Eljött ez a nap is. Az utolsó. Szörnyű ám leírni, belegondolni. Nem beszélve arról, hogy egy csomó dolgunk van még az elkövetkezendő 23 és fél órában. Nem vagyunk még bepakolva, Jojónak még nincs esőkabátja, mára három ebéd/vacsorameghívásunk van, szlovének fekszenek szanaszét a lakásban, le kell mondani az Internetet, kábel TV-t...

Az utóbbi napok meglehetősen hullámozva teltek. Néha nagyon rámjön, hogy nem akarok menni, de aztán újra megtalál a lelkesedés. Borzasztóan fárasztó a pakolás – talán azért, mert szembesít a döntésünkkel. Pénteken volt a búcsúbulink a ZP-ben. Azt hiszem, nagyon jól sikerült. Rengeteg szeretetet kaptunk a barátainktól, aggódást, könnyeket... hihetetlen volt. NAGYON KÖSZÖNJÜK!!! Megígérjük, hogy vigyázni fogunk Jojóra és magunkra nagyon.

Tegnap este is buliztunk egy kicsit. Külön, mindenki a saját „csapatával”. Jojó Zoéval (az unokatesójával) a mamánál, Laci barátaival a Dunán, én Gadrival Wigwamban óriás nosztalgia partit tartottunk 4 üveg szénsavmentes ásványvíz társaságában. Jó volt nagyon.

Most nekiállunk készülődni... lélekben segítsetek!

Szép vasárnapot és gyermeknapot mindenkinek!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

FIGYELEM! 2012. június 28-tól változás történt a vízumigénylés menetében! Részletek.

Hát gyerekek ez nem volt egyszerű menet. 3 óra alvás után szépen összekészültünk, gyereket oviba, és sík idegen elindultunk a nagykövetségre. Út közben hívott Pávalány, hogy éppen akkor olvasta az előző bejegyzést és örülne, hogyha magunk elé engednénk, hiszen ő is pont ezen a napon hosszabbítja vízumát és már tudta előre, hogy a mi kis ügyletünk lesz vagy háromnegyed óra. Tudott valamit.

A nyitás előtt 10-15 perccel érkeztünk a helyszínre, és szerencsénkre a konzul éppen gyalog sétált felfelé az utcában. Én nem vagyok egy sznob ember, de már az előző alkalommal is azt gondoltam, segítene a helyzeten, ha látná, hogy milyen autóval érkeztünk... csupán azért, hogy lássa, komolyan vehet bennünket, tényleg nem koldulni mennénk Indiába.

Bementünk, a könyvtárban vártunk vagy 20 percet. A konzul irodája rögtön onnan nyílik és az ajtó mindig tárva nyitva áll. Szerencsénk volt végighallgatni, a folyékony szappan ellátás hosszas megvitatását. Közben abban reménykedtem, hogy Pávalány meg ne érkezzen addig, amíg be nem hívnak minket, mert azt beszéltük meg, hogy majd „nem ismerjük egymást”... jobb a békesség. Persze hogy előbb érkezett, rá sem mertem nézni. Lacival azért illedelmesen köszöntötték egymást: Jó napot kívánok!

20 perc és pár liter folyékony szappan után végre behívtak bennünket. A konzul még percekig gépelt valamit, majd odafordult hozzánk és megkérdezte, hogy na, mit hoztunk? Szépen előadtuk először a kettőnk dolgát: mindketten 12 hónapos üzleti vízumot kérünk szépen. Kicsit húzta a száját, de mondta, hogy hát neki aztán tök mindegy, segít nekünk, megadja. Persze már akkor is pedzegette, hogy Indiában lehet bajunk ebből, hiszen elsőre nem adnak senkinek 6 hónapnál hosszabb üzleti vízumot. Elmondta, hogy nemrég egy elismert multinacionális cég alkalmazottját fordították vissza 7 napon belül a határon... de ő megadja nekünk az egy évet. Újabb hindi nyelvű telefonbeszélgetés következett, ami közben írtam is Pávalánynak egy SMS-t, hogy na látod, nem mi húzzuk az időt, a bácsi telefonálgat :-)

Miután lerakta a telefont tértünk át a lányunk vízumára. Előadtam, hogy mit találtunk ki... Tanulmányi vízum, miegymás. Nos, itt szakadt el a cérna a konzulnál. A továbbiakban nem volt hajlandó 12 hónapról tárgyalni, újra csak 6 hónapot kapunk mi is. Itt egy kicsit elborult mindkettőnk agya. Folyamatosan azt mondogatta, hogy „the visa is for the purpose”. Ez alatt ők azt értik, hogy ha üzleti vízumod van, akkor több alkalommal, de csak pár napra mehetsz Indiába. Könyörgöm, hogyan lehet így üzletet fejleszteni, hogy kimegyek 3-szor 2 napot tárgyalni és megy minden magától. Ez még Európában sem működik így, nemhogy Indiában. Én már kezdtem sírva fakadni, Laci meg fölállt és úgy osztotta az embert, hogy azért van némi külföldön szerzett üzleti tapasztalatunk és ezzel a döntéssel elvágja a lehetőségeinket; nem baj akkor majd növeljük Sri Lanka GDP-jét. A kiborulásnak annyi hozadéka volt azért, hogy Johanna végre megkapta az X vízumot (a múltkor még azt mondta, hogy az csak az employment visahoz jár), YEAH! Igazából innentől kezdve le van sz**va minden, mert ezek a vízumok elvileg hosszabbíthatók kintről, de ha ez nem jönne össze, akkor is legalább a turista vízumhoz kötött 2 hónapos „kényszerpihenőt” megúsztuk.

Tehát a végeredmény: 2 db 6 hónapos üzleti vízum és 1 X vízum... multiple entry... örülünk. Így napokkal később valóban úgy gondoljuk, jobb ez így, minthogy Indiában a rendőrség járjon a nyakunkra folyamatosan ellenőrizgetni esetleg.

Szóval konzulbácsi ráírja a B 6M M-et a papírunkra és mehetünk is fizetni. 89.100 Ft szevasz. Szép ára van. És basszus az egy éves ugyanilyen konstrukció csak másfélszer ennyibe kerül, nem duplája... na mindegy, veszett már több is Mohácsnál.

A kapunál megvártuk Pávalányt, hogy utána jól kibeszéljük a benti élményeinket. Közben észrevettük, hogy a közelmúltban a kocsinak valaki berúgta a ködlámpáját, köszönjük szépen! Magyarország, én így szeretlek!  

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

FIGYELEM! 2012. június 28-tól változás történt a vízumigénylés menetében! Részletek.

Hajnali fél kettő van. Azt hiszem, mostanra (talán) sikerült összekészítenem minden szükséges iratot, levelet, e-mailt, igazolást és űrlapot a vízumkérelemhez. Na de ne siessünk ennyire előre...

Milyen lehetőségei vannak a szerencsétlen halandónak, aki Indiába kíván látogatni:

Turista vízum:

Előnyei: Simán megadják, 2-3 nap az ügyintézés, relatív olcsó

Hátrányai: Maximum 6 hónapra adják, helyben nem hosszabbítható, illetve ha az ember elhagyja Indiát csak 2 hónap várakozás után léphet be újra.

Üzleti vízum:

Előnyei: Akár 5 évre is megadhatják (ha USA állampolgárok lennénk 10 évre...), ha kilépsz az országból, nem kell 2 hónapot várni az újra belépéshez

Hátrányai: Drága, egyszerre maximum 6 hónapot tartózkodhat az ember Indiában vele

Munkavállalói vízum:

Előnyei: Akár 5 évre szól, amit egyhuzamban ott is lehet tölteni, tartózkodási engedélyt lehet vele szerezni

Hátrányai: 25.000 USD éves fizetést kell igazolni, amelyet egy Indiai cégtől kapsz, az hagyján, de nyilván adózni is kell utána...

Tanulmányi vízum:

Az egy (indiai) államilag elismert intézménybe felvett tanulók igényelhetik.

Entry (X) vízum:

Ezt a vízumot azok kaphatják, akik vagy indiai gyökerekkel rendelkeznek, netán indiai személlyel házasodnak, vagy a hozzátartozójuk hosszú távú vízummal rendelkezik (mint pl. az üzleti, a munkavállalói vagy a tanulmányi vízum)

Van még természetesen más típusú vízum is, de mi a fentiekből próbáltunk válogatni.  

Az első tervünk a következő volt. Lacinak üzleti vízumot kérünk, mi meg megkapjuk miatta az X vízumot. Múlt csütörtökön meg is érkezett a meghívólevél Indiából. Egy tavaly kint megismert úriembertől jött, aki nagyon készségesen, úgy ahogy kértük átküldte e-mailben a szent dokumentumot. Mi is elkészítettünk mindent: az itteni cégtől a support lettert, jövedelemigazolást, repülőjegy-foglalásokat, szülői beleegyező nyilatkozatot Jojónak, tényleg mindent, amiről olvastam az Interneten, amire szükség lehet.

Hatalmas önbizalommal és 65 kg papírral felvértezve vágtunk neki a vízumügyintézésnek hétfőn reggel. Szépen felöltöztünk (locsolóöltöny, kosztüm), hogy jó benyomást tegyünk, és ne nézzenek komolytalannak. Nem kellett sokat várni, be is jutottunk a konzulhoz. Szépen elindultunk ott, hogy akkor Lacinak business visat tessék adni bácsi... Egész jól ment, rá is írta a konzul a papírjára, hogy OK, de észrevettük, hogy csak 6 hónapot adott. Na itt már nem voltunk annyira felhőtlenül boldogok. Erre én is előadtam, hogy mi Jojóval mit szeretnénk, mire közölte, hogy az üzleti vízumhoz bizony nem jár a hozzátartozóknak az X vízum... Szuper. Körülbelül fél órát töltöttünk ott, már majdnem megkapta Laci a 12 hónapos üzleti vízunot, de mivel mi még mindig csak a turistára pályázhattunk volna ezért abban maradtunk – a konzul javaslatára –, hogy inkább kérjünk Lacinak munkavállalói vízumot és ahhoz már tényleg jár az X vízum. Gondoltuk mi az nekünk, megcsináljuk.

Hazaérésünk után egy órával már volt Lacinak munkaszerződése... de rájöttünk, hogy ez így nem járható út, csalni nem akarunk. Pedig milyen egyszerű volna és simán belekényszerítenek, hogy magad eszkábált papírokkal próbálj meg kicsikarni belőlük valamit. Viszont sem a kinti jótevőnkkel nem tehetjük ezt, sem magunkat nem akarjuk bajba sodorni.

Nos, a következő tervünk így néz ki: Laci, Viki üzleti vízumért folyamodik és kikönyörgi a 12 hónapot, Jojónak meg kérünk tanulmányi vízumot. Az üzletihez végül is készen voltak a papírok, csak engem is rá kellett írni. Illetve az ovitól próbáltam befogadó nyilatkozatot kicsikarni Jojó számára, de persze csak úgy puszira azt sem adnak.

Közben utánanéztem újra a szabályoknak és az Indiai Belügyminisztérium honlapján találtam – és kinyomtattam – egy anyagot, amiben kerekperec leírják, hogy mégiscsak jár az X vízum az üzleti mellé. Az a tervem, hogy a legnagyobb tisztelettel, de a konzul orra alá fogom dugni... aztán lehet, hogy úgy rúg ki miatta, hogy a lábunk nem éri a földet... nem baj, akkor megyünk Sri Lankára. Szerencsére egy kedves barátunk talán tud némi hátszelet biztosítani számunkra a nagykövetségen. Hálás köszönet neki érte! Remélem, tudjuk majd viszonozni.

Így állunk most. Délelőtt 10-re megyünk a követségre. Kérek mindenkit, hogy drukkoljon... mondjátok egyszerre, hogy MUKODJ! Ha van eredmény, jelenkezünk. Addig is szép napot mindenkinek!  

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés