Magyar család menni lakni India

-

Írj nekünk:

indiapass[kukuc]euromalabar[pont]com

-

YoWindow.com Forecast by yr.no

Like!

Indafotó képek

Indiai Rúpia Árfolyam

Friss topikok

Olvasóink

Locations of visitors to this page

Tömegközlekedés Indiában – Jojó és anya a buszon

2011.12.09. 11:10 - Pere Viki

Címkék: utazás busz india jármű johanna

Gyakorlatilag hat hónap alatt még nem volt bátorságom egyedül sehova elmenni. De ma a fiúk felmentek kirándulni a hegyekbe, és hogy ne kelljen háromra visszajönniük a városba, hát "feláldoztam" magam és bebuszoztam Trivandrumba Jojóért az oviba. Na jó, azért nem volt ez olyan nagy áldozat, mert az mégsem működik hosszútávon, hogy az ember nem tud egyedül közlekedni.

 

Társunk a visszaút során

 

Dél körül ezért nekivágtam az útnak. Vittem egy kis üveg vizet, felvettem egy sötét napszemüveget, mert akkor legalább a szememet nem látják, továbbá a malayalam "HŐS VAGYOK" feliratú pólómat. Ezt szokták szeretni a helyiek :-)

 

A buszmegálló előtt mindig állnak riksások, akiket sikerült levakarnom magamról gyorsan. Dehogy akarok az oda-vissza útért 500 rúpiát fizetni (2200 Ft). Persze az első busz pont az orrom előtt ment el, de sebaj, gyorsan jött az újabb. Mivel az ordinary (nem légkondis) buszra nincs felírva angolul, hogy hova megy, ezért mindig segítséget kell kérni, hogy hova megy az aktuális busz. A fenti kép jobb oldalán látszik is a buszmegálló, ahol a bácsi ül.

 

Felszállás után a kalauznak kell kifizetni a viteldíjat, amely erre a 11,5 km-es útra 11 rúpia... 48 forint... nevetséges. Az általunk megszokott udvariassági szokások nem érvényesülnek a buszon. Nem adják át a helyet a férfiak a nőknek, az időseknek sem. Nincs ezzel baj, csak amikor mozog a busz :-) Mivel nagy és erős, ezért ő a főnök az utakon, így a kapaszkodás elengedhetetlen (illetve a kapaszkodó elengedhetetlen).

 

Odafelé végig álltam, illetve próbáltam :-)

 

A kalauz feladata továbbá a sofőr segítése hangjelzésekkel. A plafonon végig van vezetve egy madzag, amely a sofőrnél egy csengőben végződik. Ha túl közel kell menni valamihez az úton (mert néha agyatlanul türelmetlenek az autósok és a hátramenetet nem ismerik), akkor a kalauz folyamatosan csenget, ha lehet menni.

 

Az ajtó. Akinek a háta látszik az meg a kalauz.

 

Ha valaki le akar szállni, ezt a madzagot kell rángatni a megálló előtt. Az ajtók kilinccsel nyílnak és leszállás után jó erősen bevágják azt. Az ajtó csukódása után a sofőr csenget, így tudja a sofőr, hogy indulhat tovább. Az utóbbi 3 mozzanatból létrejött hangutánzó valamiből szoktunk viccet csinálni: ajtócsapódás - csingcsing - motorbőgés. Fel akartam venni ezt a hangot ma Lacinak a telefonommal, de már maga az alapzaj akkora, hogy sajnos a felvétel nem értelmezhető, hiszen a busznak nincsenek ablakai.

 

A kalauz itt még talpon, később, ha többen vannak a számára fenntartott helyen ül.

 

A kalauzt nem próbálják átverni. Még tavaly Chennaiban láttuk a buszon, hogy ha rengetegen vannak, akkor az emberek kézről kézre adják az új utasok pénzét, amíg az eléri a kalauzt, illetve vissza a jegyet az utasnak!!!! Azért ezt otthon el tudnátok képzelni?

 

Ahhoz képest meg sem bámultak annyira. Nem próbált simulni, fogdosni senki. Az említett az erősebb kutya b.szik elv miatt nagyjából ugyanannyi idő alatt érhettem be, mint kocsival. Volt még háromig időm nézelődni a városban.

 

Mielőtt nekivágtam az ovihoz vezető további 2,5 km-nek, vettem egy 55 rúpiás vaníliás shake-et, nyamiii. Kicsit azért tartottam ettől a gyalogúttól is, de a kutya hozzám sem szólt. Találtam a Google Mapsen egy rövid, nyugis utat, így 25 perc alatt ott is voltam az ovinál.

 

Kicsit féltem, hogy Jojó hogy viseli majd visszafelé a gyaloglást, ezért még reggel megkérdeztük a riksás barátunkat, hogy mennyibe kerül az a kis út, ha riksázásra kényszerülnénk, nehogy átverjenek. Ehhez képest a gyerek közölte, hogy mennyire élvezi a sétát és máskor is jöjjünk majd így haza.

 

Utazunk

 

Visszafelé talán egy kicsit többet gyalogoltunk, hogy a végállomástól induljunk, hogy tuti legyen helyünk. Bár szerintem, ha gyerekkel van az ember, akkor átadják a helyet. Megint kifizettük a hatalmas összeget a kalauz bácsinak. Nekem 11 Jojónak 6 rúpia.

 

Helyben nyomtatott buszjegyek

 

Útközben egy néni kedvesen megkért, hogy vegyem az ölembe a gyereket, hogy le tudjon ülni. Voltam akkora paraszt, hogy azt mondtam neki, hogy kérjen meg egy pasit, hogy álljon fel, hiszen így is szakad a víz rólunk, nem hogy gyerekkel, iskolatáskával, és a saját szatyrommal az ölemben... Nem sértődött meg, de nem is mert mást megkérni, csak megvárta, amíg valaki leszállt és lett helye. Mondjuk addig meg rajtam feküdt gyakorlatilag, mert az intim szféra nem létezik Indiában.

 

Szerencsésen megérkeztünk, leszálltunk a buszról. A sarkon a riksások megint bepróbálkoztak, de mi hajthatatlanok voltunk. Séta közben levettük a papucsunkat is, mert már nagyon kényelmetlen volt az egész napos mászkálás után.

 

Papuccsal kezünkben mezitláb rohantunk a lejtőn hazafelé.

 

Mindketten nagyon jól éreztük magunkat és biztos máskor is csinálunk ilyet, csak kényelmesebb cipő kell hozzá. Úgy érzem, hogy ma igazán rászolgáltam a Hős vagyok pólóm hordására :-) és altatóra sem lesz szükségünk.

 

Szép napot nektek!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Az én fehér kislányom az indiai oviban 4. - Az első bizonyítvány és Dzsoáná Pír

2011.11.30. 07:55 - Pere Viki

Címkék: oktatás utazás india óvoda johanna

Indiai óvodai tapasztalatainkról szóló sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, mely az első szülői értekezletről, az első bizonyítványról szól, illetve arról, hogy hogyan lett Pere Johannából Dzsoáná Pír :-) Ha lemaradtál az előzményekről itt megtalálod azokat:

Előadás a szülőin

 

Az első szülői értekezlet

 

India éghajlatának megfelelően a tanév nem szeptemberben kezdődik, ahogy nálunk, hanem június elsején, mely egybeesik az állítólagos monszun kezdetével (magyarázat itt), mivel ekkor sokkal elviselhetőbb az időjárás, mint az azt megelőző két hónapban, mely a legforróbb időszak.

 

Így augusztus végén került sor az első szülői értekezletre. A szülők az óvoda alsó szintjén található csoportszobában gyűltek össze. Körben ültünk mindannyian a földön... már aki tud. Szegény férjem nem az a kimondottan hajlékony típus, még a törökülés sem megy neki igazán, úgyhogy ő hátul állt készenlétben fényképezőgéppel.

 

Először az igazgatónő tartott egy csoportos beszámolót a harmadév tapasztalatairól. Olyan furcsa, hogy mennyire más problémák merülnek fel, mint Magyarországon. Például, a gyerekeket előszeretettel öltöztetik tradicionális-, vagy királylány ruhákba a color dress dayen. Ki kell hangsúlyozni külön, hogy ez balesetveszélyes, úgyhogy próbáljanak a szülők tartózkodni az ilyesmitől.

 

A másik dolog, ami furcsa számomra, az angol nyelv használata családon belül. Kérte Anitha (az igazgatónő) a szülőket, hogy gyakoroljanak a gyerekekkel otthon, illetve, hogy javítsák az angol kiejtést. Én ebből azt szűrtem le, hogy nem nagyon használják otthon az angol nyelvet. Nem értem. Itt, ahol hivatalos nyelv az angol, miért nem könnyítik meg a gyerekek dolgát azzal, hogy már egész kicsi kortól beszélnek hozzájuk?

 

Volt szó ezen kívül a gyerekekkel küldött ételekről (tehát nem csak én küzdök ezzel a témával :-)). Van aki túl sokat, van aki túl keveset küld. A nagyobb baj pedig az, hogy nem törekednek az egészséges táplálkozási szokások kialakítására. Rengeteg édességet esznek a gyerekek és az óvodába is kekszeket, édességet visznek. Egyszer-egyszer oké, de hogy mindig. Pedig aztán nem szűkölködnek isteni friss gyümölcsökből... hmmmm azok a mangók, meg az ananász...

 

Az általános értékelés után kiosztották a bizonyítványokat.

 

Ezután a gyerekek előadták azokat az énekeket, amiket tanultak. Rém édes volt. Miközben énekelnek, mutogatják is azt, amiről szól a dal. Így talán könnyebb Jojónak is megérteni, illetve memorizálni. A dalok között volt angol, malayalam és hindi is.

 

Előadás a szülőin

 

Az első bizonyítvány

 

A gyerekek negyedévi munkáját három csoportban értékelték. Elméleti tudás és magatartás szerint, illetve szöveges értékelést is kaptak. Ezen kívül információt kaptunk azokról a témákról, mely köré épült a negyedéves anyag és az azt kiegészítő tanulmányi kirándulásokról.

 

Jojó élete első BIZONYÍTVÁNYA

 

Háromféle osztályzatot lehetett kapni az egyes kritériumokra:

 

F (fair = közepes)
G (good = jó)
E (excellent = kiváló)
 

 

Jojó jegyei pedig a következőképpen alakultak

 

Academics Elméleti tudás Osztályzat
Lowercase alphabet recognition Kisbetű felismerés F
Beginning sound Kezdőhang G
Ending sound Befejező hang G
Writing alphabets Betűírás E
Clarity in pronunciation Kiejtés G
Spoken English Szóbeli angol F
Number recognition (1-50) Számfelismerés F
Counting numbers Számolás G
General knowledge Általános műveltség G
Hindi alphabet recognition Hindi betűfelismerés G
Malayalam alphabet recognition Malayalam betűfelismerés E
Colouring Szinezés E
Free hand drawing Szabadkézi rajz E
Physical education Testnevelés G
Yoga Jóga E
     
Comportment Magatartás Osztályzat
Relates comfortably with peers Jól kijön a társaival F
Relates well with teachers Jól kijön a tanárokkal G
Doing tasks independently Önálló munkavégzés E
Emotional maturity Érzelmi érettség F
Listens, follows directions Követi az utasításokat F
Has a positive attitude Pozitív hozzáállás E
Respects the rights of others Tiszteli mások jogait F
Dining etiquettes Étkezési szabályok G
     
Szöveges értékelés
Intelligens és lelkes megfigyelő
Gyorsan tanul
Érzelmeinek kontrollálásán kell javítania
Javult szóbeli angolja
Szereti a könyveket

 

Egészen elképesztő számunkra, hogy például a malayalam betűk felismerésére kitűnő osztályzatot kapott a kisasszony. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a mostani negyedévben sikerül-e neki jobban teljesíteni magatartás és mások tisztelete ügyben.

 

A előadás után lehetőségünk volt a tanítókkal négyszemközt beszélgetni, ahol kiderült, hogy a kezdeti nehézségek után egészen jól viselkedik a csaj és rendkívül segítőkész. Megkaptuk a tankönyveket, amelyekbe egy csomó betűt kellett írni a 2 hetes szünet alatt

 

Várjuk a fejmosást :-)

 

Jojó pedig játszik addig

  

Hogyan lett Jojóból Dzsoáná Pír

 

Most ott tartunk, hogy öt hónapot járt óvodába Jojó. Ezen kívül rengeteg angol barátunk van, illetve mindenkivel angolul kommunikálunk. Ezalatt az öt hónap alatt megtanult annyira angolul a nulláról, hogy problémamentesen kommunikál bárkivel. Annyi szerencséje persze van az adottságait illetően, hogy mer beszélni, semmi gátlás nincs benne. Ha 3 szót tud, akkor 3 szóval mondja el, amit akar. A tanáraitól kezdve, a barátokig mindenki el van ájulva, hogy mennyire gyorsan fejlődik. Hát igen az 5 éves kis szivacs agy rendkívüli dolgokra képes.

 

Kiejtését illetően követi a borzalmas indiai akcentust, illetve ráragadt az indiai oldalirányú fejrázás, amit rajtuk kívül senki sem ért, hogy az most igen, nem vagy talán jelentéssel bír-e.

 

És a legédesebb... Ha angolul mutatkozik be, akkor azt mondja, hogy ő Dzsoáná Pír :-)))))) Mivel az oviban nem tudtak megbirkózni családnevünk helyes kiejtésével, ezért a kisasszony ezen a művésznéven fut.

 

Remélem tetszett a novemberi ovis cikksorozat. Azt tervezem, hogy ezentúl havonta egy-egy témát kiragadva fogok cikkeket írni. Ha van javaslatotok a témákra, amelyek érdekelnek benneteket, írjatok!

 

Szép napot nektek!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

· 6 trackback

Az én fehér kislányom az indiai oviban 3. – Óvodai élet

2011.11.16. 10:19 - Pere Viki

Címkék: oktatás ünnep india óvoda johanna

Indiai óvodai élménybeszámolónk harmadik részéhez értünk. Ígéretemhez híven a napirendről, a tantárgyakról olvashattok ma.

 

A mangó csoport

 

Napirend

 

Az óvoda 9:30-tól 15:00-ig tart. A pontosság sose volt az erősségünk, még akkor sem, amikor 500 méterre laktunk a magyar ovinktól. Ez ma is így van; nem mindig sikerül időben odaérni, de szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül.

 

9:30-kor imával kezdenek. Ez nem olyan valláshoz kötött imádkozás féle, hanem saját sikerességükért imádkoznak, az egyszerűség kedvéért hindi szanszkrit nyelven. Állnak és kezüket összetéve énekelnek... cukiság :-)

 

Reggeli ima

 

Asatho Maa Sad Gamaya
Tamasa Maa Jyothir Gamaya
Mrithyor Maa Amritham Gamaya
Om Sahana Vavatu Sahanau Bhunaktu
Sahaveeryam Karavavahai
Tejas Vinavati Tamastuma
Vidhwishavahai
Om Shanti Shanti Shantihi

 

Ezután a nap fél órás rendes tantermi órákból áll. Nem volt könnyű az alapból energiagombóc gyerekemet rávenniük arra, hogy üljön a seggén. Volt asztalra mászás, alábújás, mindenféle próbálkozás. Az eleje nehezen ment, de idővel egy segítőkész kis angyalka lett belőle. Csak akkor őrül meg, ha magyar barátaink jönnek látogatóba... újra kezelhetetlen lesz, de aztán visszaváltozik.

 

A szent ételhordó. Azt hiszem kb. 100 rúpiába került (460 Ft)

 

Az étkezést magunknak kell megoldani, mert nem vállalják a felelősséget az esetleges hibákért. 10 órakor és 14:45-kor "branch", magyarán szólva tízórai- és uzsonna-, délben pedig ebédidő. A két kisétkezésre általában friss gyümölcsöt vagy nyers zöldséget adunk, pl. banánt, ananászt, mangót, almát, narancsot, szőlőt, sárgarépát, olivát. Ha megcsúsznánk, akkor valami kekszet. Ennek fényében sokkal egészségesebb étkezést tudunk biztosítani Jojónak, mint azt a magyar oviknak szállító cég tette, heti csupán kétszeri friss zöldséggel, gyümölcsel.

 

Összecsomagolva

 

Kevésbé igaz ez az ebédre, amit csomagolunk. Mivel az indiai kaja csíp - a kenyereket kivéve minden - ezért mi főzünk neki itthon. Sajnos a menütervezés nem az erősségem, ezért ezt az esetek 70%-ában reggel tesszük. Ezáltal kapkodós, kényelmetlen, idegesítő. Az oviban nincs mikró, ezért hőszigetelt ételhordóba töltjük az ételt forrón, így délben még langyos. Kedves Olvasó! Kérlek, ha vannak ötleteid olyan ételekre, amelyek nem túl folyósak, nem csípnek, viszonylag gyorsan elkészíthetőek reggel félálomban, továbbá 3 óra alatt a melegben nem rohadnak/savanyodnak meg, akkor a facebookos oldalunkon oszd meg velem. Előre is köszönöm! Tudom ciki, de vállalom, hogy ilyen béna vagyok...

 

Az ebédlő

 

Tantárgyak

 

Elsősorban betűket és számokat tanulnak. Jojó minden probléma nélkül mondja el és ismeri fel az angol ABC minden egyes betűjét. Kis segítséggel le is tudja írni azokat. Mostanában kezdett el lassan megpróbálkozni szavak olvasásával. Napról napra egyre jobban megy. Az az én feladatom lesz, hogy megtanítsam neki a magyar betűket is. Kedves olvasó! Ha van javaslatod ennek kivitelezésére, kérlek a facebookos oldalunkon írd meg nekem. Nem akarom össze-vissza keverni a gyereket, hiszen így is elég korainak tartom ezt a forszírozott betűtanulást. Nem beszélve arról, hogy például az E betű az neki néha "i" hang, az angol miatt, néha "e" a magyar miatt. Nem tudom, hogy szabad-e ezt bolygatni.

 

Számolni 109-ig tud angolul... szigorúan 109 és nem tovább :-) Kicsit tud már összeadni. (Ne feledjük, hogy a kisebb csoportba jár, akik 2 évre vannak még az iskolakezdéstől). Indiában nagyon fontos (legalábbis egy bizonyos rétegnek) az iskola, az iskolázottság. Talán ezt látják az egyetlen kiútnak a szegénységből. Persze így is vannak olyanok, akik hiába szeretnének tanulni, nem tudnak, mert el kell menniük mondjuk 5 évesen dolgozni, ha nem akarnak éhen dögleni. Van is egy ilyen kis barátunk, aki azóta már felnőtt és ugyan kicsit később, de ahogy megengedhette magának, befejezte az iskoláit.

 

Továbbá tanulnak indiai nyelveket. Nagyobb hangsúlyt fektetnek Kerala állam nyelvére a malayalamra. Háááát gyerekek, ember legyen a talpán, aki ezt a nyelvet külföldiként meg akarja tanulni. Mit megtanulni - egyáltalán a mondatban a szavak elejét és végét beazonosítani. A malayalam betűket nagy lelkesedéssel írja, illetve rajzolja Jojó. Van az ABC-ben radiátor, húskampó, férfi nemi szerv. Mivel mi nagyon kevesed szedtünk magunkra ebből a nyelvből, meglepődéssel tapasztaljuk, amikor a helyiekkel vált néhány szót... ilyenkor a helyi illető is meglepődik általában :-) Tanulnak hindit is, amiből főleg a dalok jutnak el hozzánk.

 

Malayalam betűk

 

Ismerkednek az órákon továbbá az emberi testtel, növényekkel, ételekkel. Minden hónapban valamilyen téma köré csoportosul a tanulás. A témának megfelelően havonta egyszer osztálykirándulásra mennek. Eddig voltak kertészetben, pékségben, illetve egy fesztivál alkalmával az egyik gyerek otthonában berendezett oltár szerű valamit megnézni. Az ünnepeket azoknak mindenféle vonzatával együtt megünneplik, dekorációt, sütiket készítenek, tradicionális játékokat játszanak.

 

Kirándulás egy pékségbe... várják a tésztát a gépből

 

Ünnepi játékok. Le kell verni a vödör cukorkát.

 

Ünnepi játékok. Sikerült!!! Az a fej :-)

 

Ünnepi játékok. Bódottá!

 

Ünnepi játékok. Kötélhúzás

 

Ünnepi játékok. Pookalam (virágdekoráció) Onam ünnepére

 

Minden héten felavatják a hét tanulóját. Ebbe a körbe még nem sikerült ugyan bekerülni, de a faliújságon, ahova szintén a csoportok legjobb rajzai kerülnek ki, éppen Jojó rajza (illetve szinezménye) díszeleg.

 

Jojó rajza a bal felső

 

Múlt héten fogorvosi vizsgálaton vettek részt, ami nem az a tipikus rémtörténet, mint az én gyerekkoromban volt. Olyannyira, hogy mire hazaért Jojó, el is felejtette az egészet, nem is szólt róla. Szerencsére e-mailben kaptunk értesítést az ovitól, miszerint minden rendben a fogazattal és hogy az ott készült képek letölthetőek az Internetről :-)

 

Fogorvosnál. Mekkora élmény lehet, hogy fotóznak közben :-)

 

Fogorvosnál a mangó csoport

 

Legközelebb az első szülői értekezletről és az első bizonyítványról fogok nektek mesélni.

 

Szép napot mindenkinek!

 

 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

· 6 trackback



süti beállítások módosítása