Az indiai vásárlás titkait felfedő soroztatunk második része a normál közértekről szól. Falunként talán 1-1 ilyet találhatunk, a városban több van belőlük.
Meg kell, hogy mondjam nincs ám egyszerű feladatunk a fotók elkészítésekor. Sehol nem szabad fotózni, mert vagy állami a bolt, vagy féltik üzleti titkaikat. De egy kis győzködésre mindíg jól reagálnak.
Normál közért
A nagyobbacska közértekbe már be lehet menni. Ezek a helyek még mindig nagyon indiaiak. Ami engem az ilyen helyen a legjobban zavar, hogy nézelődés közben én szeretek összefogdosni mindent és egyszerűen a végére csupa kosz lesz a kezem. Nem csak pszichésen érezhetően, hanem konkrétan feketék az ujjaim.
A kínálat is inkább az indiai igényeket elégíti ki, a miénket kevésbé. Mindenféle gabonát, magokat lehet kapni, fűszereket természetesen. Rengeteg féle kekszet. Az édes kekszeik jók, de a sósak... nem, sósak nincsenek, mert azok is mind édesek. Ugyanez a baj a kenyérrel, mint az már elhangzott a múltkor. Szeletelt toast kenyerekből éppen választék még volna... de a cukortartalma mindnek meghaladja a képzeletet. És a szalonna elég fura édes kenyérrel.
Talán a látvány nem támasztja alá, de szépek a zöldségek és gyümölcsök... de erről majd egy másik posztban.
Az élelmiszeren kívül ezekben a boltokban lehet kapni még piperecikkeket és tisztítószereket is. A különböző arckrémek és testápolók általában azzal hirdetik magukat, hogy fehérebb lesz tőlük az ember bőre. Hiszen amíg mi barnulni szeretnénk, mert azt tartjuk szépnek, addig ők a szép fehér bőr után áhítoznak. Ez olyannyira fontos errefelé, hogy akinek sötétebb a bőre, kevesebb eséllyel talál férjet magának. Különböző mozgalmak jönnek létre a sötétebb tónusú hölgyek érdekeinek védelmében.
Ismert márkák kicsit másképp (forrás: Koolkart) |
Ismert márkák kicsit másképp (forrás: Koolkart) |
A tisztítószerek polcairól számomra hiányzik például a vízkőoldó (és az ecetből sem lehet szerintem 5%-osnál erősebbet kapni). Ez csupán azért kritikus pont az én életemben, mert a konyhában és a fürdőszobában is minden csupa víz lesz a használat során. Itt a felmosás is valahogy úgy néz ki, hogy elúsztatják a helységet, aztán szivacsos, vagy gumis végű nyeles szerkezetekkel a megfelelő irányba, mondjuk, egy összefolyóba terelik azt. A Domestos itt Domex :-).
A múltat idézi az a gyakorlat, miszerint az árut hajnalban lepakolják a beszállítók az üzletek elé, majd amikor jön a tulaj reggel nyitni, bepakolja azt. Senki nem nyúl hozzá, nem lopja el.
Egy másik nagyobbacska, már szupermarketnek titulált közértben is nézzünk körül kicsit. 2 szint. A felső szinten még bútorokat is lehet kapni. De beszéljenek a képek helyettem.
Ezeket a boltokat sem látogatják nagy számban a fehérek, ezért az tuti, hogyha leállok nézelődni valamelyik polc előtt, akkor 3 eladónak pont ott kell pakolnia, ahol én vagyok. Nincs ezzel gond, csak annyi, hogy lehetetlenné teszik a nézelődést :-).
A másik fura szokásuk az indiai eladóknak (ez mondjuk minden típusú üzletre igaz), hogy folyamatosan kérdezgetnek, hogy mit keresel.... semmit, csak nézelődöm. Gondolom, az indiaiak célirányosan mennek a közértbe, mi meg sokszor ott találjuk ki, hogy mi legyen a vacsora. De az ötödik ilyen kérdésnél már nehéz megőrizni a nyugalmamat. Ezt olyan szituban is el lehet képzelni, hogy konkrétan ott van a termék a kezedben, nézegeted, olvasgatod, mígnem odajön az illető, kiveszi a kezedből és ő kezdi olvasgatni és magyarázni róla. Húúú.
Érdekes dolog, hogy amíg otthon a teljesőrlésű gabona a luxus, addig itt az az alap, és például a fehér liszt drágább, mint teljesőrlésű társa.
Az alsó polcon pedig végtelen számú rovarirtó. A kedvencem egy pici dobozban található kréta, olyan mint egy iskolai kréta, csak kicsit vastagabb, átitatva jó kis méreggel. Egyetlen csíkot kell rajzolni vele az érintett területre és ágyő bogárkák.
Találtok még néhány fotót az indafotós tárhelyünkön, melyet alább érhettek el.
Következő alkalommal egy igazán nyálcsorgató témánk lesz, de előtte egy kis meglepetés jön majd. Várjátok ti is, ugye? Én nagyon!!!! :-)
Sziasztok!