Napokat töltöttem az Interneten helyi óvodák felkutatásával. Az ovik egy része országos franchise hálózatok tagja, a másik részük az ottani általános iskolákhoz és gimnáziumokhoz tartozó iskolaelőkészítők, illetve vannak teljesen privát, különálló ovik is. Talán az esetek felében Montessori módszerrel nevelik a gyerekeket. Tavaly azt az információt kaptuk több helyről, hogy Indiában már 4 éves kortól iskolába járnak a gyerekek. Nos, ez így ebben a formában nem igaz, hanem az ovi 2 utolsó évében már olyan dolgokat tanulnak, amit egy itteni ovis igazán megirigyelhetne... erről alább kicsit bővebben írok.
Mivel nem Trivandrumban, a nagyvárosban fogunk lakni, hanem a tőle 10-15 km-re fekvő Vizhinjam-ban, ezért az óvodaválasztásnál korlátozottabbak a lehetőségek. Persze hozzá kell tennem, hogy ezeknek az oviknak általában van saját buszuk, amely segítségével a gyermekeket háztól házig szállítják. Valahogy az Internetes megjelenésre nem feltétlenül fordítanak nagy hangsúlyt... bár, ha belegondolok, a jelenlegi óvodánknak sincs honlapja. Az elsőként kiválasztott ovival is csupán azért sikerült a kapcsolatfelvétel – második próbálkozásra – mert éppen most újították fel honlapjukat és bekerült egy űrlap, melyen keresztül tudtam írni nekik. Egy héttel ezelőtt még csak e-mail cím és telefonszám volt megadva. A küldött e-mail hibaüzenettel visszaérkezett hozzám. Jellemző egyébként bármilyen Internetes hirdetésre is, legyen az ingatlan, autó, vagy akár az ovi, hogy elsősorban telefonszámot adnak meg kontaktként, de e-mail címet nem.
Lássuk közelebbről, milyen is a kiválasztott óvoda. A legtöbbjükre jellemző, hogy kihangsúlyozzák a korai, minőségi oktatás fontosságát. Hiszen egy olyan országban, mint India, valóban nagyon sok függhet az egyén iskolázottságától. Ezért is figyelhetjük meg, hogy az Indián kívüli egyetemeken nagyon jól szerepelnek az indiai fiatalok.
Ellentétben az itthoni ovinkkal, ott nagyon vidám, színesek a falak, bár kicsit hiányolom például a gyerekrajzokat. Sok-sok hétköznapi dologba kapnak betekintést a gyereke, így például a piskótasütés, látogatás a fogorvosnál, ami nem csak arról szól, hogy akkor fúrjunk, tömjünk, hanem megfoghatják a gyerekek az eszközöket, továbbá a helyi közértben szemügyre vehették a különböző zöldségeket, gyümölcsöket stb. Persze nem állítom, hogy nem szorul össze a torkom, ha belegondolok, hogy utcára viszik a gyerekemet.
Valószínűleg a klíma miatt sok ovinak nincs kertje, játszótere, ellenben a belső felszerelés eléggé modernnek ígérkezik. Diavetítő helyett simán projektorral dolgoznak, ami a számítógép bevonását segíti az oktatási folyamatokba.
3 korcsoportra vannak szétosztva a gyerekek. Az első egy alapozó csoport, mely 2,5 éves kortól várja a gyermekeket. Az alsó ovis csoportba járnak a 3,5 évesek, és a felső ovis csoportot pedig a 4,5 évesek kezdhetik meg. Amikor felvettem velük a kapcsolatot meg kellett adnom, hogy melyik csoportba szeretném beíratni Jojót, de mivel nem beszél angolul, ezért valószínűnek tartottam, hogy kisebbek közé kell majd járnia. Mint megtudtam az alsó ovi végén már picit olvasnak is angolul a gyerekek... a felső ovi végére pedig garantálják, hogy a gyerekek olvasnak. Szegény Jojó, kapni fog a kis fejébe információt ezerrel.
További „tantárgyak”: hindi nyelv, malajalam nyelv, matematika, tudomány, társadalomtudományok, kreatív alkotás, zene, tánc, testnevelés, szerepjáték
Havonta egy-egy kiragadott téma köré épülnek a foglalkozások egy része, illetve az adott téma szerint tesznek látogatást az egy iskolán kívüli intézménybe.
No és mindezt mennyiért kapod meg Indiában? Mindenki üljön le... az éves felvételi díj 2.000 Rs, azaz 8.260 Ft és a havi tandíj 1.300 Rs, 5370 Ft. Szeretném hozzátenni, hogy itthon az étkezésért fizetek ennyit, vagy talán egy kicsit többet. Az iskolabuszért külön kell fizetni, de azt még nem tudjuk, hogy mennyit, bár az előzőek tükrében nem hiszem, hogy tudnak olyan számot mondani, amitől hasra esnék.
Borzasztóan várom már, hogy ott lehessünk, és meglássuk, hogy az én kis tündérem hogy bírja a gyűrődést. Remélem menni fog neki...