Hogyan vigad az indiai nép? A 10 napos Onam fesztivál kapcsán, amikor már minden kötelességüket teljesítették a családok... imádkozás, pookalam készítés, ajándékozás, lakoma, stb, akkor felkerekednek és átadják magukat a szórakozásnak, minden szinten, minden mennyiségben.
Az ünnep kiteljesedéseként felkeresik a város szívében lévő Kanakakunnu palotát (a királyi család volt nyaralója), amely egész évben különböző kulturális programoknak, vásároknak, konferenciáknak ad otthont. Az ünnepi rendezvény kicsiknek és nagyoknak is tartogat látnivalót, érdekességet, meglepetéseket.
A rosszidő ellenére fogtuk hát kedves barátainkat, Santosht és újdonsült feleségét Sudhát, beültünk a Padminibe és megcéloztuk a fent említett helyszínt. Útközben megcsodáltuk a gyönyörű pookalamokat és alig vártuk, hogy odaérjünk a nagy eseményre.
Már a parkolóban látszott, hogy nem leszünk egyedül :-) Nem találtunk helyet. Megcéloztuk a szomszéd intézmény parkolóját, amiről kiderült, hogy a helyi barátok nem is tudtak. Tanítottunk nekik valami újat. Ott szerencsére lett helyünk.
Átsétáltunk a vurstliba, ahol először is felderítettük a terepet. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a nagyszínpadnál a Lambada szólt... csak az intro, ének nélkül, végtelenítve, a műsor kezdetéig, úgy 3 órán át!
Henna
Első utunk egy hennáshoz vezetett... Sudha és Jojó ezekben a csajos dolgokban jól megértették egymást. A kézre helyezhető mintát az ilyen rendezvényeken nem a hagyományos kis tölcséres hennával csinálják, hanem faragott fapecsétek segítségével nyomják rá az emberre a speciális tintát, amely rögtön be is szívódik, így nem kell várni vele hosszú ideig. Az egész minta több kisebb pecsét segítségével készült el. A minta tartósságát tekintve nem olyan ellenálló, mint a hagyományos henna, Jojóról 4-5 nap után eltűnt.
Hinta
A hinta, mint említettem már az ünnep elején előkerül. Természetesen a rendezvény színterén is rengeteg van felkötözve a parkban található fákra. Néha az elrendezés hagy némi kívánnivalót maga után, mert ha nem vigyázunk, eltrafálhatjuk a velünk szemben, vagy ránk merőlegesen elhelyezett hinta "utasát". A hintákat kortól, nemtől függetlenül mindenki nagy örömmel használja.
Sajnos miután kihintáztuk magunkat és belevetettük volna magunkat a vidámpark okozta élvezetekbe eleredt az eső. Nem is kicsit. Csurom vizesek lettünk, úgyhogy félbehagytuk a vurstlizást és elmentünk ebédelni és egyben megszárítkozni egy kicsit. Ahogy elállt az eső azonnal visszamerészkedtünk.
Vidámpark
Jojó számára a fő attrakció a vidámpark volt természetesen. Egy bizonyos kor után az ember azt gondolná, hogy nem tudnak megijeszteni ilyesmivel... DE :-) Nyilván a biztonságtechnikai szabályozás nem olyan szigorú, mint otthon és erről egy percig nem is tudok megfelejtkezni. Például a nem is olyan lassú tempóban forgó óriáskerékre kategorikusan közöltem, hogy nem ülünk fel.
A vidámpark részen sok kis körhinta van az egészen kicsi gyermekek számára. Van olyan is, amelyet kézzel pörget az ott dolgozó illető. A kicsit idősebbek (és a sokkal idősebbek is :-)) ötféle komolyabb pörgő, forgó, hintázó játékot próbálhatnak ki.
Idén sajnos az eső miatt ezek közül csak a hintázó hajóra ültek fel a többiek... én inkább fotóztam :-) Viszont tavaly két másik játékot is kipróbáltunk. Az első egy felül felfüggesztett gondolákból álló körhinta volt. Erről még videó is készült egykor. Jojó és apukája azt üvöltik menet közben, hogy "bízom az indiai acélban" :-)
A másik, amire még felültünk akkor a Break Dance, ami a Budapesti Vidámparkban is megtalálható, csak ott 140 cm magasságtól és 8 éves kortól vehető igénybe. Itt ezzel nem törődnek. Az 5 éves lányomat simán fölengedték rá.
Nem saját kép... Ilyen a Break Dance, amire az 5 éves is felülhet Indiában. Forrás: Wikipedia |
Halálfal
Számomra tudott India már megint meglepetést okozni. Az első "mutatványt", amit megnéztünk, nem ők találták ki persze, csak én ilyet még nem láttam soha. Kívülről egy 7-8 méter magas meredekfalú fordított csonka kúpot látunk, melyre fém lépcső vezet fel. Az emberek a kúp tetejéről néznek befelé és nagy a hangzavar.
Idén kipróbáltuk... Nekem már a lépcsőn gondjaim voltak, mivel át lehetett látni a fokokon és ez a tény kevéssé összeegyeztethető a tériszonyommal. Gondoltam, majd ha felérünk jó lesz, de nem, mert fent is az egész talaj lyukas volt :-) Nem gond, nem nézünk lefelé és kapaszkodunk erősen a "színpadot" és bennünket elválasztó rácsba.
No de mit is látunk a "színpadon"? Az egész építmény deszkákból van összerakva, jól látható hézagokkal azok között. Az alapon 3 autó (sima, rendszámos Maruti 800) és 3 motor áll. Várunk, amíg üzemanyagot töltenek... de az autókba is??? Nekem remeg a lábam továbbra is...
Kis várakozás után a szabadba vezető kis ajtón keresztül bejönnek a srácok és egy nő... churidarban (indiai női viselet, mely sportosnak korántsem nevezhető). Az ajtó becsukódik és indul az előadás. Először a három motoros (az egyik a hölgy) indul el a halálfalra. Feljönnek egészen a testünkkel egy vonalba... már kapaszkodni sem merek :-) A fiúk elengedik a kormányt, oldalt ülnek a motoron és az ajkaik közé helyezik a bankjegyeket, melyeket a közönség nyújt be nekik a rácsokon keresztül. A biztonsági felszerelések nem kaptak szerepet az előadásban. Farmer, ing és churidar. Ennyi.
Ha mindez nem lett volna elég, beindulnak az autók is. A 3 kis Maruti is feljön a halálfalra, ami persze a terheléstől össze-vissza mozog. A sofőr derékig kint a kocsiból... ezt nem lehet szavakba önteni. Nézzétek meg a videót, egészen elképesztő!
Mutatványosok
A halálfalon kívül több kisebb helyszínen mutatványosok próbálnak kedveskedni a látogatóknak. A halálfal után amúgy is egy kis nyugalomra volt szükségem :-). Van aki kutyákat treníroz, van aki egy emberfejű beszélő kígyó ígéretével próbál elcsábítani bennünket. Egye fene idén megnéztük, hiszen az eső miatt nem voltak sokan, nem kellett mindenhova órákat sorba állni.
Fotózni elvileg nem lehet, de ezt muszáj volt megörökítenünk, hogy megmutathassuk nektek :-) Egy asztal közepén a sűrű hajkoronájú kígyó emberi feje és mellette a teste. Anyám, emberek mit nem képesek kitalálni. Úgy van megoldva, hogy az asztal alá fény szűrődhessen be, elhitetve velünk, hogy nem tartozik emberi test a fejhez. Kifelé jövet mutattam Lacinak, hogy nyilván egy ferde fal mentén szűrődik be a fény, ami mögött megbújik a fej tulajdonosa. A narrátor látva ezt csak rám mosolygott és bólintott egyet a fejével, jelezve, hogy jó úton járunk :-).
Előadások
A helyszín több pontján is különböző klasszikus előadásokkal szórakoztatják a nézőket a fellépő művészek. Kedvenceink a klasszikus táncosok, ami még Lacit is lenyűgözi. Persze az előadások alatt mindig élő zene és ének szólt.
Árusok
"Van itt minden, mint a búcsúban", mondhatnánk, de tényleg :-) Rengeteg borzasztóan giccses és gagyi cuccot árulnak, és megint, nem csak a gyerekek számára. A alacsony minőséghez viszonyodva viszont legalább az árak is alacsonyak.
A mozgóárusok mellett azonban 2 nagy pavilonban is vásár működik, ahol a ruhától kezdve, a konyhai felszereléseken át, az édességeken keresztül, a fitneszgépekig bezárólag mindent árulnak. Érdemes körbeszaladni, hátha talál az ember egy kis vásárfiát.
A bevásárlás után pedig ehetünk valami finomat a felállított sátrak valamelyikében. Vannak szamózák (háromszög alakú, töltött réteslap), pakorák (bundázott zöldségek), pattogatott kukorica, vattacukor, jégkrém és a nagy kedvencem a channa masala (főtt csicseriborsó friss zöldségekkel, fűszerekkel).
A szervezés
Az egész helyszín és környéke mesebeli fényárban úszik. Mindenféle színek láthatóak a fákon és az épületeken egyaránt. Esőben mondjuk kicsit aggályos a fejem mellett húzódó fényfüzér.
A szervezés kiválónak tűnik, balhé nincs. A bejáratnál látható a rend őreinek irányító- és megfigyelőhelysége. Indiát meghazudtoló technika és rend uralkodik odabent. A falon hatalmas LCD kijelzőkön voltak láthatóak a rendezvényt behálózó kamerák képei.
Ehhez képest a belépés ingyenes és semmi nincs túlárazva. Az étel, a kis játékok, a lufi, minden ugyanannyiba kerül, mint egy átlagos napon. És ami végképp meglepő: a vidámpark játékaira a belépő 50 rúpia (~200 Ft), ami itt persze többet ér, mint otthon, de a gyerekeknek ingyenes!!! Ezt el tudjátok képzelni, hogy a vidámpark a gyereknek ingyen van? :-)
Szerintem idén Maveli király boldogan távozik az éves látogatójáról, mert ahogy én láttam, népe igen jól érezte magát. Több mint 200 fotó az alábbi albumban...
-----------------------------------------
Goldenblog jelentés: Újra miénk a második hely!
Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan megosztottátok a kis képet, amit felraktunk Facebookra! Nagyot lendített ám rajtunk. Már csak 1,7%-kal vagyunk lemaradva az ELSŐ helyezettől. Tényleg minden szavazat számít!
Már csak 4 nap van hátra a versenyből. Addig még szavazhattok, megoszthattok, ha szeretnétek részt venni ebben az óriási sikerben (szeintem már a TOP10 is az, de így meg végképp!!!)
Sziasztok!