Itt az ideje, hogy felfedezzük egy kicsit a környéket. Sétáljunk le a hozzánk legközelebb (kb 700 m) fekvő Lighthouse Beach-re.
A vizhinjami világítótorony |
Az út első részét az autók által is használt részen tesszük meg, amíg elérjük a kis tavat, amelyben mosnak a helyiek, vagy délutánonként a gyerekek játszanak. Innen csak gyalogos forgalom létezik a strand felé. Jó dolog ez, nem csak azért, mert szükség van a mozgásra, hanem mert nincs szmog, dudálás és őrült sofőrök. Autóval vagy motorral csupán a strand két végét lehet megközelíteni. Ebből is csak az északi oldalon van parkoló.
Út a tenger felé |
A keskeny kis utacska végig egy kis patak mellett vezet a pálmafák között. Mint azt megtudtuk egy indiai barátunktól, igen, vannak benne kígyók. Mutatott is egyet nekünk. Szóval részegen nem szerencsés hazatántorgás közben leesni a kis töltésről, ugye apa? :-)
Bujaság |
A víz jelenléte miatt elképesztően buja növényzet övezi a területet. Itt gazként nő az, amit mi a virágboltban veszünk Magyarországon, hogy a méretbeli különbségeket ne is említsem. Nő valami lapulevél, amivel Jojó és Arun rendszeresen verekszenek. Vagy ha elered az eső és nincs nálad esernyő, csak tépsz egyet belőle és meg is van oldva a probléma.
Arun és Jojó vívnak |
Ahogy elérjük a strand éttermeit, onnan a szép természetet felváltják a sikátorok. Nem gáz, csak mégis olyan keskeny, aztán az ember (illetve csak én) fosik, hogy ha szembejön valaki, akkor az esetleg mit fog csinálni. Eddig még csak egyszer volt negatív élményem, de nem árt az óvatosság.
Ahogy átverekedtük magunkat ezen a részen is, megérkezünk a tengerpartra. Étterem, étterem hátán, meg ajándékboltok szegélyezik az egész strandot. Nem sokat járunk már ide enni, mert egyrészt "fehéremberesített" indiai ételeket szolgálnak fel, másrészt jóval drágább, mint a helyi éttermek. Hozzáteszem, hogy ez a magasabb ár még mindig alacsonyabb, mint az otthoni éttermekben megszokott.
Na de nem is erről szeretnék most beszélni, hanem a part déli csücskénél álló világítótoronyról, melyről a strand kapta a nevét. Egy kis sziklás dombon fekszik a 36 méter magas piros fehér csíkos épület pálmafák között. 1972-ben kezdte meg működését, azelőtt ugyanis csak nappali jelzések (zászlók) segítették a hajósokat az eligazodásban.
Számomra például az egy újdonság, hogy okkal néznek ki a világítótornyok különbözőképpen, hogy nappal is beazonosítható legyen messziről, hogy melyik torony hol helyezkedik el. A "miénk" kőböl készült henger (illetve csonkakúp) alakú, három piros és két fehér csíkkal. A szomszédjai pedig nagyban különböznek tőle: henger alakú spirálisan piros fehér csíkos, vagy henger alakú fekete, fehér csíkos, vagy nyolcszögletű fekete, fehér csíkos vagy hasáb alakú piros, fehér csíkos...
Ehhez igazodva természetesen a kibocsátott fényeik is különbözőek. A vizhinjami torony 15 másodpercenként villan egyet.
Csupán 2005 óta látogatható a nagyközönség által, munkanapokon délután 3 és 5 között. A belépődíj 10 rúpia (44 Ft) indiaiaknak, 25 rúpia (109 Ft) külföldieknek, 3 rúpia (13 Ft) gyerekeknek (arra már nem emlékszem, hogy Jojóért, mint külföldi gyerekért mennyit fizettünk). Ha fényképezőgépet szeretnénk használni, további 20 rúpiát (88 Ft), ha kamerát, akkor 25 rúpiát (109 Ft) kell fizetni... hát ezekbe a költségekbe sem fog belehalni a nyugati turista.
142 lépcsőfok |
Fizetés után beléphetünk a világítótoronyba, és miután megszabadultunk a lábbelinktől (jó indiai szokás szerint) nekiveselkedhetünk a csúcshoz vezető 142 lépcső megmászásának. Ahogy közeledünk a tetejéhez, egyre nehezebb a haladás, mert egy kis ajtón vezet tovább az út az áramellátást biztosító szoba felé. Az indiaiaknak valahogy az előzékenység és a sorbaállás nem az erősségük, tehát arra nem jön rá, hogy célravezetőbb, ha előbb kiengedi a bent lévőket és csak utána nyomakszik tovább...
Megpihenhetünk az ablakoknál |
Miután újra átéljük újra a sikeres fogantatás élményét, megcsodálhatjuk a világítótorony áramellátását biztosító akkumulátorokat. Innét pedig létrán folytatjuk utunkat a kilátórészbe. Na ez a része már kicsit para számomra, főleg lefelé, pedig csak 12 fokot kell mászni. Ezután léphetünk ki a torony derékig érő kerítéssel szegélyezett koronájára. Rettenetesen fúj a szél fent, és kicsit sokan vannak, de megéri a látvány miatt. Kicsit leültünk a fal tövébe és onnan néztünk szerte-szét, hallgatva a süvítő szél nem is annyira lágy neszét :-). Elvileg 10 percig engednek itt maradni, aztán tünés lefelé.
Jedi |
A Lighthouse és a Hawa beach |
Lighthouse beach |
Vizhinjam |
Dús hajába tép a szél |
Simulunk a falhoz |
Ahogy visszamegyünk a testbe, néhány lépcső vezet még feljebb a 3,65 méter átmérőjű világító részbe. Megengedték, hogy felkukkantsunk oda is. A világítótorony 37 tengeri mérföldig (68,52 km) terjedő "hatótávolságát" egy 400 Wattos fémhalogén izzónak köszönheti (ezeknek a reflektoroknak van a legjobb hatékonysága ~100 lumen/Watt). Három óriási lencse veszi körül a fényforrást, ami elvileg per pillanat nincs a helyén, hanem a bejáratnál egy dobozban vigyáznak rá (legalábbis találtunk lent egy óriási villanykörtét). A lencsék forgása az izzó körül teremti az éjszaka sötétjében húzott fénycsóvát, amely hazasegíti a halászokat az éjben.
Lencse |
Hajatszárítani, vagy tükörtojást sütni is jó lenne talán |
Jó 20 cm átmérőjű körte |
A világítótorony szívének megcsodálása után lefelé vettük az irányt a véget nem érőnek tűnő csigalépcsőn. Az 1000 papucs közül kiválasztja az ember a sajátját, vagy amelyik a legjobban tetszik :-) és egy kis sétával még bebarangolja a torony környékét.
Downward spiral |
Séta a toronyhoz tartozó területen |
Jojó már a kezdetektől fogva odavan a világítótoronyért. Egyszer még készített is egyet WC papír gurigából.
Lehet nagy is... |
Lehet kicsi is |
Na és vajon most miben mesterkedünk? Az alábbi képen egy kis ízelítőt láthattok.
Titkos projekt :-) |
Szép napot mindenkinek!
Forrás:
A környékbeli világítótornyok hivatalos oldala
Izzók