív élményem, de nem árt az óvatosság.

 

Ahogy átverekedtük magunkat ezen a részen is, megérkezünk a tengerpartra. Étterem, étterem hátán, meg ajándékboltok szegélyezik az egész strandot. Nem sokat járunk már ide enni, mert egyrészt "fehéremberesített" indiai ételeket szolgálnak fel, másrészt jóval drágább, mint a helyi éttermek. Hozzáteszem, hogy ez a magasabb ár még mindig alacsonyabb, mint az otthoni éttermekben megszokott.

 

Na de nem is erről szeretnék most beszélni, hanem a part déli csücskénél álló világítótoronyról, melyről a strand kapta a nevét. Egy kis sziklás dombon fekszik a 36 méter magas piros fehér csíkos épület pálmafák között. 1972-ben kezdte meg működését, azelőtt ugyanis csak nappali jelzések (zászlók) segítették a hajósokat az eligazodásban.

 

Számomra például az egy újdonság, hogy okkal néznek ki a világítótornyok különbözőképpen, hogy nappal is beazonosítható legyen messziről, hogy melyik torony hol helyezkedik el. A "miénk" kőböl készült henger (illetve csonkakúp) alakú, három piros és két fehér csíkkal. A szomszédjai pedig nagyban különböznek tőle: henger alakú spirálisan piros fehér csíkos, vagy henger alakú fekete, fehér csíkos, vagy nyolcszögletű fekete, fehér csíkos vagy hasáb alakú piros, fehér csíkos...

 

Ehhez igazodva természetesen a kibocsátott fényeik is különbözőek. A vizhinjami torony 15 másodpercenként villan egyet.

 

Csupán 2005 óta látogatható a nagyközönség által, munkanapokon délután 3 és 5 között. A belépődíj 10 rúpia (44 Ft) indiaiaknak, 25 rúpia (109 Ft) külföldieknek, 3 rúpia (13 Ft) gyerekeknek (arra már nem emlékszem, hogy Jojóért, mint külföldi gyerekért mennyit fizettünk). Ha fényképezőgépet szeretnénk használni, további 20 rúpiát (88 Ft), ha kamerát, akkor 25 rúpiát (109 Ft) kell fizetni... hát ezekbe a költségekbe sem fog belehalni a nyugati turista.

 

142 lépcsőfok

 

Fizetés után beléphetünk a világítótoronyba, és miután megszabadultunk a lábbelinktől (jó indiai szokás szerint) nekiveselkedhetünk a csúcshoz vezető 142 lépcső megmászásának. Ahogy közeledünk a tetejéhez, egyre nehezebb a haladás, mert egy kis ajtón vezet tovább az út az áramellátást biztosító szoba felé. Az indiaiaknak valahogy az előzékenység és a sorbaállás nem az erősségük, tehát arra nem jön rá, hogy célravezetőbb, ha előbb kiengedi a bent lévőket és csak utána nyomakszik tovább...

 

Megpihenhetünk az ablakoknál

 

Miután újra átéljük újra a sikeres fogantatás élményét, megcsodálhatjuk a világítótorony áramellátását biztosító akkumulátorokat. Innét pedig létrán folytatjuk utunkat a kilátórészbe. Na ez a része már kicsit para számomra, főleg lefelé, pedig csak 12 fokot kell mászni. Ezután léphetünk ki a torony derékig érő kerítéssel szegélyezett koronájára. Rettenetesen fúj a szél fent, és kicsit sokan vannak, de megéri a látvány miatt. Kicsit leültünk a fal tövébe és onnan néztünk szerte-szét, hallgatva a süvítő szél nem is annyira lágy neszét :-). Elvileg 10 percig engednek itt maradni, aztán tünés lefelé.

 

Jedi
A Lighthouse és a Hawa beach
Lighthouse beach
Vizhinjam
Dús hajába tép a szél
Simulunk a falhoz

 

Ahogy visszamegyünk a testbe, néhány lépcső vezet még feljebb a 3,65 méter átmérőjű világító részbe. Megengedték, hogy felkukkantsunk oda is. A világítótorony 37 tengeri mérföldig (68,52 km) terjedő "hatótávolságát" egy 400 Wattos fémhalogén izzónak köszönheti (ezeknek a reflektoroknak van a legjobb hatékonysága ~100 lumen/Watt). Három óriási lencse veszi körül a fényforrást, ami elvileg per pillanat nincs a helyén, hanem a bejáratnál egy dobozban vigyáznak rá (legalábbis találtunk lent egy óriási villanykörtét). A lencsék forgása az izzó körül teremti az éjszaka sötétjében húzott fénycsóvát, amely hazasegíti a halászokat az éjben.

 

Lencse
Hajatszárítani, vagy tükörtojást sütni is jó lenne talán
Jó 20 cm átmérőjű körte

 

A világítótorony szívének megcsodálása után lefelé vettük az irányt a véget nem érőnek tűnő csigalépcsőn. Az 1000 papucs közül kiválasztja az ember a sajátját, vagy amelyik a legjobban tetszik :-) és egy kis sétával még bebarangolja a torony környékét.

 

Downward spiral
Séta a toronyhoz tartozó területen

 

Jojó már a kezdetektől fogva odavan a világítótoronyért. Egyszer még készített is egyet WC papír gurigából.

 

Lehet nagy is...
Lehet kicsi is

 

Na és vajon most miben mesterkedünk? Az alábbi képen egy kis ízelítőt láthattok.

 

Titkos projekt :-)

 

Szép napot mindenkinek!

 

Forrás:
A környékbeli világítótornyok hivatalos oldala
Izzók

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés



süti beállítások módosítása