Láttátok a Terminál című filmet Tom Hanks-szel? Ha nem is olyan hosszú időt, mint ő, de 21 órát töltöttünk a katari főváros szépen fejlődő repülőterén. Volt időm körbejárni az egészet és egy csomó fotót is készítettem. A várakozásunkkal ellentétben remek élmény volt, még ha kicsit hosszú is. 

Az a bizonyos 33-as kapu...

Érkezés a terminálra
 

A Dohába érkező gépet elhagyva felszálltunk a reptéri buszra. Már odafelé eldöntöttem, hogy le fogom mérni, hogy milyen hosszan utazunk ezen a buszon, de későn kapcsoltam, így csak a két megálló között eltelt 3 percet mértem. Előtte legalább eltelt 5 perc. A busznak ugyanis több megállója van. Ahogy írtam egy előző bejegyzésben színkódolva vannak az utasok aszerint, hogy Doha-e a végcél, első osztályon utaznak-e, továbbutaznak-e.
 

A földszint
 

A második megállónál így leszálltunk, mint továbbutazók. A bejárathoz közel lévő toalettet meglátogatva kezdjük magunkat közelebb érezni Indiához. Nem, nem azért, mert koszos lenne, hanem visszakaptuk az alvázmosó zuhanyt. Az arab világban (tudtommal) a legtökéletesebb a WC-ben a felszereltség, mivel papírt is és zuhanyt is használnak, amíg Indiában csak az utóbbi áll rendelkezésre a legtöbb helyen.
 

Dolgunk végeztével security check. Azért a 10 darabbal még itt is kicsit féltem, nehogy valaki belekössön, de persze senkit nem érdekelt.
 

Ugye a WC volt a legfontosabb létesítmény, ami jó, ha azonnal elérhető az utasok számára. A második volna a dohányzó. A dohai reptéren ebből 3 is található. Jó nagy helységek, de az elszívók nem igazán működnek jól. Mindenki tüzet kéreget, mert elvileg öngyújtót nem lehet a gépre felvinni, így már a terminálra sem behozni. A szerencsésebbje viszont meg tudja mégis tartani a tüzét. Nekünk 2 is volt, ejnye.
 

A tranzit földszintjén található még egy szép nagy (2200 négyzetméteres) duty free bolt és egy kávézó.

Scrable... Ennek a terméknek nem vagyunk célcsoportja :-)

Na ennek már annál inkább... 5 kg.

Dohai reptér parfüm. Tök jó a dizájn :-) A szekrény is az a repülős fajta.

Az emelet
 

Az első emeleten vannak a kapuk (6 kivételével) és az éttermek. Először egy gyorsétterem szerűhöz ér az ember... narancslé 7 dollár. Viszont készültünk Spáros kenyérrel, szalámival, sajttal, úgyhogy a vacsoránk egy jó piknik volt.
 

Próbáltunk valami térképet szerezni az információs pultnál. Az nem volt, de kiderült, hogy az úr a pultban trivandrumi. Jojóval váltottak is pár szót malayalamul. Egyébként a reptér alkalmazottainak nagy része indiai és ahogy hallottam őket beszélgetni, nem kizárt, hogy keralaiak.
 

Quiet zone

Forszírozott alvási testhelyzet.

Ezután a következő projekt az alvás volt. Repülőtér... a székek karfásak. Viszont észrevettük, hogy van egy elkerített rész, "quite" zone, ahol lehet (ingyen) pihenni. Sajnos a helyek limitáltak, de nem kellett sokat várni és kaptunk 2 alvószéket. Háááát nem valami kényelmes, ha az ember nem tud háton fekve (félig ülve) aludni, de még mindig jobb, mint a karfás szék. Jojót már alvó állapotban transzportáltuk az ideiglenes ágyába.

Hülye alvások minisztériuma.

Sajnos csak másnap reggel vettük észre, hogy van még két ilyen quite zone, ahol a miénkkel ellentétben nem ég a villany és nem a kifutópályára néz. De azért nem volt olyan rossz. Laci a földön aludt... szerintem ő járt a legjobban.

Hajnali reptér.

Hajnali fél 6 körül keltem, mert már világosodott. Készítettem egy csomó fényképet. Nagyon érdekes volt, ahogy a beguruló gépekre, mint kis élősködők cuppannak rá a különféle kiszolgáló járművek. Elképesztő, hogy micsoda forgalom van egész nap. Nemcsak a levegőben, hanem a földön is. Szívesen fotóztam a különféle furcsa járművet.

Fura járművek

Játszóház

Gyerekbirodalom

Reggel átsétáltunk az emelet túloldalára, ahol megleltük a játszóházat. Nagyon rendben van az a kis hely. Labirintus, csúszda, logikai játékok... Jojó az egész napot ott töltötte. Szerzett barátokat és ellenségeket egyaránt. Valami kissrác beleharapott a kezébe. Szép kis olvasztótégely volt a gyerekrész. Volt ott arab kislány, olyan 5-6 éves forma, aki már most fekete csuhába öltözködik, de volt amerikai kisgyerek is pórázon vezetve.

Játszik a gyermek

Buborék

9 órán keresztül... :-)

Barátok

és ellenségek (harapásnyom).

Ingyen kaja

A titok

Ezen az oldalon található a Sterling, egy önkiszolgáló kinézetű étkezde. Jó nagy sor állt, gyanús volt. Hát itt derült fény a titokra, amit szintén nem szeretnek az ember orrára kötni. A budapesti Qatar irodás hölgy kérdezte, hogy jézusom, mit fogunk mi csinálni 21 órát a reptéren... mintha én tehetnék arról, hogy ilyen a csatlakozás. Ajánlgatják 39 USA dollárért/fő az Oryx lounge-ot, mondván, hogy ott van kaja, pia, zuhanyzó is és kényelmesebb az egész.

Sterling étterem

Azt valahogy nem említették, hogy a napszakhoz és a várakozási időhöz mérten ingyen étel jár az utasnak. Az étterem mellett asztalnál ül a burgundi ruhás illető és a beszállókártyánk átnézése után kiállítja számunkra az utalványt. Most néztem, hogy a reptér weboldalán azért megemlítik mindezt (Depending on the duration of a passenger's stay at DIA Transit area, transfer passenger's may be issued meal vouchers by the Transfer Desk)

Utalványszerzés. A turbános bácsi mindenhol ott volt :-)

Az utalványok

Reggelire sült krumplit, szamózát és egy ízes levélre hasonlító, csak csípős zöldséges töltelékkel töltött péksüteményt kaptunk (feljebb látható) és szabadon választható üdítőt. Ebédre négyféle feltétből lehetett választani. Volt csirkés, marhás, bárányos és babos étel. A marhásat kivéve mind indiai ihletésű volt. A köret basmati rizs. Vacsorára ugyanez.

Ebéd

Vacsi. Ez volt a bárány. Kérdeztem csíp-e... azt mondták kicsit... leégett a hajam is :-)

Imahely

WC és imahely

Arab terület lévén a reptérnek is gondolnia kell a muszlimok napi 5 kötelező imájára, így a terminálon több helyen is találhatók női és férfi imahelyek. Az egyik férfi imahelyre be is lehet nézni, mert jó nagy üvegfala van. Fotózni nem nagyon mertem, de aztán rájöttem, ha telefonnal teszem, az nem látszik annyira :-) Az egyik női ilyen imahely pedig a női WC-ből nyílik, de csak valami mosdóhelység látszik belőle.

Vajon mi történhet odabent?

Férfi imahely. Az egyetlen szőnyeges helység... ki is van írva, hogy no sleeping.

Fetrengés
 

Azért nem mondom, hogy nem örültem volna, ha kicsit rövidebb lett volna a várakozási idő, de tényleg jól elvoltunk. Senki nem piszkálja az embert, hogy ne fetrengjen a földön, ne lopja az áramot, és a WIFI is ingyenes.

A bázisom

Az egyetlen kiküszöbölhetetlen probléma a fáradtsággal kombinált hideg. Szintén jellemző az arabokra, hogy jól lehűtik légkondival a helységeket. Hiába volt rajtunk hosszú nadrág és kardigán, majd' megfagytunk. Persze kint 43 fok volt, de sehol nem mehet ki az ember a szabad levegőre - ezt a 43 fokot is interneten néztem vacogva. Néha a hatalmas ablakokhoz szorulva melegedtem. Ezzel szemben Jojó mezítláb rohangált a játszóházban. Rossz volt nézni. Még jó, hogy előrelátók voltunk és a gépről elhoztunk 3 plédet és párnát. Ezeket mostanában még leszállás előtt összeszedik, hogy kevesebbet lopjanak... mi nem is loptuk, közöltük, hogy kell és kész. Nem vitatkoztak :-)
 

A befutó

Fény az alagút végén

Valamikor fél négy körül végre kiírták a gépet a monitorokra, így kezdhettük közelebb érezni magunkat a végéhez. Valamikor talán 6 óra tájban a kapu számát is megtudtuk: 22. Jópofának találtam, hogy a járatinformációt általában 2 nyelven mondják be, attól függően, hogy mi az úti cél... az angol mellett így felismerni véltem a német, a hindi, az orosz nyelveket.

Szétjátszotta magát a végére.

New Doha International Airport

Welcome to Doha

Már évek óta átalakítások folynak Dohában. A jelenlegi terminálon is látszik, hogy melyik a régebbi és melyik az újabb rész. Viszont a tervek szerint 2012.12.12-én nyílik az új terminál a mostanitól 5 km-re. Állítólag a világ legnagyobb repterei közé kerül majd így a NDIA. A két kifutópálya közül a hosszabbik Nyugat-Ázsia leghosszabb kifutója lesz, és egyike a világ leghosszabbjainak.
 

Szóval már nem kell sokáig várni és remélhetőleg az igényesebb utas is elégedett lehet a katari stopoverrel. A nagy dicséretek közepette azért halkan jegyzem meg, hogy a denied boarding miatti panaszomra eddig egy választ kaptam, amelyben persze lepattintani próbálnak, de nem adom fel.
 

Legközelebb Dohából egészen Trivandrumig repülhettek velünk. Holnap pedig érkeznek az unokatesómék, úgyhogy a Facebookon leszünk aktívabbak :-) Addig is alább találtok még 2 fényképalbumot, amelyekben a terminálról, illetve a repcsikről találtok képeket.

Terminál

Repcsik... Inkább fanatikusoknak ajánlom ezt az albumot :-)

Jók legyetek!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

1 nap híján 1 évvel a kiköltözésünk után újra elindultunk Indiába. Az út kissé hosszúra nyúlik, de meglepően elviselhető a katari reptér "vendégszeretete" miatt. De kezdjük a legelején. Dohában való 21 órás tartózkodásunk 17 órájában kezdem írni eme sorokat, mert már nincs a reptérnek olyan szeglete, amit nem ismernék kívülről :-).
 

Jó sok hasonló fotó készült

Én nem tudom, hogy miért van ez, de már megint az utolsó pillanatban sikerült összepakolnunk. A Pünkösd sem járult hozzá pozitívan a készülődés gördülékenységéhez. Így az utazás napján szereztük be az exportálandó szalámit, szalonnát, pálinkát stb. És emiatt a bőröndöket csak aznap tudtuk készre pakolni.
 

A Qatar Airways turista osztályán 23 kg a megengedett feladható poggyász személyenként. Számomra kedden derült ki, hogy ezt a 23 kilót nem kell egy darabban prezentálni, lehet az több bőrönd, vagy sima kartondoboz is. Szintén az utolsó nap híre az is, hogy meghatározott sportszereket előzetes bejelentés után külön csomagolva 10 kg-ig ingyen vihetünk magunkkal. Ennek nagyon megörültünk, mert így hozzájutottunk 4-5 extra kilóhoz, ami Laci pecacuccának súlya.
 

A többi csomaggal jól kicentiztük a megengedett 69 kilót. Bár a húsdarálót és a kedvenc kuktámat nem tudtuk elhozni. Kimerültségünkben halálra röhögtük magunkat azon, hogy a húsdarálót a pecabot mellé csomagoljuk, mert mi azzal szeretünk horgászni :-). Vígasztal a tudat, hogy június 10-én jönnek ki az unokatesómék és azt ígérték, hogy hajlandóak elhozni nekünk, ami nem fért be. Nekik elég lesz egy szál fürdőruha :-)
 

Ha repülővel utazol, a jegyvásárlás előtt érdemes áttekinteni az igénybeveendő légitársaság törzsutas klubtagságának előnyeit. Van ahol (pl.: Aerosvit) már az első útnál jár némi előnnyel ha egy ilyen programhoz csatlakozol. Természetesen a klubtagok vagyunk a Qatarnál is és mivel ez egy jó hosszú út, éppen itt Dohában egy szinttel feljebb léptünk, ami azt eredményezi, hogy jövő decemberig 10 kg-mal több csomagot vihetünk magunkkal... kukta, húsdaráló többé nem marad otthon :-).
 

A Qatar Airvays különböző szintű kártyái.

A kézipoggyásszal kapcsolatosan is van néhány trükk, amit nem feltétlenül kötnek az orrunkra jegyvásárlásnál. Személyenként 1 darab kézipoggyász megengedett, melynek a súlya 7 kg lehet (ezt a 7 kilót nemrég vezették be náluk. Más légitársaságnál más ez a limit: pl.: Lufthansa és Turkish Airlines: 8 kg). Ez a 7 kiló csak azért röhej, mert az egyik kabinméretű bőröndünk maga csak 3,2 kg. Ilyenkor felmerülhet esetleg a szatyrozás lehetősége. Furán néz ki, de több cuccot tudsz vinni ezáltal.
 

Na és ami még mehet ezen kívül: női táska, aktatáska/laptop táska, fényképezőgép/kamera. Ezeket le sem mérik, maximum kérik bemutatásra. Így az én retikülömben 5 db könyv lapult, Laci fényképezőgépe meg vagy 6 kiló. Ha van pulóverünk, kabátunk, azt magunkon tartsuk, amíg mérhetik a kézipoggyászt, aztán később bele lehet gyömöszölni.
 

Már sok légitársaságnál elérhető az úgynevezett on-line check in, azaz otthon a számítógép elől túlesünk a becsekkoláson és helyfoglaláson. A beszállókártyánkat magunk nyomtathatjuk ki. Ennek az az óriási előnye van, hogy nem kell 3 órával az indulás előtt kimenni a reptérre, hanem elég 1-1,5 órával előbb. A biztonság kedvéért inkább 1,5. Ekkor már csak a csomagot adjuk le és mehetünk az utunkra.
 

A hosszú csatlakozás miatt én csak az első járatra tudtam becsekkolni. Itt történt az a kis malőr, hogy a meghirdetett 36 óra helyett 24 órával előbb nyitják meg az on-line check-int. Gyorsan utánanézettem, és ahogy Facebookon jeleztem, kiderült, hogy nem volt repjegyszámunk. Ez önmagában nem tudom, mit jelet, de nagy nehezen (Pünkösdhétfőn) a reptéri Qatarosokkal tudtam beszélni és a néni azt mondta, hogy ez csak annyit jelent, hogy lehet, hogy nem utazhatunk. Remek. De ő nem tud segíteni, reggel hívjam a Qatar irodát... köszi. A hazaúton történt gikszernél rosszul adminisztrálhattak.
 

Nagyon végül is nem izgultunk, ha baj is lett volna, legalább még egy pont nekem kártérítés ügyben. Szépen kiértünk másfél órával előbb (még jó, hogy apukám szólt, hogy ne a gyorsforgalmin menjünk, mert forgalomlassító sztrájk van az 1-es terminál bezárása miatt). Útközben a rádióban bemondták, hogy egy gép fékszárnyával gond volt Ferihegyen. Nagy számok törvénye, így nekünk már nem lehet bajunk :-)
 

A sportszer, illetve a második járat miatt aztán mégiscsak a check-in pulthoz kellett járulnunk. Csomagok rendben. A néni nem értette, hogy elsőre valamiért "nem ment át" az információ... csak nem a repjegyszámos történet? Nem tudjuk meg soha, csak azt tudjuk, hogy újra kellett könyvelnie a dolgainkat.
 

Meglepődve tapasztaltam, hogy a két csomagot, amire kértünk "törékeny" cimkét nem a szalagon küldték le a csomagdarálóba, hanem külön hívtak egy úriembert, aki szépen elsétált vele. Még a már hazaútról ismert "rapid transfer" felirattal is ellátták ezeket, amit nem feltétlenül értettem a 21 órás csatlakozás miatt... ők tudják. Mi meg reméljük, hogy megérkezik :-).
 

Fragile... és tényleg vigyáznak rá

Ezután lemérték a kézipoggyászainkat. Kettő simán 8 kiló volt... nem törődött vele. Megnyugodtunk.
 

Kimentünk ezután elbúcsúzni a szülőktől... és meginni az úti sörünket. Jojó közben rátapadt a rendőrökre... tudjátok... az egyenruhafétise...
 

Az egyenruhafétis nem látszik múlni

Nos innen már megint felgyorsultak az események. Security check. Amíg a megszámlálhatatlan kézipoggyászunkat (3 bőrönd, 1 kamera, 1 fényképezőgép, 2 válltáska, 1 hátizsák, 1 női táska és Jojó nem elhanyagolható méretű dínója) átvilágították már jöttek értünk a burgundi ruhás hölgyek, hogy kéne menni. Persze amikor a kapuhoz értünk, "még" csak akkor kezdődött a beszállás.
 

Szépen megvolt most a 3 interneten lefoglalt helyünk egymás mellett és ez a rengeteg kézipoggyász is jól elfért a fölső tárolóban és Jojó lába alatt. A sztyuviktól rögtön kapott is gyerekcsomagot Spongya Bobos füzettel, újsággal, ceruzával, hegyezővel, kulcstartóval, matricával.
 

A bácsi csak nem indiai? :-) Itt még fel sem szálltunk. Irígylem őket, hogy bármilyen körülmények között tudnak aludni.

Budapest fölött a nap.

Azért elég ijesztő, hogy majd 7000 km-t fogunk az elkövetkezendő órákban utazni.

Újabban lehetőségünk van SMS-t küldeni a gépről a saját telefonunkról, mert felszállás után van térerő. Kaptunk is SMS-t repülés közben erről a lehetőségről. Milyen furcsa, régen még a discmanért is verekedni kellett, hogy lehessen használni, nemhogy mobilt bekapcsolni. Hogy menniybe kerül az nem derült ki, de vannak elképzeléseim...
 

Ugyan nem látszik jól, de az övbecsatolós piktogram mellett már van kapcsoljuk ki a telefonunkat jelzés is, amikor éppen nem megengedett az SMS-ezés.

Az út kellemesen telt. Ettünk, ittunk, filmeztünk. Úgy gondoltuk, jobb, ha nem alszunk el, mert akkor, ha fáradtabban érkezünk Dohába, nagyobb eséllyel tudunk majd aludni. 21 órát valahogy csak el kell ütnünk majd. Alább néhány kép az útról:
 

Az interaktív rendszerben előre megleshetjük, hogy mit kapunk majd enni. Elvileg azt is megnézhetjük, hogy más járatokon mi lesz az étel, de ez nem működött.

Vacsi 2.

Az italkínálat is megtalálható.

Ital 2.

Csirke

Marha

Johnnie Walker..., csak hogy relaxáltabbak legyünk :-)

Aztán pihi.

Why this kolaveri di... Aktuális kedvencünk a repülőn is fellelhető.

Jojó rákattant a játékokra.

Filmnézés közben kaphatunk információkat, pl.: térkép...

...ne használjunk kontaktlencsét (ezt nem is tudtam eddig)...

...mozgassuk a lábunkat néha...

...hidratáljunk.

Dohában nem sajnálják a közvilágítást.

Megérkeztünk Dohába.

A következő bejegyzésben megismerhetitek a dohai repteret.
 

Sziasztok!
 

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Drága barátaink, hűséges olvasóink!

Elérkezett az idő (egyben az utolsó pillanat), hogy megtartsuk a várva várt közönségtalálkozót. Amellett, hogy találkozhatunk személyesen és egy kis élménybeszámolóval kedveskedhetünk nektek, a Maharaja Étterem jóvoltából gyönyörű és autentikus helyszínen tehetjük mindezt és nem utolsó sorban most igen jutányos áron egy csodálatos indiai menüsort kóstolhatunk végig az esemény keretein belül. 

A menü a következő ínycsiklandozó fogásokat tartalmazza:
- Chicken Tikka Masala
- Punjabi Chole
- Royal Mixed Vegetable Masala
- Butter Naan
- Basmati Rizs
- Saláta
- Desszert 

A fent nevezett menü ára normál esetben 8930 Ft, de eme jeles eseményen 3590 Ft-ért juthatunk hozzá némi belsőleges Indiához. Amennyiben inkább a'la carte választanál, attól sem zárkózik el a házigazda.

Időpont: 2012. május 26. szombat 13:00-tól
Helyszín: Maharaja Indiai Étterem
Cím: 1077 Budapest, Csengery utca 24. 
FIGYELEM: nehogy a Bécsi útra gyere!!!

Kérlek benneteket, amennyiben jönnétek, mindenképpen jelezzetek vissza, illetve hagyjatok egy kommentet itt alább, hogy hányan jöttök, illetve hogy szeretnétek-e menüt fogyasztani, így izzíthatjuk az indiai szakácsokat. Az eseményre a Facebookon is be lehet jelenkezni (sőt kérném is, ha teheted):  Ide kattintva 

Szeretettel várunk benneteket!

Üdvözlettel:

A Pere család

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés