Képek a mi Diwalinkról:

A gyerek már megint a szomszédban pusztít.

Keralai ajándék süti Diwalira. Leaf appam. Levélben főtt tészta, édes töltelékkel.

Vettünk némi tüzijátékot mi is.

As per Government norms enjoy fireworks between 6 am to 10 pm. És ez nem csak dec 31-re vonatkozik...

Csillagom :-)

Az a valami Santosh kezében egy kézzel készített pálmalevélbe csomagolt puskaporháromszögfüzér. És hogy ne legyen uncsi két öklömnyi bomba van rákötve. Csináltam róla videót, de még nem sikerült feltöltenem... coming soon.

Happy Diwali!!!

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

FIGYELEM! 2012. június 28-tól változás történt a vízumigénylés menetében! Részletek.

Amint azt pár hónappal ezelőtt elmeséltem (itt: Vízumügyénitézés és itt: Lett vízumunk), otthon csak 6 hónapra kaptuk meg az Indiai Nagykövetségen az üzleti vízumot, melynek lejárta (2011. november 20.) vészesen közeleg, így ki kellett találnunk valami megoldást a hosszabbításra.

A lehetőségek:

1. Haza Magyarországra, újabb vízumot igényelni, visszajönni. Tekintve, hogy csak a repülőjegy egy kisebb vagyonba kerül (3 ember oda-vissza), plusz még újra a vízumdíj... na nem, ezt nem szeretnénk választani.

2. El Sri Lankára egy hétre, az ottani követségen új vízumot igényelni. Olcsóbb, mint az előző opció, de még mindig nem az igazi. És mi van, ha elutasítanak?

3. Megpróbálunk helyben hosszabítani...

Nyilván a harmadik lehetőség a legvonzóbb, így nekiveselkedtünk ennek.

Üzleti vízumot elvileg lehet hosszabbíttatni Indián belül 5 év erejéig. Ugyan az első hosszabbítást Delhiben kell intézni, ami tőlünk 3000 km, de még mindig nem 7000, mint Magyarország. Az első itt töltött hetünk után elmentünk az akkoriban itt élő magyar ismerőssel a megfelelő hivatalba, ahol mindezt intézik (Commissioner’s Office, továbbiakban hivatal :-)), hogy megtudjuk, kaphatunk-e tartózkodási engedélyt. A 6 hónapos vízumra természetesen tudtam, hogy nem, de próba szerencse. A hivatalba a magyar lánnyal és Jojóval mentem én (Viki). Közölte a pasas, hogy nemhogy nem kaphatunk tartózkodásit, de az üzleti vízum nem hosszabbítható. Köpni-nyelni nem tudtam.

Második körben Laci futott neki a történetnek kb. két hete. Ugyanaz az ember azt mondta neki, hogy csináljunk céget. De nem akarunk céget, mert van otthon cégünk, és annak a nevében dolgozunk itt. Hát jó, akkor hozzunk szándéknyilatkozatokat indiai és magyar cégektől, akikkel dolgozni fogunk. Jó. Egy hét múlva viszi Laci a kért dokumentumokat. Kértek még különböző céges iratokat. OK, megszereztük. Másnap viszi azokat is. Az úr a pult mögött érthetetlen okból azt a választ adta, hogy mivel nem vagyunk a direktorok között az indiai cégben, ezért NO GO. ŐŐŐŐ, de hát azt tetszett mondani, hogy jó lesz ez így... NEM.

Na ez volt az a (pénteki) nap, amikor eldöntöttük, hogy céget alapítunk. Hétfőn már ott is voltunk az általam Interneten talált irodában, ahol elindítottuk a folyamatot. Drukkoljatok, hogy minden sikerüljön! Ha kész lesz, leírok minden részletet.

Ja és hogy miért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy az első alkalommal két csaj ment a hivatalba érdeklődni... Megtudtam egy itt élő orosz nőtől, hogy évtizedekkel ezelőtt 45 év alatti nőt férfi nélkül be se engedtek az országba. A kedves hivatal valószínűleg azt hitte prostinak jöttünk ezért the business visa is not extendable. Bezzeg a férjem rögtön kézhez kapta a tartózkodási engedélyhez a regisztrációs lapot (fejenként 4 példányban kézzel kitöltendő űrlap – leszakadt a kezem).

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés

Az egyik kedvenc ételünket készítjük most el veletek, a keralai sült halat.

Kerala fish fry

Az úgy történt, hogy ugye a szomszéd még mindig a kertünkben tartja a robogóját... ahogy az várható volt. Hazafelé menet megköszöntük a pár napja tőle ajándékba kapott halacskákat, mire újra hozzánk vágott egy kisebb mennyiséget. Rendes tőle. Még akkor is, ha nyilván fillérekbe kerül a hal, de azért ez nagyon durva, hogy a fehérnek ajándékba adnak bármit.

Tudni érdemes továbbá, hogy Laci otthon rá se néz a halra. A halászlé gondolatától is felfordul a gyomra... bezzeg nekem... hú de ennék egy jó halászlevet. Na, ez a pali úgy belezi a kis halakat, mintha ezt csinálta volna egész életében. Én azt hiszem ehhez még nem nőttem fel :-) A kerek lapos halnál azért tartottunk némi konzíliumot, hogy akkor ennek hol is kezdődik a feje, mit is kezdjünk vele.

Amikor először készítettük ezt a halat, akkor csupán a szomszéd útmutatása szerint cselekedtünk, miszerint megpucolás után (ők a fejét is rajtahagyják...) csiliporral, kurkumával és sóval kell bekenni és kókuszolajban kisütni. Most egy kicsit utánanéztem az Interneten is és így került még hozzá egy két dolog. Lássuk tehát a receptet:

HOZZÁVALÓK

Hal (kis méretűek)

2 ek kasmíri csili

½ ek kurkuma

½ tk feketebors

5 gerezd fokhagyma

2 cm gyömbér

4-5 currylevél

2-3 ek víz

Kókuszolaj a sütéshez

ELKÉSZÍTÉS

A hozzávalókat (a hal és az olaj kivételével) darálóban összepépesítjük, majd a megtisztított halat bekenjük a masszával és fél órát állni hagyjuk (hűtőben egy éjszakát is pihentethetjük). A pihenés után kókuszolajban jól megsütjük. Írhattam volna azt is, hogy jól sz@rrásütjük, mivel itt kajakra sz@rrá szokták sütni és úgy isteni. Továbbá, nagyon fontos, hogy olyan kókuszolajat használjunk, aminek tényleg kókuszillata van. Káposztából, répából és uborkából készült, dresszing nélküli salátával és hagymakarikákkal tálaljuk.

A hozzávalók	Trancsír
Nem szemezünk	A pác
Barátkozzatok	Kókuszolaj
Összebarátkoztak	Kicsit habzik

Így utólag talán a két fenti módszer ötvözése tűnik a legjobb megoldásnak, azaz pácolás után beleforgatni a száraz fűszerekbe...

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e olyan bátor jelentkező az olvasók között, aki megpróbálja elkészíteni. Ha igen, kérek szépen feedbacket.

Előző bejegyzés                                                                 Következő bejegyzés